Apukám nagyon sokat dolgozik. Későn ér haza, sokat telefonál, korán elmegy. Mikor korán ér haza, telefonál. Hazaérek és házit írok, ő odajön hozzám, egy puszit ad, és elvonul telefonálni.

Megkérem hogy diktálja le a helyesírást, és egy óra eltelik, mire odajön hozzám és végre lediktálja. Én nem azt mondom, hogy ne dolgozzon, hanem azt mondom, hogy ha hazajön, akkor legyen a családdal. Azt értem hogy magas pozícióban van a munkahelyén, és a cégnek szüksége van rá, de a családnak is kell. Például jó lenne, ha tévézne velünk, vagy kimennénk focizni vagy kikérdezne töriből, angolból, magyarból stb.

De ezeket mind meg tudtuk beszélni. Próbál változtatni ezeken a dolgokon. Igaz, még mindig sokat telefonál, de változott azóta. Mindig kikérdez nagyjából minden tantárgyból, sokat beszélgetünk, tévézünk.

Nagyjából minden hétvégén focizunk, és sokat utazunk együtt. Amikor hétvégén kijön a szomszéd dolgozni, akkor az egész család kimegy hozzá beszélgetni. Én és a testvéreim segítünk neki vakolattal bekenni a támfalat.

Mi mint egy család ezt is egy jó programnak vesszük. Nagyon szeretem a hétvégét, mert együtt van a család.  Remélem, ez a jövőben is így fog működni. Ez minden vágyam!

A cikk szerzője 5. osztályos általános iskolás. November 20. a gyermekjogok világnapja. Ez az írás az UNICEF  Gyerekhang kampányának részeként született az Index kezdeményezésére.