Megnéztünk öt karácsonyi vásárt Budapesten, mert egyáltalán nem értettük, kinek szervezik ezeket a rendezvényeket, és mire valók, már azon túl, hogy rengeteg pénzt el lehet költeni ajándéktárgyakra, kézműves sajtokra és túlárazott ételekre. Végül megtaláltuk a legjobbat - és nem, az nem a Bazilika előtti.
Budapesten van egy csomó jele annak, hogy kezdődik a karácsonyi szezon: egyrészt a város tele van kosaras emelőautókkal, és először mindenki azt hiszi, hogy valami para van, pedig csak a karácsonyi fényeket akasztják a lámpaoszlopokra. Másrészt minden lehetséges helyre, mint valami deszkaszagú gombafertőzés, különböző bódékat húznak fel, ahol mérettől függően lehet kapni usankákat, kínai játékfegyvereket, gyanúsan régóta álló édességeket, lamináltnak tűnő réteseket, állítólagos tájborokat, állítólagos tájsajtokat, és állítólagos kézműves termékeket, általában fából. Mármint a termékek vannak fából, de néha olyan, mintha a sajtok is abból lennének.
Ezek az adventi vagy karácsonyi vásárok gyakorlatilag ideiglenes falunapok is, amik azzal próbálják kicsábítani az embereket a meleg, fűtött, kellemesen világított boltokból a hideg, szeles, havas, sült tarja és állott olaj szagú szabadba, hogy koncerteket szerveznek, koripályákat üzemeltetnek, és általában próbálnak jól kinézni. Van, amelyiknek az utóbbi sikerül, de az előbbivel majdnem mindegyik próbálkozik. Ezt azért érzem fontosnak megemlíteni, mert tényleg csak azt az egy indokot találom arra, hogy az ember elmenjen vásározni, hogy a gyerekeivel megnézzen valami főműsoridő előtt, láthatólag kékülésig fázó zenészt, miközben szépen kidíszített épületek között ül egy padon. Aztán pedig retteg, hogy a gyerekek elszöknek, és később egy tálca habszivacsra emlékeztető édességben találják meg őket.
Ilyen előítéletekkel felszerelve, abszolút karácsonyi vásár-szkeptikusként elmentem megnéztem öt budapesti helyszínt, hogy mégis, kinek, kiknek lehet jó egy ilyen, és miért töltenénk ott három percél többet, már azon túl, hogy éppen átgyalogolunk rajta, és erre a leggyorsabb. Nincs a cikkben megemlítve az összes vásár, nem mentünk el Budafokra, mert azért őrültek nem vagyunk a karácsony előtti utolsó munkahéten, ahogy nem néztem meg tüzetesebben a Városháza parkit sem, mert speciel pont a közelében lakom, és látom minden nap. De szigorúan az utca túloldaláról.
Az első és legnagyobb tanulság az volt, hogy tiszta hülyék voltunk, amikor úgy terveztük, hogy elindulunk egy délelőtt és végigjárjuk őket, mert még a belvárosi vásárok is csak ébredeznek a nap első felében. Sőt, volt olyan, ahol bepróbálkoztunk egy ebéddel, és megdöbbenve láttuk, hogy az sem fog menni, mert mondjuk üvegékszert meg egy csupor mézet lehet venni délben, de meleg ételt azt nem. A karácsonyi vásár esti mulatság - nyilván ezért van annyi fény mindegyiken, mint Clark Griswold házán -, és őszintén szólva a délutáni szürkületben kicsit szomorú is az összes. Szóval este kell menni mindenképpen.
Teljes megdöbbenésünkre az újpesti karácsonyi vásár volt az, amihez kulturált parkoló is járt, ahol ráadásul az első óra teljesen ingyenes (utána 175 forint óránként). Ez volt az első és utolsó dolog, amin megdöbbentünk, mert az újpesti vásár sok szempontból nem akkora durranás, mint ahogy a gigászi parkolási lehetőségből gondolnánk. Amit mindenképp érdemes kiemelni, az a környezet: a helyszínt egyik oldalról a szépen feldíszített városháza, a másik oldalon meg kicsit messzebb az újpesti piac új, leginkább egy űrállomás termináljára emlékeztető üvegpalotája szegélyezi, és mindegyik a maga módján tök jól néz ki. Ugyanennyire tök jól néz ki a hatalmas, karácsonyi vásárok között egész biztosan rekordtartó édességes pult, ahol 500 forint bármiből 10 deka.
A lokálpatriotizmus bizsergető báját a kitelepült Újpest Márkabolt árasztja magából, ahol újpestes cuccokat lehet venni a 190 forintos karácsonyfadísztől a 14 ezer forintos, újszülötteknek ajánlott ajándékcsomagig, hogy még véletlenül se fradista legyen az expocaklakó. (Egyébként a hivatalos újpestes cuccok tök jól néznek ki, minden vicc nélkül). Amiben még ez a vásár igazán erős, az az alkohol, már ha valaki inkább itt szeretne berúgni, és nem mondjuk a melegben: egy feles 500 és 700 körül mozog, én kaptam 600 forintért olyan forró almalevet, amibe egy feles rumot is beletöltöttek, és az még sem alkoholtartalomban, sem árban nem volt a legrémisztőbb dolog. Meleg ételből több is volt, például a szabadtéri rendezvények állandó gasztrostemplije, a Kolbice, illetve a Geri’s Food Truck, amiket sajnos nem tudtunk kipróbálni, mert hétközben délután fél 3-kor még nem voltak nyitva.
Áh, a XII. kerület, ahol az emberek terepjáróval járnak biopiacra, és ahol egyszer egy polgármester tökéletes lábhoz kötötte az önkormányzati dolgozók szoknyahosszát, és ahol nyílhat úgy egy eldugott üzletközpont/pláza, hogy ott valójában semmi nincs, illetve az aljában lévő Michelin-csillagos étterem is aztán bezárt. Azért ilyen nagy a szám, mert évekig laktam a XII. kerületben, és jártam-keltem egy halálcsapdával felérő lejtőre épített karácsonyi vásár környékén. Ami tényleg nem olyan, mint a többi, mert itt sokkal erősebb hangsúly van azon, ami magyar és táji, például 700 forintért ittam a jelenlegi budapesti létezés egyik legértelmetlenebb italát, a szarvasgombás tokaji forralt bort, ami gyakorlatilag egy teljesen átlagos forralt bor volt, csak éppen a tálalás végén belepottyantottak egy darab szárított szarvasgombát. A vásár szigorúan véve csak egy bódésor a Kiss János altábornagy utcában, bár a Böszörményi útra is lecsorog a színpaddal, de akkor sem kell 2 percnél több, hogy körbenézzük.
Én itt láttam egyedül klasszikus vidéki nénit kendőben, mindenféle kelméket árulni, illetve van egy külön bódé, ahol csak és kizárólag erdélyi tematikájú vicces pólókat lehet kapni, szóval ha valakiről tudjuk, hogy imádna egy “Erdély - Medvével őrzött terület” című ruhadarabot valamikor, az feltétlen jöjjön ide.
A legjobb karácsonyi vásár versenyét legalább annyira értelmetlennek tartom, mintha az egész világon azt szeretnék megszavazni, hogy melyik a legjobb instant leves, mert még a legjobbal sem vagyunk sokkal beljebb. Európa legjobb karácsonyi vására pedig a talinni lett, amit volt szerencsém látni nyitáskor egy sajtóút miatt is, és hát kedves, meg minden, de azért ott is csak ízesített forralt borokat lehet inni egy lehangoló középkori épület körül, nevetséges hidegben. Ehhez képes második a Bazilika előtti dzsembori, amihez idén a szervezők megint elővették a nagyágyúkat: az óriási karácsonyfát, a 3D vetítést a Bazilika épületére, és az szokásosnál pár fokkal rendezettebb bódékat.
Én úgy emlékeztem, hogy néhány évvel ezelőtt még a vásár eldugottabb részein lehetett egészen okés utcai kajákat is enni, most ezeket hiába kajtattuk, voltak helyette Wossala Rozina képen nem túl gusztának kinéző fekete húsos és bucis burgerei az Unicum standnál, és a szokásos vaslapos, óriástepsis, még mindig irtó gusztustalan pörköltözés//csülközés/kacsacombozás, horribilis áron. Ja igen, meg Oreo-krémmel töltött kürtőskalács, meg a szezon valószínűleg legnagyobb ételbeli lehúzása, a sült lazacos lepény 4000 forintért. 4000 forintért! Abból kijön két oreós kürtőskalács! Vagy két rumosbor, mert annak meg 1900 forint 3 decije.
De ez csak utólag, a teszt végén lett egyértemű, hogy ebben a vásárban mennyi minden közös a Vörösmarty térivel, mármint ha az árusokat, bódékat, és felhozatalt nézzük. Szomorú, mert a környezete még mindig tök szép, és a borzasztóan gejl épületvetítés (3D animált mikulás meg rénszarvasokat láttunk mi 5 órakor, de nem mindig ugyanaz van) sem tudja ezt agyoncsapni.
Minden évben ha a Vörösmarty térre visz a sors a karácsonyi szezonban, azon gondolkodom, hogy biztos más lesz. Biztos jobb. Biztos megváltozott a világ. Megváltoztak az ízlések. Megváltoztak a turisták. Megváltoztak az igények. Aztán meglátok egy gigantikus tepsit, akkora fogóval, mint egy petrencerúd, annyi csülök van rajta, hogy megszámolni sem tudom, és arra jutok, hogy a Vörösmarty tér mindig ugyanaz lesz. Harminc év múlva is az a hely lesz, ahol úgy érezhetem magam, mint egy furcsa, Lars Von Trier-i álomban, hogy keringek a sercegő kolbászok, az üvegékszerek, és a beazonosíthatatlan biszbaszok között, és úgy teszek, mintha nem az örök kárhozat helyszínén bóklásznék céltalanul, értelmet keresve a létezésnek.
Ahogy említettem a bazilikás vásárnál, itt tényleg nagy az átfedés: ugyanaz a kürtőskalácsos, ugyanaz a forraltboros felhozatal, a különbség annyi, hogy a kaják nagy részét felvitték a tér közepén egy minipiramisra, úgyhogy azokat tulajdonképpen ki is lehet kerülni, ha nagyon szeretnénk. Érdekes is látni, hogy az egész tele van tanácstalan turistákkal, akik azt sem tudják, hogy hova nézzenek, és mit csináljanak, és hogy miért nem inkább Tallinnba mentek telelni.
Az árak itt ugyanannyira brutálisak, mint a Bazilikánál, a különbség az, hogy csak egy picit kell sétálni, és ugyanezt meg lehet enni feleennyiért egy tetszőleges hentesnél vagy a Belvárosi Disznótorosnál, nagyjából hasonló minőségben is, melegben, fedett helyen.
Kora délután tudtuk csak megnézni az óbudai karácsonyi vásárt, de nagyon érdekes volt látni azt, hogy mennyire más mindenhez képest, amit a belvárosban ilyen címszóval tuszkolnak rá az emberekre: először is szellős, kényelmesen lehet sétálni, nem kell lappal elfordulni minden egyes lepényt egyensúlyozó turista előtt. Másodszor pedig a választékban ugyan vannak átfedések, de az egész egy sokkal kedvesebb, igényesebb, európaibb hangulatot áraszt. Például normális hamburgert lehet kapni, teljesen normális, Netpincérnél is megszokott árakért (1500 és 2000 forint között a World Of Burgersnél és a Szarvas Burgernél). Lehet rendes kávét is inni a jégpálya melletti bódénál. És lehet churrost is kapni, adagtól és öntettől függően 600 és 900 forint között. Hamburger, kávé, churros - mintha tényleg valami ideális világbeli vásárban sétálnánk.
A szellőssége miatt a jégpálya nem olyannak tűnik, mintha az utolsó pillanatban kicentizett négyzetméterekre tették volna le, hanem rendesen körbe lehet azt is járni, és lehet nézni a Fő tér szép épületeit. És például be lehet sétálni az igazán este bombajól kinéző, úgynevezett adományfába, amit a Hello Wood készített tűzifából, fémvázon, és belülről egészen furcsa látványt és illatot is nyújt. De hétköznap ide tényleg este érdemes jönni, az Index szerkesztőségétől ez nagyjából egy 5 perces séta, de így is teljesen feleslegesen mentünk ki, amikor burgert akartunk ebédelni délben, mert még fél 3-kor sem volt teljesen kinyitva minden. Pontosabban a szappanos igen, a csiliszószos még nem, szóval csak a jóisten tudja, hogyan is megy a nyitva tartás a vásárokon. Ha egy helyre nagyon el akarnak menni, akkor idén az óbudai magasan nyert ezek közül.
(Borítókép: Bődey János/Index)