Ezt illatozzátok meg

- nyújtják oda nekem az esztétikus tégelybe kirakott, szárított grapefruithéjat, miközben szembenézek egy art deco stílusú bárral, mögötte pedig az újpesti Spar zászlói lengedeznek a szélben az ablakban, az út túloldaláról. Megillatozom a grapefruithéjat, megállapítom, hogy grapefruithéj-illata van, és már látom előre, hogy a helyesírás-ellenőrző alá fogja húzni azt a szót, hogy “megillatozom”. Így is van. Ha egy helyesírás-ellenőrzőt ráengednénk annak a másfél órának a szövegére, amit az Opera Gin bemutatóján töltöttem, akkor egy idő után átállna valami két századdal ezelőtti magyar és angol nyelv keverékére, ahol minden második mondatba bele kell illeszteni hogy botanical vagy kick.

A helyszín az Opera Gin Budapest nevű, első magyar kézműves ginfőzde Újpesten. Gin már készült Magyarországon: a győri likőrgyárban is készítettek, és az Agárdi Pálinkafőzde is piacra dobott egy saját márkát nemrég, de az egyik ipari módszerekkel készült, a második pedig nem kifejezetten a ginre összpontosító manufaktúra volt. A nem túl nagy fantáziával Első Magyar Gin Manufaktúrának nevezett cég viszont igen, úgyhogy sikerült megint találni egy piaci rést az országban, amit be lehet tömni.

Lehetne ezt cinikusan is írni, de eskü, hogy nem úgy teszem: az Egyesült Királyságban az utóbbi két évtizedben óriásit robbant a ginpiac, gyakorlatilag majdnem akkorát, mint a kézműves sörpiac. Itt meg lehet nézni egy térképen az ország összes ginfőzdéjét, és hát van belőlük egy pár. A két ország gintradícióját persze nem lehet összehasonlítani, az angolok az 1680-as évek óta isszák a borókapálinkát, a magyar nyelvnek viszont még saját szava sincs az italra, ami azért sokat elmond a történelmi beágyazottságról.

Az iparág felfutó népszerűségét többféle szempontból is lehet vizsgálni, de én mindig úgy szoktam magyarázni, hogy az embereknek egy idő után elegük lett az ugyanolyan, gyakran rossz minőségű alkoholokból, az internet segítségével könnyebb volt megtalálni hasonló közönségeket, ahol ezek a nézetek találkozhattak, és volt legalább egy generáció, aki úgy érezte, hogy a jövedelme jelentős részét beleöli egy olyan hobbiba, amit évszázadokkal ezelőtt is műveltek, csak kevesebb számítógépes segítséggel. Ez a folyamat a világon hasonlóan zajlik sörfőzdékben, párolókban, és kenyérdagasztás közben is - az egyik kedvenc 2018-as angol nyelvű cikkem arról szól, hogy a Szilícium-völgy alkalmazottjai, közép- és felsővezetői között mennyire elterjedt az otthoni, kémiai és biológiai aprólékossággal kivitelezett kenyérsütés. És arról is, hogy a férfiak mennyire forradalmiként tálalják a kenyérsütés hobbiját/vallását, miközben nők csendben, és bizony kevesebb mellszélességgel hirdetik a szent kovász igéjét. Ez a folyamat - a nők háttérbe tolása nélkül - Magyarországon is megtalálható: a Jacques Liszt nevű pékséget egy ügyvéd, a Pipacsot közgazdászok alapították.

Dámosy Bálint, az Első Magyar Gin Manufaktúra társtulajdonosa - aki a grapefruit megillatozása közben az art deco pult mögött beszél - szintén ügyvéd, aki először a borok iránt kezdett el érdeklődni, majd onnan tért át a ginekre. Dámosy láthatólag keni-vágja a témát, és aprólékosan el tudja magyarázni a saját márkájának készítését. Az Opera Gin helysége egy újpesti ipartelepen található, és ott van, gyakorlatilag egy térben a ginfőző szerkezet maga, egy raktár a különböző kísérleti termékekkel, és a már említett pult is, ahol meg Dámosyék ezeket kóstolgatták. Az Operához egy rakat fűszert használtak: a kötelező borókabogyó mellett kerül bele angelikagyökér, koriandermag, édesgyökér, íriszgyökér, a már említett grapefruithéj, mák, kubebabors, levendula, ánizsmag, citronella. Ezeket egyébként külön-külön mind mi is megkóstolhattuk, bár én a borókabogyókat mint rózsafüzért morzsolgattam, mert ilyesmi akkor volt életemben először a kezemben.

Meg különben is, otthon sem szoktam nyalogatni az olívaolajat meg a tésztát meg a parmezánt, hanem a végén eszem meg a tányérban, és az Operát is megkóstolhattuk a hivatalos bemutatón. Először egy gin tonicot ittam, ami ebben az elég zűrzavaros időjárású márciusban nagyon jól esett, mert szerencsére ők is azt vallják, hogy a long drinket tisztességes üdítővel kell inni, és nem nagyüzemi tonic került bele. Ettől az operás gin tonic szuper, markáns, friss, hosszú ízű, tök finom ital lett, annyira, hogy kicsit sajnáltam, amikor az utolsó pár korty előtt elvitték előlem. Aztán megkóstolhattuk a nyers gint is, ami teljesen más érzés volt, mint ahogy egy koktél alapján elvárnánk. Az Opera alkoholfoka már majdnem a pálinkáét súrolja, 40 felett jár, amitől meginni két kortyot belőle nem feltétlenül egy selymes - kimondom két gin után - botanical érzés, hanem valami súlyosabb, erősebb, kaparósabb. De egyrészt gint nem szokás magában inni, másrészt pedig Dámosy elmondja, hogy ez konkrét cél volt, hogy erősebb legyen a szokásosnál az Opera, hogy legyen benne egy kis plusz kick is.

Bár csak most került a piacra az Opera, Dámosyék már dolgoznak egy másik, más ízvilágú ginen is, aminek - ha jól értettem a beginezett agyammal - még egyelőre nincsen neve. Az Opera egyébként az elnevezését tényleg a budapesti nevezetességről kapta, de nem úgy. Dámosyék családja már generációk óta az Operaház melletti utcában lakik, a dédapja ott volt orvos, és a hely meghatározó volt számára gyerekkorában. Ennek persze egyrészt semmi köze nincs ahhoz az üveg alkoholhoz, amit a piacra dobtak, másrészt pedig a lehető legtöbb köze van, mert az Opera a termék mellett egy esztétikát is árul, amiben keveredik a steampunk (a leginkább egy óriási gázórára hasonlító főző, az art deco látványelemek), a felső középosztálybeli ízlés (a ginfogyasztás a gin tonicnál kezdődik, és a drágább koktéloknál ér véget) és a lokálpatriotizmus (egy külföldi mintát a semmiből meghonosítani a hazánkban). Szóval jó sok különböző érdeklődési kör közös halmaza lett, és valószínűleg életképes, nagy figyelmet kapó termék, hiszen az elsősége miatt én is cikket írok róla.

A ginfőzde egyelőre bejelentkezéses alapon üzemel, egyszerű halandóként nem látogatható, de már eddig is tartottak ott céges rendezvényeket és karácsonyi partit is. A hosszútávú tervek között szerepel, hogy lehessen saját gint is főzni ott a szakemberek segítségével. Opera Gint egyébként lehet már rendelni, postán kiküldik, vagy személyesen is átvehető.