Kétezren futottak vasárnap Balatonfüreden a Generali Runner's World Runon, amin összesen négy távon, köztük maratonin is indulhattak a futók. A rajt és a cél a Vitorlás téren volt, az útvonal egy részen pedig a Tagore sétányon is végigvezetett.

A legrövidebb, 6,2 km-es táv futói indultak először. Utána a többiek ugyanazon a 10,5 km-es pályán versenyeztek néhány perces elcsúsztatott indulással, csak a félmaratonosok kettő, a maratonisták pedig négy kört tettek meg. A félmaratont és a maratont váltóban is lehetett teljesíteni.

A maratont a férfiaknál Fehér Márk futotta le leggyorsabban, 2 óra 39 perc alatt. A nőknél Vavra Mónika győzött 03:49:29-es idővel. A félmaratonon Jakus Gábornak 01:23:21, míg a nőknél Vadász Ildikónak 01:28:18 kellett a táv teljesítéséhez. 10,5 km-en Pintér András volt a leggyorsabb 37:43-as idővel, míg a nőknél Márovics Anna (42:42) győzött. A 6,2 km-en Molnár Patriknak 22:42, Zsuzsanna Ónadinak pedig 27:44 kellett.

Az indexes futók közül Fehér János hónapok óta készült maratonra, de alapvetően néhány héttel későbbre időzítette volna a teljesítését. Balatonfüreden felkészülési futást tervezett, aztán mégis végigfutotta a teljes maratoni távot.

„Még az előző este is futóguruk tanácsait olvasgattam, hogyan lehet viszonylag rövid időn belül két maratont okosan lenyomni. Arra jutottam, hogy Füreden amolyan edzőmaratont futok, ha már nem pihentem rá, a legjobb formámhoz képest lassan, 3 óra 50 perc és 4 óra közötti időt becélozva. A terv végül menet közben módosult, nagyjából csak az első kör sikerült visszafogottra, végül egy 3 óra 36 perces idő jött össze."

Tartott a körpályától, eleve nem volt túl bonyolult az útvonal, és elsősorban csak a sétány volt az extra környezet egy szűk kilométeren keresztül. De úgy vélte, hogy a körözés mentálisan talán könnyebben kezelhető, mintha egy tök ismeretlen pályát futnának be. Szerinte frissítőállomásból is pont elég volt, aki nem vitt magával semmit, az is simán ellehetett a kínálattal. Viszont a kilométerjelzéseket azért hiányolta, és a rajt után következő dombot is szívesen elfelejtené, amit mindkét irányból, tehát összesen nyolcszor kellett megmászni. „Attól is féltem, hogy majd a viszonylag kevés maratonfutó miatt olyan érzésem lesz, mintha pusztában, egyedül futnék, de a csúsztatással egymásra ráeresztett különböző távok miatt mindig volt mozgás a pályán. Így lehetett sakkozni, üldözősdit játszani, odainteni tök ismeretlen és ismerős arcoknak, hogy hajrá."

Fábián Tamás a félmaratoni távon indult, és a verseny egyik pozitívumának tartotta, hogy 2000 főben limitálták az indulók számát. „Ennyi ember egész jól elfért a pályán, bár időnként, a szűkebb szakaszokon volt olyan érzésünk, hogy indokolatlanul sok energiát elvisz a lassabb futók kergülgetése, igaz, egy utcai futóversenyen ez mindig benne van a pakliban."

Szerinte is pont ideálisan voltak a frissítőállomások, amikre szükség is volt, mivel az év eddigi legmelegebb napját fogták ki a versenyzők. Nem volt szélsőségesen zavaró az időjárás, de a 20 fok azzal kombinálva, hogy a pálya 99 százalékán nem volt árnyék, nem nevezhető optimálisnak. „Mindez elvezet ahhoz, hogy az egyre melegebb időjárási viszonyok hosszú távon kihívás elé állíthatják a versenyszervezőket. Tavasztól őszig kis túlzással már tavaly is úgy kellett vadászni azokat a pillanatokat, amikor 30 fok alatt volt a hőmérséklet."

Iván András szerint jobban oszlottak el a résztvevők, mint egy nagyobb, több mint tízezer indulós versenyen. „Hosszabb téli kihagyás után nagyon jó hangulatú volt Balatonfüreden elkezdeni újra a futószezont. Mostanában keveset futottam, ezért csak a 10,5 km-es távon indultam. Így egy kör alatt pont kellemes arányban jöttek az emelkedők a pályán, de a legjobb részek azok voltak, amikor majdnem közvetlenül a Balaton partján futhattunk. Egyedül a nap volt már kicsit sok is. Az útvonal mentén hiába sorakoztak szépen a fák, de leveleket még nem hoztak, ezért árnyékból is csak mérsékelten jutott."