A Művészetek Völgye idén először már sportos programot is kínál, szervezett túra keretében lehet bejárni a Káli-medencét hamar függőséget okozó elektromos rásegítéses kerékpárokkal (pedelec). Mindeközben pazar a panoráma, a terepbringázós, száguldós élmény is összejön, és nagyon még lihegni sem kell.

A kapolcsi Pest-Buda udvarból startol a fesztivál minden napján egy-egy túra, az egyik a nagyvázsonyi várat veszi célba, a másik pedig a Balaton partját. Utóbbira neveztem be én is. (Előzetes regisztrációval lehet részt venni a programon.) Mindkét útvonalon elég kemény kaptatók vannak, de nincs szükség szuper edzettségi állapotra, a pedelec kis noszogatással felvisz az emelkedőkön, nem kell tolni a bringát.

A túrákat vezető és szervező Takács Tamás elmondta, a kerékpárok piacán is egyre nagyobb részt hasítanak ki az elektromos rásegítéses modellek, amik pont nagyobb csoportban igazán előnyösek. A rásegítéssel viszonylag könnyedén elérhető a 25 km/h-s tempó, ennél alacsonyabb sebességgel pedig még egyszerűbb egyben tartani egy társaságot. A Völgyben is teljesen eltérő bringás múlttal rendelkezők neveznek be a túrákra, ezért is ideális megoldás a pedelec.

Sejthető, hogy egy völgyből csak hegymászással lehet kijutni, mi is elég hamar rátérünk egy szerpentinre Vigántpetend után, három kilométeren át visz az út felfelé. A jó 20 kilós, böhöm bringával elég küszködős lenne a menet, de ezzel nem nagyon kínozza magát senki. Folyamatosan hallatszik a bíp-bíp-bíp. Mindenki nyomogatja a kormányán a rásegítő szabályozóját. Három fokozat van, a legmagasabb szinte kirántja a biciklista alól a bringát, olyan megindulása van. Tesztelem magam és a bicajt is, az alap rásegítés 4-5 km/h-t jelent kényelmes tempóban is, én kétszer könnyebben szedem a levegőt és a pulzusom sem dobol a fülemben.

„Ho-ho-ho-hó" – kiált fel egyik túratársam. Nagyjából ilyen az élmény, amikor belendül valaki alatt a gép. A rásegítés a pedálfordulatot és a nyomatékot érzékelve kapcsol be, amihez egy vázra szerelt akkumulátor ad energiát. Az aksi elég sokat bír, 150 kilométert is elmegy egy töltéssel. Az egyik társunk megjegyzi, ez végül is elég fair. Hiszen egy idő után a biciklista és a bicikli is kifárad. Többnyire azért a bicikli nyer.

A Művészetek Völgye tök közel van a Balatonhoz, de aki bringával, országúton próbál eljutni az északi partról mondjuk Kapolcsra, annak elég nagy kerülőket kell tennie. A hegyeken azért nem lehetetlen átvágni, de ahhoz már jó, ha van egy mountain bike-unk. A túrán mi is egy alternatív útvonalat ismerünk meg. Lecsapunk az erdőbe a nagyvázsonyi útról, ahol először egy zúzott köves úton suhanunk, felettünk összeborul az erdő, majd átvágunk egy fás legelőn. Itt jön a túra leglátványosabb pontja.

Kellemes lejtőzés jön a hétvégi házak és pincék között, majd a Káli-medence tanúhegyei között tekerünk. Szentbékkállánál jön a következő mászás, hangulatos, szűk utcákon és pincék között vezet az út. Egy újabb terepszakasz következik, újra próbálkozom saját erőből feljutni az emelkedőn, de annyira csábító és könnyen elérhető a „nitrógomb", hogy néhány tíz méter után be is nyomom, kicsit szégyenkezve. Igaz, még nagyobb tempót is próbálok diktálni. Nagy élmény felfelé is suhanni.

Monostorapátiba már 50-es tempóval érkezünk, a rejtekúton egy 10%-os lejtőn lendülünk be, ekkor persze már semmi szükség nincs a rásegítésre. Utána már csak néhány perc a 77-es úton a kapolcsi cél.

A Balaton megkerülése vagy a parti bringautak használata már bevett program, szinte már túl is telített a körút, pedig egy kicsit eltávolodva a parttól is remek útvonalak és célpontok vannak. Egy-egy túrához szükséges lehet elhagyni az aszfaltot, de legtöbbször a dűlőutak, erdei csapások is használhatók még egy országúti bringával is, de akár pár perces biciklitolás is beleférhet, ha féltjük magunkat vagy a gépünket. A Művészetek Völgye túrája is erre volt jó példa, hogy érdemes kilépni kicsit a kerékpáros komfortzónából. Ami persze nem teljesen igaz, hiszen fizikai erőlködésből jóval kevesebb jutott.

(Borítókép: Szabó Miklós)