Amikor egy túrázó már biztos léptekkel halad a Rám-szakadékban és valami nagyobbat, látványosabbat szeretne, akkor szokták ajánlani a Budapesttől mindössze 250 kilométerre fekvő Szlovák paradicsomot. Ez nem valami kiépített kalandpark, hanem Európa egyik legszebb természetes szurdokrendszere. Az Index hétvégi túraajánlója.
A Szlovák paradicsom az Alacsony-Tátra mellett, attól kicsit keletre található, földrajzi neve eredetileg: Káposztafalvi-mészkőhegység, a felette fekvő Káposztafalváról (Hrabušice). A körülbelül Mecsek nagyságú, de annál magasabb területet két folyó és három patak szabdalta fel, ezért tele van völgyszakadékokkal és vízesésekkel. A víz tavasszal és ősszel zubog a leglátványosabban. A karszthegység számos túraútvonala és szurdoktúrája közül egy hosszú hétvégére való csomagot ajánlunk.
Eljutás: A túrák többségének a kiindulópontja a hegység északi lábánál fekvő Erdőalja (Podlesok). Magyarország legnagyobb részéről Hatvan–Salgótarján felől a legjobb megközelíteni kocsival. Tömegközlekedéssel (busz, vonat) Poprád a fő irány, onnan pedig a helyi járatokkal kell kisakkozni a maradék utat. Szállást a környéki településeken lehet találni.
Tehát a központi erdőaljai (podlesoki) parkolóból érdemes elindulni a túrára. (A parkolás egy napra 2 euró, a felnőtt belépő 1,5, a gyerek 0,5 euró.) Bemutatkozó útnak adja magát a Suchá Belá, aminek a bejárata szinte ott nyílik a parkolónál, egyben az egyik leglátványosabb, ennek következtében a leglátogatottabb szurdok.
A Suchá Belá dolina nagyjából Száraz-Fehér-szurdokot jelent. Maga a szurdokvölgy egyébként egyáltalán nem száraz, legalábbis a felső részen szép vízesések vannak. Elnevezése inkább onnan származhat, hogy a völgy patakja az alsó, kevésbé vadregényes részen elbújik a föld alá.
A völgy a parkolótól néhány száz méterre kezdődik a zöld jelzésen. Kezdetben a patakmeder fehér mészkövein ugrálnak a turisták. Ahogy haladunk felfelé, a völgy úgy szűkül. Megjelennek az első, úgynevezett doronglétra-hidak. Ezek a faalkalmatosságok az egyre szaporodó csobogókon, medrecskéken segítik át a túrázót, azonban vigyázni kell velük, mert vizesen csúsznak.
Feljebb érve beleszaladunk a Misové vízesésbe, aminek a tetejére egy kb. 60 fokos szögben dőlő vaslétra visz fel. Kapaszkodni a sziklán lifegő vasláncba lehet. Az első általános reakció a létra láttán az ámulat, majd egy kis sápadt remegés, de mindenki sikeresen felmászik rajta. Ferrata szett fölösleges, de a fokozott biztonsági felügyelet elengedhetetlen.
A létra után vastrepnik, sziklatálcák következnek a szurdok-útvonalon, aztán megint létra, megint vízesés. Sőt, egész lépcsőzetes vízesés- és létrarendszer. A vízesések 2-3 méter átmérőjű természetes medencékbe hullnak, majd kicsordulva belőlük újabb vízesésként csobognak lefelé. A szurdok legfelső része után kiszélesedik a tér, újra jönnek régi ismerőseink, a doronglétrák. Tovább haladva már ez sincs: először a feltorlódott uszadékfán lehet ugrálni, később újra a fehér kövek következnek. A körülbelül kétórás túra gyorsan elröppen, észre sem venni, a leküzdött 410 méter szintkülönbséget.
Jó tudni! A szurdok csak egy irányban (felfelé) járható, a kerülő lefele út már nem annyira izgalmas. A Suchá Belát 4-5 óra alatt kényelmesen meg lehet járni, ezért a kényelmesebbek nap közepére is betervezhetik, a hajtósabbaknak pedig a nap egyik felére pont megfelelő. Érdemes vízálló bakancsban nyomni, a trükkös patakmeder miatt.
A másik emblematikus út a Szlovák paradicsomban a Hernád-áttörés, ami tulajdonképpen ugyanaz, mint a Suchá Belá, csak vízszintesben. Ez azt jelenti, hogy nem függőleges vízesések mellett mászunk a meredek létrákon, hanem a Hernád folyó mellett-fölött, sokszor a folyó által vájt sziklaszurdok falán, a nevezetes szlovák vastrepniken haladunk, nagyjából egy szintben.
A már ismert erdőaljai parkolóból indulunk. A kék jelzésen egy félórát kell sétálni a szurdok kezdetéig, a Hernád-torkolatig. A sziklafali gyilokjáróra egy függőhíd vezet, és onnan kezdődik az élvezet. A folyó nagyjából végig két sziklafal között halad, de néha kiöblösödik a szoros, ezek a helyek ideálisak a pihenésre, kövek vízbe dobálására, evésre, ivásra.
A vastálcáknál van a modernebb, biztosabb változat: sok helyen alumíniumrácsra cserélték őket, láncos kapaszkodóval biztosítva, ezen biztosabb a járás. Figyelni kell a gyerekekre, önmagunkra. Könnyen bele lehet pottyanni ugyanis a hat méterrel alattunk hömpölygő Hernádba. 2009-ben egy magyar nő is belepottyant itt a vízbe, de simán – egy kis megfázással – megúszta.
Az út kétharmadánál kisebb függőhíd visz át a folyón, onnantól a jobb part szikláin és omladékain haladtunk tovább egészen a Hernád-áttörés közepéig, ahol egy újabb, 12-15 méterrel a folyó felett feszülő függőhíd következik.
A függőhídtól két irányban lehet továbbmenni: vagy folytatjuk az utat a Hernád-áttörés második, de már kevésbé látványos szakaszán, vagy pedig befordulunk a hegynek, és felhasítunk a Kolostor-szurdokon, azaz a Klastoriskón.
Ez a túra a suchá belá-i útra hasonlít, itt is létrák és vadregényes vízesések, valamint doronghidas szakaszok követik egymást, de az út hossza és ideje körülbelül fele annyi. A szurdok tetején kiértünk a Klaštoriskóhoz, ami magyarul Menedékkő-tető, vagy Vöröskolostor-tető néven futott.
Ez egy nagy kiterjedésű füves tisztás kb. 900 méter magasan, ahol a különböző irányokból és szurdokokból érkező fáradt, és kevésbé fáradt turisták piknikeznek, pihengetnek. Vagy éppen kocsmáznak a Klastoriško nevű vendéglátóhelyen. Nyáron a pihengetőknek a nap süt, a fű zizeg, a szellő fújdogál, a távolban pedig a Magas-Tátra vonja össze fehér szemöldökét. Ősszel a Tátra és szemöldöke marad, a többihez nagy szerencse kell. Nem kell viszont jó idő a szurdoktúrához, mert ott így is, úgy is jó vizesek leszünk.
A Menedékkő-tetőt már a tatárjárás idején ismerték a környékbeliek, ide menekültek fel a kutyafejűek elől, valószínűleg innen a név is. A Vöröskolostor-tető elnevezés egy kicsit későbbről eredeztethető: az 1400-as években építettek a tisztásra egy kolostort a karthauzi barátok, ennek romjai máig láthatók. A lefeleút nagyjából megegyezik a Suchá Belá-ival.
Ha már történelem: persze a Szlovák paradicsom sem volt mindig Szlovák paradicsom. A terület ma használt elnevezését Hajts Bélának, a Magyarországi Kárpát-egyesület Iglói Osztálya elnökének köszönhetjük, aki az Igló környéki hegyeket illetően meghonosította a Paradicsom nevet, mint Felső-Magyarország Paradicsoma, írja a magas-tatra.info. Mai szlovák elnevezése (Slovenský raj) természetesen már Trianon után, 1921-ben, Gustav Nedobrý iglói tanár cikkében jelent meg.
Harmadik nap a Suchá Belától jobbra eső Piecky-mészkőszorost látogatjuk meg. Ez az út nem az erdőaljai parkolóból indul, a kocsival kell tovább menni (vagy sétálni) egy kilométerrel tovább, nyugat felé a Píla (Fűrésztelep) nevű kicsi falu parkolójáig. A szurdokban három nagyobb vízesés található, a Nagy vízesés (Veľký vodopád), a Kaszkádok és a Teraszos vízesés (Terasový vodopád).
A Piecky (Kis-kemence-szurdokvölgy) a vonatkozó irodalom szerint a 10 méter magas Teraszos vízesés alapján kapta a nevét, ami egy barlang beomlása után alakult ki. A vízesés itt több kemence alakú mélyedést vájt a falba, és ha már odavájta, akkor el is nevezték róla. A 12 méteres Nagy vízesés mellett meredezik a paradicsom külső szorosainak egyik legmagasabb létrája a maga 50 fokával és 20 méterével.
A szurdokút kanyarjainak és emelkedőinek pontos leírásával nem akarnék fárasztani senkit. A hangulat ugyanaz, mint amit már a Suchá Belában vagy a Kolostor-szurdokban már megismertünk. A levezető út pedig itt is ugyanaz, mint az előző két szurdoknál.
A térképen a három túraút:
A Szlovák paradicsom olyan tömény túraélményt jelent, hogy három napnyi bőven elég belőle egyszerre. Gyerekeket 7 éves kortól elég sokan visznek magukkal, ha a gyerek nem fél a magastól, és biztosan kezeli a létrát. De mindenképpen nagyon oda kell figyelni rájuk.
Mint írtam, tavasszal és ősszel a leglátványosabbak a vízesések, de főként májusban előfordulhat, hogy térdig kell gázolni a patak egyes részein a hideg vízben. Nyáron csak csordogál a víz, télen viszont, hosszabb fagy után befagy az egész Szlovák Paradicsom. Az még látványosabb tud lenni, viszont az egekbe szökő csúszásveszély miatt sokkal balesetveszélyesebb. Ilyenkor novemberben kevesebben vannak, mint nyáron, ami jó, viszont hűvösebb van, szóval vigyünk megfelelő túraruházatot.
Többször voltam már a Szlovák Paradicsomban, főleg gyerekekkel, akik nagyon élvezték a helyet. Szubjektív, kalandos élménybeszámolók a Szép kilátás blogban, a könnyebbekről itt, a nehezebbekről itt.
Az igazi túrázó nem szórja szét a szemetét a szabadban, hanem hazaviszi, és kidobja a kukába. Óvd a természetet, maradjon a gyerekeidnek is belőle!