Három hónap. Nagyjából ennyit kellett várni, hogy a világszerte egyre nagyobb tőkéket bevonzó húspótlási ipar ne csak bekandikáljon Magyarországra, hanem egy országos étteremlánc majdnem komplett hálózatában lehessen kapni a termékét. A versenyben, amit a világon éppen a McDonald’s, a KFC és a Burger King vív egymással a különböző húsmentes húsok mielőbbi bevezetéséért, az utóbbi nyert nálunk: november 12-től kapni a készlet erejéig a Rebel Whoppert, azaz a hús nélkül készített, de abszolút húspogácsásnak tűnő szendvicsüket.
Az íz és minőség egy dolog, a gesztus sokkal nagyobb, hogy míg a vegetáriánus választék terén pocsékul teljesítő, de mégis legnagyobb versenytársa éppen dupla libamájas burgerrel kábítja a magyarokat Márton-napja környékén, addig a BK úgy tesz, mintha lépést tartana a nagyvilággal.
A Rebel Whopper viszont nem a Szilícium-völgyből jön, mint az Impossible Burger és a Beyond Burger, hanem a kontinensről, Hágából. A gyártója a Vegetable Butcher nevű cég, aminek legalább annyira kerek az eredettörténete, mint Sanders ezredesnek: Jaap Korteweg egy mészároscsalád kilencedik generációjának a tagja. Korteweg azonban a saját szemével látta, hogy mit művelt a sertéspestis és a kergemarhakór a 90-es években az állatokkal, és a rengeteg tetemet látva egy életre megutálta a gondolatot, hogy öljön a húsért.
A húsról magáról viszont nem tett le, úgyhogy 2007-ben megalapította a The Vegetarian Butcher (A vegetariánus hentes) nevű cégét, ahol növényi alapú fasírtokon, virsliken, álcsirkehúsokon dolgozott. Az utóbbi, amit 93%-ban szójából állítanak elő, végül a holland vállalkozás legismertebb terméke lett, az országban pofátlanul sikeres lett még a nagy műhúsrobbanás előtt. Közösségi finanszírozással két és fél hét alatt összehozták a cég saját gyártókomplexumának költségét. Az élelmiszereiket elkezdték forgalmazni az Egyesült Királyságban, majd Európa és a világ országaiban (hozzánk legközelebb Ausztriában lehet kapni). Még a holland McDonald’s-ban is árulták The Vegetarian Butcher által gyártott csirkeutánzatot, olyan fincsi hozzávalókkal, mint a gerijpte cheddarkaas, a batavia sla, a rode ui és a gekarameliseerde uiencompote.
De ha ez egy etikus kis holland magánvállalkozás, akkor mit keres 25 ország 2500 éttermében a Jaap Korteweg által kikísérletezett álmarhahús? A válasz az, hogy profitot, ugyanis a The Vegetarian Butchert 2018 végén felvásárolta a világ egyik legnagyobb élelmiszeripari konglomerátuma, az Unilever, ami nagyjából az ember spájz- és fürdőszoba-tartalmának felét birtokolja.
Nincsen ezzel amúgy probléma, a húsutánzatok, vagy ahogy a sajtószöveg konzekvensen hívja, a „növényi alapú pogácsa” két zöld legyet üt egy csapásra. Egyrészt ad egy könnyen elérhető terméket a vegetáriánusoknak és flexitariánusoknak (azaz azoknak, akik inkább növényi alapú ételeket esznek, de néha egy kis húst sem vetnek meg) egy olyan műfajban, ahol az dívik, hogy leölt állatok maradványait kell feldolgozni és kisütni. Másrészt pedig rá lehet húzni a környezetvédelem nemes leplét, hiszen a növényi hozzávalók kevesebb erőforrást igényelnek, kevesebb gázt termelnek, kisebb az ökológiai lábnyomuk, mint ugyanennyi tehénnek. A növényi alapú húspogácsa tiszta win-win-win, kivéve akkor, ha mondjuk repülővel szállítják egyik országból a másikba.
Nem tudom, hogy mi van a Rebel Whopper húspogácsájában. A Burger Kingnél csak a tápanyag információkat lehet megtudni (640 kalória tokkal-vonóval), a The Vegetarian Butcher oldalán pedig nincs ez a termék, de egy korábban kifejlesztett hamburgerhúsuk igen. Az mc2NoBeef Burgerben többek között a következő összetevők találhatóak: szójaprotein, búzaprotein, búzakeményítő, repceolaj, napraforgóolaj, hagyma, szabadon tenyésztett csirke tojásának fehérjéje, keményítő, égetett cukor, tengeri hínár kivonata, és így tovább, és nem lenne őrületes nagy merészség részemről azt állítani, hogy a Burger King álhúsában is hasonló dolgok vannak.
Ami azért érdekes, mert a végeredmény szinte megkülönböztethetetlen egy olyan embernek, aki mondjuk félévente téved be egy Burger Kingbe. Jó, az is igaz, hogy a Whopper maga is egy hosszú évek munkájával kifejlesztett ipari termék, és egyáltalán nem az a fenséges csoda, amit skandallum lenne leutánozni, tehát nem arról van szó, hogy a környezetvédelem és a felelős étkezés jegyében pofán köptek egy legendát – ez azért nem a wagyu marha pótlása. A Rebel Whopper nem jobb és nem rosszabb a húsból készült névadójánál, a Burger Kingre jellemző kormos-faszenes grillízt sikerült ezen is reprodukálni, és akármennyire is rémisztően néz ki elsőre a pucér húspogácsa, nem nyújtja önmagában azt a papíros-szintetikus élményt, mint a Beyond Meat álhúsa. Gyakorlatilag észrevétlenül be lehet puszilni úgy, mint a cég bármelyik másik termékét. A kolléga panaszkodott egy szódabikarbónás, gumis állagra, de nekem nem tűnt fel, egy füstös, ehető, teljesen vállalható pogácsa volt, ami nem lógott ki a környezetéből.
Az összehasonlítás kedvéért vettünk egy dupla whoppert is, aminek közelebbről nézve a húspogácsája leginkább egy áztatott here vagy egy pincében álló pulóver felületére emlékeztetett, az íze pedig döglött állatokéra, amit aztán forró vason sütöttek sokára. Amivel szintén nincsen semmi baj, húst azért szokott enni az ember, mert a döglött állatok ízét akarja érezni a szájában, rágni az egyszer élő dolgot, emészteni azt, ami évekig élt, és nekünk csak az volt a dolgunk vele, hogy befaljuk pár perc alatt. Azért jó látni, hogy van erre alternatíva.
Sőt, ki tudja, mi lesz ennek a vége egyszer, a Wired szerint ugyanis a The Vegetarian Butcher egy olyan készüléken dolgozik, ami úgy működne, mint a Nespresso gépek. Beledobjuk a proteinkapszulát, és kijön belőle a műhús.
A Rebel Whopper ugyanannyiba kerül, mint egy rendes hamburger, BK Extra menüben, steakkrumplival 1740 forint. Mi a Széna téri étteremben próbáltuk ki, egyikünknek 2 percet, a másikunknak ötöt kellett várni úgy, hogy messze nem volt telt ház. A Burger King összes magyarországi éttermében lehet kapni, kivéve a Liszt Ferenc Repülőtéren.
(Borítókép: Lengyel-Szabó Péter / Index)