A Bohinji-tó egy óra autózásra van Ljubjanától, a szlovén fővárostól, és 5,5-6 órányira Budapesttől. Az ország legnagyobb természetes tava a gleccservájta Bohinj-völgyben fekszik az ország észak-nyugati részében, a Triglavi Nemzeti Park területén. Kristálytiszta vizében meredek, magas sziklafalak tükröződnek, nagy hegyek veszik körül.

A tóhoz vezető úton el kell menni Szlovénia másik híres tava, a Bledi-tó mellett. Míg az utóbbi inkább kiépítettségéről, vitrinszerű szépségéről és a rengeteg turistáról nevezetes, a völgy mélyén fekvő Bohinji-tónál inkább a természet dominál.

A tó észak-keleti felénél, Stara Fužina falucska fölött húzódó Mostnica-szurdok bejárata gyorsan elérhető, és a bejárati parkolótól elég hamar be lehet érni a szurdokba. 

Az ösvény a néhol 20 méter mély és 1 méter széles kanyon tetején halad. Van, ahol kis híd visz át fölötte. Elég sok ponton be lehet kukucskálni a szűk falak közé, ahol a mélyben a zöld színű patak zubog. 

A szurdok feljebb kiszélesedik. Furcsa formájú, vízvájta sziklák között csobog a patak. Az egyik szikla egy bébielefántra emlékeztetett, a helyiek Elefántfejnek nevezték el. A szurdok két oldalán vezető ösvények 2,6 kilométer hosszan tekeregnek a kanyon mentén, aztán egy hegyi turistaháznál (Planinska koca na Vojah) a szélesebb Voje-völgybe torkollik. A ház csak nyáron van nyitva.

Innen további 2,5 kilométer séta a völgy szekérútján, és elérünk a Mostnica-vízeséshez (Slap Mostnice). A víz zúgását már messzebbről hallani, 30-40 méterre már elborít a vízpára. A vízesés hivatalosan 30 méter magas, de ezt úgy számítják, hogy az alsó, jól látható 20 méteres vízeséshez hozzáadják a lépcsőzetesen fölötte elhelyezkedő két másik, 5-5 méteres vízesés magasságát is.

A nagy vízesés tavasszal, olvadáskor a leglátványosabb. Nagy kürtőszerű sziklamélyedésben zubog le a magasból egy zöld vizű medencébe. Az tíz kilométeres út oda-vissza körülbelül három órát séta. Jó tudni, hogy nyáron a szurdokba belépőjegyet kell váltani.

A tó gyalog is körbejárható, ami maga egy külön túra, de sokan gépkocsival mennek el a nyugati végébe. A Bohinji-tó másik oldalán található Szlovénia leghíresebb és legszebb vízesése a Savica-vízesés (Slap Savica). Itt fekszik Ukanc minitelepülés és kempingje. Tónézéshez, nyáron fürdéshez ez a legalkalmasabb hely, késő ősszel viszont üres, télen az Ukanc melletti Vogel sípályára igyekvők néznek ki ide, ha ráérnek.

Ukancnál, a sípálya parkolójától nem messze szépen gondozott, magyar hadisírokat is rejtő osztrák-magyar temető van. Az I. világháborúban fontos utánpótlási pontot építettek ki itt, ahonnan függővasút szállította a hegyeken át a hadi ellátmányt.

A parkolótól gyalog kell fellépcsőzni a Savica-vízesésig. A Bohinji-Szávának is nevezett folyó ugyanis egy 71 méter magas vízesés formájában lép be a Bohinji-völgybe. Ez Szlovénia leglátogatottabb vízesése. Itt is igaz, hogy igazi dübörgő valójában tavasszal, olvadás után lehet megcsodálni a vízesést, méghozzá a reggeli órákban, amikor a szűk hasadékba besüt a nap. Ilyenkor jó eséllyel szivárványt is látni.

Ha nem elég a két vízesés, vagy a tó körbesétálása, Stara Fužina felől fel lehet menni a tó fölé magasodó hegyre is. Körülbelül három kilométernyi gyaloglás és 500 méternyi szintemelkedés után érünk el a tó feletti kis fennsíkon álló Kosijev Domhoz (1050 m). Itt késő ősszel és tavasszal a lenti jó idő ellenére már komoly, 10-15 centis hóra is számítani kell.

A turistaház a nyári hónapokban van csak folyamatosan nyitva, de ősztől tavaszig is gyakran kinyit ideiglenesen, főleg szép hétvégéken. A hangulat bensőséges, a kilátás nagyon jó, a ház almás rétese pedig híresen finom. Felfelé és lefelé úton több kilátóhelyre is ki lehet sétálni a tó fölé, ahonnan betekinthető az egész völgy.

Szubjektív túrabeszámoló a Szép kilátás blogon olvasható.