Szakadó hó, tomboló szél, támadó mínuszok – ezek a téli magashegyi túrák veszélyes velejárói. A szlovákiai Nagy-Fátra 1500-as csúcsain mindebbe bele lehet kóstolni az átlag túrázónak is, viszonylag veszélytelenül. Ez az Escape Navigator, az Index hétvégi túraajánlója.
A téli magashegyi túrázás kemény kockázatokat rejt magában: nem elég a hó és a lavinaveszély, de gyakori az eltévedést okozó tejköd, és gyorsan leszáll az esti sötét is. Ez a faggyal kombinálva már halálos lehet, de akkor még nem beszéltem a hegyekben nem ritkán 100 km/órával süvöltő szélről, ami mélybe rántja a hőérzetet és felmorzsolja az erőt.
Ezért az ilyen túrákra csak kellő tapasztalattal vagy tapasztalt hegyi vezetővel indulhat bárki. Nemrég találtunk azonban olyan célpontot, ami biztonságosan megmászható az átlagtúrázók számára is, és kis adagokban bele lehet kóstolni mindabba, amit feljebb felsoroltunk. Ráadásul közel is van.
Ez a hely pedig nem más, mint Európa egyik legalacsonyabb magashegysége, a Fátra, annak is a második legmagasabb csúcsa, az 1575 méteres Krizsna (Krížna).
Kezdjük azzal, hogy azért magashegység, mert (éppen) 1500 méter feletti csúcsai vannak, és ez már az a földrajzi kategória. Amiről most beszélünk, az a Nagy-Fátra (Veľká Fatra), mert van egy Kis-Fátra is, északabbra. A hegység Váctól 150 kilométerre fekszik, északi irányban. Besztercebánya fölött sokaknak ismerős lehet a népszerű síterep, Donovaly – ettől a hágótól keletre az Alacsony-Tátra, nyugatra pedig a Nagy-Fátra húzódik. A Fátra Werbőczy szerint a magyar címerben látható három hegy egyike (Tátra, Mátra, Fátra), az egyházi művészetben viszont a hármas halom a kereszttel általában a Golgotát jelenti.
A mi kiindulópontunk a túrához Turecka falu, amihez az E77-es főúton fekvő Óhegyről (Staré Hory) visz kanyargós és havas-jeges aszfaltút. Tureckában pár évtizede nagy síélet zajlott, de a pályákat elhanyagolták, az egyik felső fogadóépület leégett. A síközpont bezárt, a felvonókábelekről leszedték az üléseket, a gazzal benőtt ratrakot rozsda eszi. Viszont pont ez az elhagyott sípálya teszi a túrát biztonságossá. Az egykori széles pályákon még nagy ködben, sötétben se lehet eltévedni a rozsdásodó sífelvonó mellett.
650 méteres magasságból indulunk, és a sípálya melletti meredek ösvényen hamar felérünk az egykori szép időket idéző, bezárt Salašky menedékházig, ahol még csillog a hóágyúk ellátását szolgálni hivatott műtó félig befagyott felszíne, de amúgy minden halott tél idején.
Innen további izzasztó emelkedő visz nagyrészt erdei úton, majd ösvényen egészen a sípályák tetején leégett fogadóház üszkösödő romjaihoz (Pod Líškou, 1388 m), amiben még bent állnak a horpadt öltözőszekrények. Innen már szabad hegygerincen haladunk felfelé a Krizsna 1445 méteres előcsúcsáig, a Líškáig, a fákat már csak a szórványosan megjelenő (jeges hóba fagyott) törpefenyők képviselik.
Jó időben biztos szép a kilátás, télen viszont gyakori a ködfelhő. Ottjártunkkor szürke fehérség uralta a tájat, viszont a gerincen felfelé egyre erősödő szél jelezte a fenti viszonyokat. A célegyenest jelentő utolsó, egy kilométeres gerincszakaszon a szél egyre vadabban csapkodott, mint az őrült, ki letépte láncát. Itt már csak az útjelző pálcák adtak támpontot a kavargó fehérségben. Az állapotokat nagyjából érzékelteti ez az utolsó méterek megtételét mutató kisvideó:
A szélvihar szerencsére oldalról fújt, és csak egyszer fordult szembe. Akkor megéreztük a síszemüveg hiányát: iszonyatos erővel tolta a szemünkbe a felkavart jeges havat. A Krizsna csúcsán egy légiforgalom-irányítást szolgáló épület áll, magas kerítéssel körbe lezárva. Bemenni tehát nem lehet, de aránylag jó szélárnyékot nyújt, amiben meg lehet pihenni, és összeszedni az erőt az visszaútra. Ideális esetben (szélcsendes, ködmentes időben) a gerincen érdemes tovább menni, csak két kilométer séta a Nagy-Fátra másik két legmagasabb csúcsát (Frčkov, 1586 m, Ostredok, 1596 m) is felvonultató út, de mi inkább megelégedtünk a Krizsnával.
Lefelé menet szép lassan tisztulni kezdett az ég. Kibújtak a szomszédos hegyek a felhőtakaróból, legalább megsejthettük, milyen lehet a kilátás, ha szép az idő.
A túra paraméterei: maga az útvonal egyszerű és nem túl hosszú, oda-vissza 10 km (sőt a csúcsgerinc két másik csúcsút is tartalmazó kiegészítéssel is csak 14 km), viszont a 960 méteres szintemelkedés azért kissé megnehezíti. Télen is kényelmesen megjárható 4-5 óra alatt. Eltévedéstől nem nagyon kell tartani, de egy gps-es túratérkép a mobilon még nagyobb biztonságot ad. A túra térképe itt:
Tippek: Szélre mindig számítani kell, ezért szélálló (kapucnis) kabát, nadrág (aláöltözet), kesztyű és sapka fontos. Kisebb hóban elég a bakancs, de ha több esik, akkor szükség lehet hótalpra. Mi bedobtunk a hátizsákba egy könnyebb, bakancsra húzható csúszásgátlót is, de nem volt szükség rá. Túrabot jól jön felfelé és lefelé, és a síszemüveg is előfordul, hogy kellhet. Folyadéknak tea termoszban, ételnek magok és csoki, de jól becsomagolva, mert kőkeményre fagyhat. Ha mobilról tájékozódunk, kell powerbank is, mert a hideg hamar leszívja az akkut.