Nürnberg minden évben öt napig a világ játékairól szól. És nagyjából mindegyikből hoznak is kiállítani egyet. Ha nem lenne kitéve a kiskorúaknak belépni tilos tábla, keserves gyereksírástól, és fejhangon ismételt devegyühűűkmeeegektől remegnének a középkori vár falai – pedig azok a valaha nemzetiszocialista parádéknak is otthont adó Grosse Strassétól, ahol a kiállítási terület pavilonjai állnak, jóval távolabb vannak. De 18 év alatti gyerekek szerencsére nem látogathatják a Spielwarenmessét – a nagykorú gyerekek meg már tudnak uralkodni annyira magukon, hogy csak magukban szipognak, ha egy elérhetetlen vasútmodellt, öltöztethető babát vagy kisautót látnak. Meg ők általában szakmai belépővel rendelkeznek, ezért ilyenkor úgy kell tenniük, mintha nagyon komoly dolguk lenne.

Nem esik nehezükre komolyan venni a dolgot, mert a játék itt nagyon nem játék, hanem sok-sok milliárdos üzlet. Egy jó ötlettel, esetleg egy jókor megvásárolt licenccel az ember még az unokáinak a jövőjét is bebiztosíthatja. Nem véletlen, hogy az elmúlt tíz-tizenöt évben a Spielwarenmesse nem hogy összement volna az internetes kereskedelem hatására, hanem évről évre nagyobbnak tűnik. Persze vannak területek, ahol nem lehet nem észrevenni, hogy nagyságrendekkel kevesebb a kiállító. Személyes kedvenceim, a makettek, a rádió-távirányítású modellek és a kiegészítők a kétezres évek második felében másfél pavilonnyi helyet foglaltak el. A vasútmodelleknek is egy külön nagy pavilonjuk volt. Aztán először a modellek kezdtek kiszorulni a drónok terjedése miatt, majd mostanra már drónokból is alig állítanak ki, így a vasútmodellek és a távirányítós modellek java része egy pavilonon osztozik. Itt, a távirányítós modellek közt találtuk meg a kétszeres Európa-bajnok magyar kamionversenyző, Kis Norbert versenykamionját mintázó modellt, nyáron dobják piacra, addig a rajongók féllábon is kibírják.

Kódok, appok ahová csak nézel

Most viszont egy pavilonnyi területen szinte semmi mást nem találtunk, mint mindenféle okosjátékot – három évvel ezelőtt is látszott, mi az irány. Itt minden programozható, minden connected, kódolható és van applikációja. De a többi pavilonban nézelődve is az volt az ember érzése, hogy minden gyártónak, de legalábbis minden területnek van már valamilyen okos játéka. Még az egyszerű fakockákhoz is csináltak appot a kicsiknek, méghozzá zseniálisat: a tableten futó program egy szimpla játék, aminek az a célja, hogy a játékosok minél gyorsabban megtalálják és a képernyőre tegyék a megfelelő formájú és színű fa formát. Természetesen működik a dolog számokkal, betűkkel, állatokkal is.

Az idén 40 éves Rubik-kockának (na jó, csak a nagyközönségnek mutatták be 40 évvel ezelőtt, az alapötlet már 46 éves) is van okos oldalági leszármazottja. A Giiker SuperCube egy bluetooth-os bűvöskocka, amit a speed cuberek, azaz a bűvöskockát időre kirakók igényei hívtak életre: első mozdulatra azonnal indítja a stoppert, amikor kész a kocka, le is állítja, és természetesen minden lépést továbbít az okoseszközünknek, így aztán vissza lehet játszani a mozdulatokat és elemezni lehet azokat. Meg persze egy rakás másik dolgot is tud, kezdőknek tanácsokat ad, haladók valós idejű versenyeket rendezhetek online. Hogy Rubik Ernő mit szól a SuperCube-hoz, azt nem tudom, de meghívott vendégként ott volt ő is a vásárban – naná, 1980-ban innen, Nürnbergből lett igazi huszadik századi pop-ikon a Bűvöskocka.

Még az olyan hagyományos játékokat, mint a faragott fa síneken tologatható kisvasutat is megokosítottak, a Brio új mozdonyába hangmodulos elektronikát építettek, ami bármilyen felvett mozdonyhangot (tehát akár a gyerek vagy apa sihuhuzását, vagy egy dübörgő Nohab hangját) le tud játszani, különböző kiegészítőkkel kommunikál, és természetese saját appja van.

A kódolható, szabadon építhető robotok piaca tűnik a legkövethetetlenebbnek. Egyre csak szaporodnak a gyártók, számtalan új megoldással állnak elő. Nincs két egyforma robotos készlet, bár sokan indulnak ki hasonló alapötletekből, például LEGO-kompatibilis építőelemekből áll össze sok robot váza. Na, ezek azok, amik jó eséllyel még egy darabig a magyar piac közelébe sem kerülhetnek, mert nálunk egyelőre a LEGO még tudja védeni az érdekeit – de sok más országban lejárt már mindenféle oltalom, így a nem konkrét másolatokat, hamisítványokat gond nélkül árulhatják.

Azt sem tartom valószínűnek, hogy itthon a boltokban találkozhatunk majd az újdonságnak számító LEGO-kompatibilis fakockákkal. Amiben ugye az az igazán szép csavar, hogy a LEGO atyja, Ole Kirk Christiansen eredetileg fa játékokat gyártott, és csak később nyergelt át a fröccsöntött LEGO-elemekre. Ezek a kis fakockák elvileg teljesen kompatibilisek a LEGO-elemekkel, de a gyakorlatban több olyan is volt a kezemben, ami nem hogy a hiperprecíz műanyag kockákkal, de a saját szomszédjával sem volt szépen összeilleszthető. Meglepett, hogy a standon az a kérdés, hogy mit szólnak a fakockák a nedvességhez, a magas páratartalomhoz, teljesen váratlanul érte őket. Pedig hát a fa egy olyan alapanyag, ami a viaszos bevonat ellenére „él” és mozog. Hiába precíz és pontos, ami a gyárból kijön, ha a kockát nedvesség éri, nagyon párás (vagy épp extrém száraz) környezetben ezek az eredetileg tizedmilliméteres méretek mind megváltoznak.

Díjazták az innovációt és a rombolást is

A hagyományos játékok gyártóinak, ha a nagy hangzavarban ki akarnak tűnni, marad a bazári megoldás – szambatáncosokat riszáltatni a sajtónapon (tele is voltak velük a hírek), vagy Vilmos hercegék hasonmásait ültetni egy pamlagra. De vannak, akik valami valódi újdonságot villantanak – mint a Calculix fa számolójáték, ahol a gyerekek az egymás mellé rakott számok méretével tanulhatnak meg könnyen szorozni-összeadni, vagy mint a Playmobil új, babáknak szánt pancsolós játéksorozata. Az utóbbi két példaként említett játék meg is kapta a vásár díját, a Toy Awardot.

Természetesen járt Toy Award robotos játéknak is, a Balloon Puncher igazi vadulós-verekedős cucc. Nagy nóvum nincs benne, távirányítós robotokkal kell egymásnak ugrani – ez eddig ugyanaz, mint amikor kisautókkal játszanak karambolosat a kölykök. A móka abból fakad, hogy a robotok feje egy-egy felfújt lufi, a kezeik pedig picike tűkben végződnek, a cél pedig az ellenfél lufifejének kipukkasztása. Az őrületes hentelést elnézve azon azért elgondolkozik kicsit az ember, hogyan lehet díjat nyerni egy olyan játékkal, aminek az a célja, hogy tönkretegyünk valamit, és szemetet termeljünk- ugyanakkor persze minden gyerek imádja az ilyesmit, így arra lehet következtetni, hogy a zsűri tagjai kellőképpen gyermeklelkűek, ami jó. És nem aggódják túl a robotkarokba épített tűk kockázatát.

Biznisz a kézfertőtlenítők árnyékában

Az idei játékvásár egy dologban biztos más volt, mint az eddigiek: soha ennyi kézfertőtlenítőt nem láttam még kihelyezve. Bejáratok, mosdók, átjárók, minden meg volt szórva az automata adagolókkal. Ami ugye nem csoda, ez az ipar nagyon erősen kapcsolódik Kínához – ahogy manapság mondani szokás, amit nem Kínában gyártottak, az hamisítvány. Nagyon sok kínai kiállító és látogató van ilyenkor Nürnbergben, de természetesen a világ minden tájáról jönnek a népek. Ilyen környezetben könnyű elkapni vagy továbbadni valami kórságot (nem egy játékvásárról jöttem haza lázasan), de most, a koronavírus miatt minden pavilonban találkozott az ember pár arcmaszkos kiállítóval, és mindenki nagyon odafigyelt a személyi higiéniára. És tetszik, nem tetszik, kerülték a kínaiakat.

Lehetett sejteni, hogy így lesz, és elég volt benézni a 11-es pavilonba, ahol a Best of China standjai voltak: az üres sorokat elnézve a bátrak itt most életük üzletét köthették.

(Borítókép: Giiker SuperCube bűvöskocka / Fotó:  Sipos Zoltán / Index)