Hogy viselkedik ötven dj, ha egy este összejönnek ünnepelni? Egymásra licitálva pakolják a lemezeket? Lányok és egyéb tudatmódosítók társaságában tombolnak egy üvegasztal körül? A bárpultnál azon vitatkoznak, hogy Paul Oakenfold vagy Sven Väth újította-e meg a műfajt? Ne találgassanak, a vasárnap este rendezett dj-életműdíj-átadáson egészséges és kedélyes hangulat uralkodott, mintha egy társasutazás esti vacsorájára toppantunk volna be (svédasztal, 18-tól 20:30-ig).

A sportcentrum éttermében diszkréten csörögtek az evőeszközök a dj-k kezében, egyedül B. Tóth Lászlónál volt hanglemez, az is bekeretezve. Mint kiderült, bizonyos okokból a díjátadás a meghirdetett időpont előtt lezajlott, úgyhogy a lemezlovas már a svédasztalra koncentrált.

Annyit mondok, Pop-Tari-Top

Így a még tányér nélkül álló Jeszenszky Zsolthoz fordultam, aki az életműdíjat átadó Magyar Lemezlovas Egyesület tagjaként szervezte a bulit. Csak hogy felmérjem, mit is ért dj alatt az egyesület, a többi nevezett után érdeklődtem. Jeszenszky azonban diplomatikus volt, mint egy politikusgyerek, és csak annyit árult el, öt-hat név is szóba került. Végül a kilenctagú elnökség egyhangúlag döntött B. Tóth mellett.

Mégis, mi volt az irányadó? A stílus, a progresszivitás, a mikrofonba kiabált szövegek mozgósító ereje, vagy a népszerűség? - cövekeltem le, hiszen mégis: a néhány éve alakult, és a magyar dj-k csak egy részének véleményét képviselő szervezet a még feltáratlan lemezlovas-történelem alapjait rögzítené a díjjal.

Jeszenszky szerint a legfontosabb, hogy a díjra érdemes lemezlovas legalább két-három évtizednyi szakmai múlttal rendelkezzen, meghatározó legyen a szakma fejlődése szempontjából, és persze elég ismert legyen. A kritériumoknak pedig B. Tóth László mind eleget tesz, jelentette ki a köldökig kigombolt gyolcsingében és farmerjában countryénekesnek tűnő Jeszenszky. "Ha annyit mondok, Pop-Tari-Top, mindenki tudja, miről beszélek" - tette hozzá.

A bekeretezett kislemezzel pénz egyébként nem jár, inkább ők várnak segítséget a díjazottól. Például hogy segítse a fiatalokat.

Állami felügyelet

"Vajon a B. Tóth-stílus az, amit el akarnak sajátítani a kezdő dj-k?" - firtattam ártatlanul, de kiderült, nem a vicces felkonferálások szokását szeretné az egyesület visszahozni. A díjazott feladata az lenne, hogy "a szakma szeretetét és zenei ismereteket" adjon át a potmétereket még bizonytalan kézzel tekergető fiataloknak.

Az Index által ostorozott, és végül a közelmúltban eltörölt, kötelező dj-vizsgára terelve a szót megtudtam, Jeszenszky sem a léha önkifejezés híve. Az egyesülete ugyanúgy nem ért egyet az Európában amúgy példa nélküli, állami vizsga megszüntetésével, mint az egykor abból profitáló Országos Szórakoztatózenei Központ. Vizsgára szükség van, mert csak ez biztosítja a minőséget, mondta a countryénekes.

Sajnos kiderült az is, hogy viszonyuk a másik, autoriter elveket valló szervezettel nem felhőtlen, mivel ők valamiért ellenségként tekintenek rájuk. Pedig.

Jó cím

"Mit gondol, miért pont ön kapta a díjat?" - kérdeztem a harmincas dj-k és egy adag mézes-mazsolás pulyka körében üldögélő B. Tóth Lászlót. A lemezlovas szerint hárman jöhettek szóba, a Cintula, a Dévényi, és ő. Talán a Poptarisznya című rádióműsora, esetleg az általa alapított, első magyar kereskedelmi rádió, a Calypso miatt esett végül rá a választás.

"Még 1966-ban kezdtem el, úgy, hogy még azt sem tudtam, amit csinálok, az diszkózás" - mondta B. Tóth, és tekintete elhomályosodott. "Emlékszem, egy magnósklubot indítottunk be a Fővárosi Művelődési Házban" - kezdte a visszaemlékezést, én pedig tudtam, hogy Ő újra ott van, valahol a távoli múltban.

Röviden a sztori: A magnósklub arra szerveződött, hogy a tagdíjakból külföldön vásárolt lemezeket a tagok felvehessék. A record gomb megnyomása előtti héten viszont tájékoztató jelleggel lejátszották az új szerzeményeket. A falra vetítették az együttesek képeit, az érdeklődők pedig, ha már ott voltak, táncoltak.

Egyszer egy világlátott ismerőse megjegyezte: nem is tudta, hogy már itthon is van diszkó. B Tóth visszakérdezett: de mi az a diszkó? Hát ez, mondta a barát, és innentől ismerik a történetet.

"Én azóta is ugyanazt csinálom, mint akkor: zenélek és beszélek a mikrofonba" - jelentette ki az életműdíjas.

"És a közönség manapság nem idegenkedik a felkonferálós diszkótól?" - kérdeztem vissza.

B. Tóth bekapta az utolsó falat pulykát, és kimérten azt mondta: "A klasszikus diszkó nem hal ki." Bólogattam, arra gondolva: milyen jó cím lesz majd ez.