Tekintetemmel energikus, parázsló szemű, és valószínűleg ezüst kezeslábasba öltözött csodatanárt kerestem a dj-vizsga helyszínén. Nem ok nélkül, néhány éve ugyanis jártam egy zenetanfolyamon, ahol a guru azt ígérte, négy nap alatt képes bárkit megtanítani zenélni.

Márpedig az állami dj-vizsga nem csak azzal kecsegtetett, hogy egy nappal rövidebb idő alatt teszi az embert profi hanglemez-bemutatóvá. Csodatanárjuk még azt is elérte, hogy a tanfolyam ne csak ajánlott legyen a lemezlovasok számára, hanem egyenesen kötelező.

Persona non grata

Bár a juppiknak és ifjú pénzügyi kavaróknak kialakított belvárosi klubban egyetlen forradalminak tűnő figurát sem fedeztem fel, izgatott voltam. Tudtam, hamarosan olyasmivel szembesülök, ami Magyarországon kívül legfeljebb talán Észak-Koreában ismeretes: a zenészek állami kontrolljával.

Egyébként feszült voltam azért is, mert a diktatórikus módszerek végül engem is elértek. Mikor ugyanis előzőleg a diszkóirodán a vizsga után érdeklődtem, felvilágosítottak, hogy tényfeltáró cikkem megjelenése után az illetékes szerv, az Országos Szórakoztatózenei Központ igazgatója, Szirmai László "nem kívánatos személynek" nyilvánított. Így, noha a média eddig többször is jelen volt a vizsgán, engem nem engedhetnek be.

Informátorom azonban eljuttatta hozzám mikrofilmen a Retro 77 nevű hely címét, és miután elégettem a szalagot, a hamuját meg beszórtam három kukába, szembesülhettem a valósággal. A pincehelyiségben ugyanis futurisztikus ruhákba öltözött, ködös tekintetű figurák nyüzsgése helyett mintha egy szakmunkásképző autófényező-osztályának bulijába csöppentem volna.

Mi az a kokain?

Az rögtön nyilvánvaló volt, hogy nem kellett volna aprólékos munkával dj Sterbinszkynek maszkírozni magam. Tizennyolc-húsz év körüli, zselézett hajú, vékony srácok üldögéltek a nagyviláginak tervezett belsőépítészeti megoldások között, amelyek a délelőtti fényben inkább kopottnak és cigarettával kiégetettnek tűntek. A hangulat azonban alakult, köszönhetően az energiaitalos pezsgőnek, ami, mint kiderült, az ország minden szegletében közkedvelt ital. A farmeros, Energie-pólós vizsgázók ugyanis az összes megyét reprezentálták. Az energiaitalos pezsgővel amúgy a feszültséget oldották a srácok, percekkel azelőtt ért véget az írásbeli vizsga.

"Mindenki összedolgozott, nem volt nehéz" - mondta egy mintás inges fiú, aki a számcímek fordítása miatt aggódott, mivelhogy nem beszél angolul. A feladatok tanúsága szerint egy vizsgázott dj-nek tudnia kell még számokat és előadókat összepárosítani, működési területtől függetlenül képben kell lennie a slágerlistákkal, és - jelezve, hogy a vizsga kidolgozói tisztában vannak a diszkó történetével - ismernie kell a kokaint, származását és hatásait.

Beugratós kérdés csak a tanfolyamon volt. A drogtémában beszélő rendőr az óra végén azt tudakolta, van-e valaki, aki legalizálná a marihuánát. A trükk állítólag nem vált be, mert senki sem jelentkezett.

Csütörtök délelőtti láz

A vidéki droghelyzet feltérképezését egy éjszakai életben megszürkült arcú, nagydarab kopasz férfi megjelenése szakította félbe. A dj Török néven emlegetett alak ahelyett, hogy nekiállt volna színes koktélokat rendelni, vagy valami hátsó VIP-szoba felé terelt volna csajokat, tornatanáros hangsúllyal kihirdette: egy kivételével mindenkinek sikerült az írásbeli.

Fiam, neked a CD-d is határesetes volt

- intett a rossz tanulónak, majd a szalonspiccesen heherésző osztályhoz fordult. - Ne örüljetek, a legtöbbnek is csak alig sikerült. Ti az iskolában is úgy tanultok, hogy felírnak valamit a táblára, és tíz perc múlva semmi? Tegnap beszéltük meg a híres countryelőadókat, és már nem tudjátok."

A bizottság rendes volt, a benyújtott hanganyag alapján három tanuló kivételével mindenki átment. Gyakorlati vizsgát így csak nekik, és egy univerzális képesítésre hajtó srácnak kellett tenni.

Az érettségi óta nem izgultam így

- fakadt ki egy végzett lemezlovas, akiről kiderült, fiatal kora ellenére már négy éve állandó dj egy vidéki diszkóban. Két társának volt engedélye, és végül őt is vizsgára kötelezték az ellenőrzésektől félő tulajdonosok. A támadási felület még így is nagy, tudtam meg, a Mahasz rendszeresen razziázik. "Van a diszkóban négy órára elegendő bakelitünk, vész esetére, de leginkább az segít, hogy dolgozik egy ismerős a rendőrségen. Ő szokott leszólni, ha jönnek ellenőrizni a másolt lemezeket."

Felvetettem, hogy egy rendőrségi állásfoglalás szerint a Mahasz nem végezhet ellenőrzéseket, a rendőrségnek meg semmi köze semmilyen egyesülethez. Meglepő módon azonban ugyanezt a képletet vázolta fel egy másik megyében zenélő srác is. Rendőr ismerősük nekik is van, így kerülik el a lemezek elkobzását és a lemezenként fizetendő 3000 forintos büntetést.

Rózsaszín műszőrme

A jövő fiatal hanglemez-bemutatói közben átszivárogtak a táncterembe, egyikük megszeppenve beállt a dj-pultba, nekem meg eszembe jutott a Monty Python középiskolai szexoktatási jelenete, amelyben John Cleese poroszos stílusban ismerteti a nebulóknak a szeretkezés mikéntjét. Őrjöngés helyett a vizsgázó remegő kézzel csavargatta a potmétereket, a tanárok egykedvűen szöszmötöltek az alacsony hangerőn flitteres house közepette. Dj Newl sportújságot, dj Flash autósmagazint lapozgatott, dj Török az osztálynaplóban adminisztrált, aztán intett:

Fiam, ne lógasd a kezed, mosolyogj, nézz a közönségre. Frissen, fiatalosan! Jó, megfelelt.

Török egyébként szakított időt a tanításra is. "Gyerekek, tapasztalatom szerint a legfontosabb, hogy a vendégek meleg terembe érkezzenek. Sokkal jobb lesz a hangulat" - mondta, és heherészve feltekerte a fűtést.

A következő vizsgázó univerzális képesítésre hajtott, neki a mikrofonba dumálós stílussal kellett borzolnia a hangulatot. "Úgy hallom, ti vagytok a legjobb parti arcok, hát most bizonyítsátok is be!" A hangja a mondat végén elhalt, bizonytalanul feltolta a lakossági trance-et, mint aki kívülről látja magát a nappali fényben, a felfűtött teremben, a kopott, rózsaszín műszőrme diszkópultban állva.