Az őszre két térfelújítást is villantott az V. kerület. A József nádor térnek nem lett valami jó visszhangja, ami érthető. A porceláninstallációkon ugyan lehet vitatkozni, hogy giccsesek-e vagy sem, de azzal kevésbé, hogy az egykor ligetes köztér helyett gyakorlatilag egy felesleges mélygarázs épült, ami fölé a felszínre is kerültek parkolóhelyek. A Vörösmarty téren korántsem volt ilyen durva a beavatkozás - igaz, a a kiinduló állapot is sokkal jobb volt. A végeredmény is összehasonlíthatatlanul jobb lett, mint a szomszédnál, igaz messze nem tökéletes azért. Lássuk sorra, miről is van szó.
Pestnek köztudomásúlag nincs főtere.
Legalábbis abban az értelemben, ahogy mondjuk Krakkónak vagy Prágának van. Az óváros közepén, egy réges-régi házakkal övezett, befogadható méretű tér, ahol - a lehetőleg tornyos - városháza, de legalábbis egy tornyos templom van. Ha nagyon akarjuk, még leginkább a Vörösmarty tér felel meg ennek. Még akkor is, ha nincs ott semmiféle torony, se városháza, az épületek sem túl régiek, ráadásul annyira nincs az óváros közepén, hogy az egykor fallal körülvett, történelmi Pest határán épp egy kicsit kívül esik.
Ezzel együtt szép, szabályos térfalakkal körülvett hely, nagyon jó közlekedéssel, ahonnan már réges-rég (1986-ban) kitiltották az autókat. Itt a békebeli kisföldalatti végállomása, meg az ország legismertebb sétálóutcájának, a Vácinak a vége. Pár sarokra a metrókereszteződés a Deákon, a másik irányban egy sarok a Duna. A környéken van egy csomó bolt, kiülős-beülős hely, köztük az egyik legismertebb hazai cukrászda, a Gerbeaud, és az ország egyetlen két Michelin-csillagos étterme, az Onyx.
Szóval nem hivatalosan tényleg ez a pesti főtér. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy itt vannak a város nagy vásárai - ahogy az egy rendes városi főtérhez illik Európa-szerte. A karácsonyi és húsvéti vásárt szép régi hagyománynak tartjuk, de valójában csak a kilencvenes évek végén került ide. Ám annyira idevalók, hogy mindenkinek természetes: itt a helyük. Ebben a főteres érzés mellett alighanem az is közre játszik, hogy az idén kilencvenéves Ünnepi könyvhét egyik legfontosabb helyszíne épp a Vörösmarty volt.
Ezzel együtt - miközben mondjuk az Erzsébet téren, vagy a Várban, úgy tűnik, hogy kicsúszott a kontroll a fenntartók kezéből és reménytelenül elbódésodtak a közterületek - itt a kitelepülések a nagy ünnepek idejére korlátozódnak, és viszonylag rendezett formában maradtak.
Szóval a tér fő funkciója mára a vásár lett. Egyértelmű volt, hogy az a klasszikus térszerkezet, amely az előző századfordulón alakult ki - középen a nagy fákkal és a névadó szobra körüli növénykazettákkal -, nem igazán felel meg az utóbbi évtizedekben kialakult szerepnek. Amíg csak egy sor pavilont raktak le körbe, még elment, de az elmúlt években tényleg minden négyzetmétert megpróbáltak beépíteni a vásárok idején. A valóban esedékes ráncfelvarrás során pont az volt a legnagyobb kérdés, hogy mit tekintsenek megőrzendő értéknek, és mire mondják rá, hogy már szükségtelenné vált.
A Város-Teampannon tervezte átalakítás során helyén maradt természetesen a Vörösmarty-emlékmű, amit szépen felújítottak, meg körülötte a gyönyörű platánok. Igaz, egy idősebb fának mennie kellett (beteg volt), ültettek viszont újakat. Minden mást tulajdonképpen lecseréltek úgy, hogy
minél nagyobb összefüggő burkolt felület jöjjön létre a vásárok számára.
Maga a kő amúgy egyértelműen szebb lett (legalábbis a tervek szerint, a kivitelezésről majd kicsit később). A korábbi, szedett-vedett térkő olyan stílusú volt, mint amilyet a teljesen használhatatlan bicikliutak építésre használtak pár évtizede. Ehhez képest az andezit, a gránit és a mészkő összhatása kifejezetten mutatós. Átlátható, világos, jó ránézni.
Az oroszlános kút nem igazán passzol ide, de mindenki nagyon szereti, ráadásul hasznos is. (Biztos kevesen tippelnének arra, hogy ezt a réginek látszó alkotást csak 1984-ben állították.) Ezt egyszerűen kijjebb telepítették négy méterrel, hogy ne legyen a rendezvények útjában. Nem lett amúgy rossz az új helye sem - némiképp lezárja a tér csücskét - de tájépítészetileg nem igazán volt indokolt ez az eltolás.
További zavaró elemként eltüntették a kövér hirdetőoszlopot a szobor háta mögötti részről, ezért valószínűleg keveseknek fáj a szíve, bár a cél itt is elég egyértelmű volt.
A legsúlyosabb és sokakat leginkább felháborító lépés a tér közepének átformálása volt. A szoborcsoportot és a fákat körülvevő zöld szigetek, és főleg az azokat határoló alacsony kerítés - öntöttvas parkrács - az előző századforduló óta meghatározta a tér arculatát. Ehelyett egy ellipszis formát alakítottak ki középen, amit követ a térkő mintája is, bár ez utóbbi csak a magasból látható.
Jó kérdés, hogy egy tér kialakítása során védendő érték-e az elrendezés, ahogy mondjuk egy kert lehet védett akkor is, ha a növények folyamatosan cserélődnek benne. Vagy csak a kézzel fogható tárgyi emlékek méltók a megőrzésre?
A kerületi önkormányzat tájékoztatása szerint "a Vörösmarty szoborcsoport körüli kovácsoltvas kerítés, a közkeletű vélekedéssel szemben, nem a korabeli eredeti kerítés, hanem annak csupán az elmúlt időszakban, több ütemben is lecserélt másolata volt. Mivel
műemléki jelentősége nem volt, az örökségvédelmi hatóság előírásainak megfelelően, a kerítés elbontásra került,
azonban a kerítésnek emléket állítva a zöldfelület körül kialakuló mészkő ülőtámfalon a korabeli kerítés rajzolata vissza fog köszönni."
(Az elbontott rács sorsáról annyit sikerült megtudunk, hogy maga a tárgy a fővárosi önkormányzat tulajdona, és a Budapest Közút Zrt. Gergely utcai telephelyének kőtárában lett elhelyezve, "megfelelő körülmények között".)
Nekem a kerítésminta megidézése a kövön kicsit felesleges és suta dolog, ugyanakkor el tudom fogadni a tér átalakítását. Ráadásul az ellipszis sem teljesen légből kapott forma: a 19. század végén még ehhez hasonló alakú volt, az akkor még Gizellának nevezett tér közepe. Ekörül fordultak meg ugyanis a konflisok. Ez a "stadiongörbe" még az új elrendezés után is sokáig kísértett, mint az 1944-es légifotókon látszik, mivel az autók ilyen alakú nyomot hagytak maguk után.
Ezzel együtt - meg azzal is, hogy több lett a fa - egyértelműen csökkent a zöldfelület nagysága, több lett a szilárd burkolatú, "bevásározható" terület.
De ne legyünk igazságtalanok. A tágasabb járófelülettel nem csak a tökipompos-sütők, forraltborfőzők, és gyöngyfűzők jártak jól.
A téren mindenki jobban érezheti magát, több lett az ücsörgő felület, és ami a legfontosabb, északi irányban újabb részt nyertek a gyalogosok. Itt egy teljesen felesleges autós/parkolós rész szűnt meg, a sétálóterek és utcák láncolata pedig tovább erősödött, miután a brit nagykövetséget a Harmincad utcában korábban védő biztonsági akadályok is eltűntek a követség elköltözése miatt. Bármennyire is vitatható a József nádor tér felújítása, az biztos, hogy mostantól kellemesebb lesz elsétálni abba az irányba, valamint az Erzsébet tér felé, mint eddig.
Az éles kritikáiról ismert, ám ezúttal inkább pozitívan nyilatkozó tájépítész, Bardóczi Sándor a negatívumok közé azt sorolta, micsoda katyvasz lett a világítás. A múltidéző kandeláberek már eddig is ott voltak, de most ezeket is kitolták a tér szélére. Olyan pozícióba, ahol tényleg semmi keresni valójuk: például nekinyomva az "Üvegkalicka" homlokzatának. A megvilágítást a szobor körül elhelyezett kisebb, kortárs lámpák egészítik ki, a kettő közt pedig szabad lett a tér. Éljen a vásár!
A legtöbb panasz azonban nem az eltűnt parkrács, a kandeláberek vagy csökkenő zöldfelület miatt érkezett. Hanem a kivitelezés minősége miatt. Hogy a kövek nem illeszkednek, bukdácsolni lehet rajtuk, minden nap másik részén kell javítani, és jelentős területeken még folyik a munka. Kétségtelen,
Míg máshol elektromos rollerek és segwayek zavarják a gyalogosforgalmat, itt munkagépek flangálnak a járókelők közt.
Amikor kiértem, nekem is az volt az első benyomásom, hogy
milyen érdekes ez a burkolat, olyan poros hatású!
Aztán rájöttem, hogy nem, hanem rettenetesen poros. Persze erre lehet mondani, hogy még nincs kész, és ezzel nehéz is lenne vitatkozni: október 4-én a tér egy részén még az egyszer már lerakott köveket is újra felszedték. Persze, mindenhol csak annyit kommunikáltak, hogy a Vörösmarty teret "birtokba vehették a gyalogosok", átadásról szó sincs - ahogy azt jó pár állami és önkormányzati beruházásnál tapasztalhattuk az elmúlt hetekben. Alighanem véletlen egybeesés lehet a választásokkal.
Összességében elmondhatjuk, hogy bár újrakövezték, átalakították, áttologatták, azért ez alapvetően nem egy teljes átépítés volt, hanem egy ráncfelvarrás. De ennél komolyabb átalakítás nem is hiányzik neki.
A tér mindenesetre, minden hibája ellenére jobb lett mint volt.
Vagyis jobb lesz, ha egyszer végre tényleg elkészül. Reméljük, hogy olyan minőségben, ami Pest főteréhez illik!
(Borítókép: Bődey János / Index)