A pusztuló építészeti emlékekkel legtöbbször nem az a legnagyobb baj, hogy nincs pénz a felújításukra (persze az is), hanem hogy sokukkal nem tudnak mit kezdeni a tulajdonosok. Mondjuk, mert egy ma már nem létező igény kielégítésére épültek, vagy épp azért, mert köztulajdonban vannak, és a vagyonkezelőjüknek nincs épkézláb ötlete, hogy az egyébként értékes építményt mire használhatná.
Egy állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő ingatlannál ugyanis - teljesen jogosan - elég nagy felzúdulást kelt, ha hirtelen magánvillaként vagy vendéglátó egységként kezdik használni. Szóval legtöbbször marad a homályos "közcélú, kulturális rendezvénytér vagy mi" rendeltetés, ami persze idővel olykor mégiscsak átcsúszik vendéglátásba. Éppen ezért jó hír, hogy az évtizedek óta pusztuló zugligeti Horthy-villát nem csak megmentették, hanem fenntartható új funkciót is kapott: iskola lett belőle.
A Zugligeten árválkodó Fácánost még két és fél éve jártuk be, akit érdekel a birtok izgalmas története, az olvassa el az akkor készült beszámolót. A több évtizedes elzártság végén a mérleg a következő volt a szocializmus idején belügyes kiképzőközpontnak használt területen:
FRISSÍTÉS: * Földváry Gergely történész hívta fel a figyelmünket arra, hogy a cikk megjelenése óta nyilvánosságra hozott hatástanulmányok alapján a Fácán eredetileg nem az 1856-os Hild-féle ház volt, hanem az az 1840-es években épült vendéglő, amely a mai iskola helyén állt. Kutatási eredményeit itt olvashatják részletesen kifejtve, gazdagon illusztrálva, vagy itt, kivonatos formában. (Z.D. 2020)
A helyzet ehhez képest most a következő:
A Zugligeti Általános Iskola a régi épületet már kinőtte, pedig egy emelettel már korábban is megtoldották. A környék azonban gyarapszik: nyolc éve még csak 150 gyerek tanult itt, most 375. Kapóra jött tehát az időközben Fácánosra keresztelt új tér túloldalán a bővítési lehetőség.
A villa elnevezés ne tévesszen meg senkit, egy hatalmas építményről van szó, ahol méretéből adódóan komoly bálokat is lehetett rendezni. Nem a Horthy-családnak, hanem vendéglő- és mulatóépületnek épült a 20-as években, aztán később szanatórium lett belőle. Szóval a Horthy-villa kifejezésnek tulajdonképpen egyik tagja sem helyes, de száz év alatt úgy ráragadt a név a házra, hogy most már mindenki így hívja. Nem annyira szép és izgalmas épület, mint a nagyvendéglő, és nem is élvez olyan szigorú műemléki védelmet - viszont jobb állapotban érte meg a 21. századot, és könnyebb is volt új funkciót találni neki.
A Nagy Gergely (Pannonterv) tervezte átépítés legfontosabb változása, hogy a ház láthatóvá vált. A felújítás ezúttal tiszteletben tartotta az épület eredeti architektúráját, minden tagozatot, műformát szépen megtartottak. A főbejárat is maradt az eredeti, csak épp kiszabadították a növényzet és a betonépítmények fogságából. A belügyes objektumokat védő falat, és a belépést ellenőrző épületeket lebontották, így a ház előtt megnyílt a tér. Itt egy kisebb parkolót alakítottak ki, ahol az Amerikában meghonosodott "kiss and go" rendszerben dobhatják ki a szülők az iskolába érkező gyerekeket.
Benn egy nagyvonalú, átriumos, kétszintes zsibongó fogadja a belépőket, amelybe a tetőablakokon át dől be fentről a napfény. Ha iskolának épül a ház, biztos nem áldoznak neki ennyi teret az épületből, de itt az adottságokhoz kellett alkalmazkodni, és a gyerekek jól jártak vele:
a nyolc tanteremhez gyakorlatilag egy fedett belső udvarral felérő aula is jár.
A tantermeknél azért nem volt könnyű dolga a tervezőnek, nem erre a funkcióra méretezték a belső tereket, de végül sikerült használható helyiségeket kialakítani, amelyek mindenben megfelelnek az igényeknek. Ráadásul olyan izgalmas megoldások vannak bennük, mint a tetőről bevezetett fénycsatornák.
Földszinten hátrafelé egy étkezőt és konyhát toldottak az épülethez, de a tágas üvegablakoknak köszönhetően ez is világos, mint ahogy a kert felé néző kapukon keresztül is érkezik fény a központi térbe. Ha valamibe bele lehet kötni itt, akkor az legfeljebb a burkolat: a bonyolult alaprajzú csarnok formájához talán szebben lehetett volna igazítani kisebb járólapokat, és akkor kevésbé döcög a szabálytalan formához illeszkedés.
Hegyoldalban vagyunk, szóval akár csak a szintén most átadott MOME Campusnál, itt sem olyan egyszerű egy épület szintezése, ahogy azt máshol megszokhattuk: ami az egyik irányból földszint, az a másikból emelet, vagy épp alagsor.
Ez a többrétegűség nem csak térben, hanem időben is megvan: a pince egyes részei az 1700-as évek végéről, egy majorsági épületből származnak. Erre jönnek a klasszicista vendéglő maradványai, aminek a tetejébe épült fel a ma is ismert mulató. Ezen az alsó szinten is boltíves ajtók vannak a kert felé, melyek szinte második főbejárattá léptek elő.
Fény innen is áramlik az épület belsejébe, amire szükség is van, hiszen a pincéknek nincs ablaka. Az eredeti kőkereteket meghagyva a folyosón tulajdonképpen egy fedett utca jött létre. A pincehelyiségeket sem hagyták kihasználatlanul. Ezekben alkotóműhelyeket alakítanak ki, a közeli Moholy-Nagy Művészeti Egyetem oktatóival közösen.
A belügyes építmények lebontásának köszönhetően úgy lehetett bővíteni az iskolát, hogy a zöldfelület nem csökkent. Viszont kaptak egy hatalmas tornatermet - ahová az egy szinttel magasabban futó folyosóról is be lehet tekinteni -, gyógytornatermet és csoporttermeket. A régebbi épületrészben egy természettudományi előadót is kialakítottak, az udvarra pedig egy kis sportpálya is befért.
Szóval a ház ügyesen ötvözi a régi iskolák nagyvonalú térhasználatát a maiak világos, szellős, átlátható tereivel. Ha elkészül az egész épületegyüttes, és sikerül a zöldterületet is megújítani, akkor tényleg elég klassz dolog lesz ide járni.
Érdekel az építészet? Kövess Facebookon és Instagramon!
(Borítókép: Bődey János / Index)