A műemléki világnap alkalmából az ICOMOS nemzetközi műemlékvédelmi szervezet magyar nemzeti bizottsága idén is kiosztotta az elmúlt év három legjobban sikerült műemléki helyreállításáért járó díjat. Idén ezt az elismerést a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga, a Stefánia úti Ligeti-villa és a gödöllői Várkapitányi lak példamutatóan szép és gondos felújítása nyerte el. A szervezet minden évben kioszt Citrom-díjat is a legrosszabbul sikerült beavatozásnak, és általában arra törekednek, hogy ezzel a negatív díjjal felhívják a figyelmet valamilyen általánosabb rossz tendenciára, idén például a történelmi belváros látképét elcsúfító, brutális tetőtér-beépítésekre. A citromot a Mikszáth tér 2. számú sarokház "megfejelése" kapta. A négy díjat az ICOMOS indoklásaival tesszük közzé.

Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga

A MAZSIHISZ tulajdonában és kezelésében álló egykori zsinagóga épületét 2017 és 2019 között felújították, részleteit restaurálták, visszaállítva az építéskori használatra alkalmas tereket, egyúttal – a bima süllyeszthetőségével – lehetővé téve a fenntartást segítő kulturális célú használatot is. Az épület megnyitását a kialakított múzeumi terek berendezését követően tervezik.

A zsinagóga Otto Wagner bécsi építész tervei alapján 1873-ra valósult meg Erzsébetvárosban, a pesti izraelita hitközség ortodox tagjai megbízásában, centrális elrendezésű imatérrel, az utcáról rejtve, egy többszintes utcai épületszárnnyal összeépítve. A romantikus stílusú, jellemzően tégla, kő és vakolat külső architektúra mögött a belső terek színvilága és díszítése az Alhambrát idéző iszlám mór stílusú. Az épületet a hitközség egészen 1959-ig használta, de miután a hívek száma lecsökkent és tovább fenntartani nem tudták, állami tulajdonba és kezelésbe került. Az amúgy is rossz műszaki állapot miatt az épület tovább pusztult.

1989-ben privatizálták, új tulajdonosa a felújítást megkezdte, de a cég tönkrement és így félig készen ismét gazdátlanná vált. A MAZSIHISZ 2006-ban kapta vissza egy ingatlancsere útján, időszakosan használták, és a tervezési munkákat is megkezdték. A Kőnig és Wágner építésziroda Dávid Ferenc művészettörténész kutatási dokumentációja alapján készítette el a terveket, Baliga Kornél belsőépítész közreműködésével. Ez tette lehetővé a későbbiekben a korábban teljesen megsemmisült tórafülke építményének hiteles rekonstrukcióját is.

A sikerhez hozzájárult, hogy a tervezők személye a hosszúra elnyúló előkészítés stádiumában sem változott, a restaurátori kutatások is megtörténtek és a tervezési koncepció lényegében nem változott, az építéskori térszerkezet megtartását tartották irányadónak.

A munkában részt vettek: építtető, tulajdonos – Budapesti Zsidó Hitközség Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, dr. Kunos Péter ügyvezető igazgató; felelős tervezők – Kőnig Tamás, Wágner Péter; művészettörténész kutató – Dávid Ferenc; belsőépítészet – Baliga Kornél, Gergely László, Ugrin László; műemlékes szakértő –Tahi-Tóth Ilona; műemléki felügyelő – Völgyes Cecília; lebonyolító – Kreatív 2000 Kft. Erdős Mihály; fővállalkozó kivitelező – Laki Zrt.;  restaurátorok – Herling Zsuzsanna, Osgyányi Vilmos, Lehoczky Tivadar, Haraszti László 

Várkapitányi lak, Gödöllő

A barokk épület a Grassalkovich uradalom részeként, a kastély közelében az Alsóparkban található és tiszttartói házként működött, majd a kastély királyi korszakában Várkapitányi lak volt és végül a 20. században Horthy kormányzó testőrségének volt a székhelye. A 18. századi emeletes épületet két évszázad alatt többször alakították és újrafestették az aktuális funkció szerint. Az utolsó jelentősebb változás a 20. század elején történt, a favázas, emeletes veranda is ekkor készülhetett. A II. világháborút követően sorsa a kastélyhoz hasonlóan siralmas volt. Állapota fokozatosan romlott a karbantartás hiánya miatt, egy ipari szövetkezet irodái voltak benne évtizedekig. Az 1945 utáni méltatlan funkciók ellenére belső elrendezése alig változott és fedélszéke is még a barokk formát őrizte. 

Többszöri tulajdonváltás után Gödöllő önkormányzata 2010-ben vásárolta vissza az akkor már számos ponton megtámasztott és aládúcolt épületet, és elhatározta a helyreállítását közösségi funkció kialakításával. Az azonnali állagmegóvás után, 2014-ben a KÍMA Stúdió kapott megbízást a teljes helyreállítás megtervezésére. A helyreállítás 2016-ban kezdődött az önkormányzat saját forrásából. A barokk fedélszék eredeti szerkezetéből csak néhány elem volt megmenthető, de az egész fedélszék a barokk szerkezeti forma pontos másaként épült újjá. A kastélyra néző, emeletes faverandát elemeire szétszedve restaurálták, tönkrement elemeit pótolták.

A teljes külső helyreállítás során a falak újravakolása, a párkányok, tagozatok szakszerű újrahúzása, az összes külső nyílászáró gondos elemzést követő újragyártása volt a fő feladat A kőpillérek által tartott, hatosztatú boltozatos tér szerkezeti károsodása miatt a közbenső födém vasbeton erősítést kapott. Az emeleti nagyterem feltárása a korábbi szondázó vizsgálathoz képest sokkal jelentősebb díszítőfestést hozott felszínre, aminek teljes feltárását és konzerválását az önkormányzat a NKA pénzügyi támogatása segítségével finanszírozta. A feltárt és megmenthető díszítőfestések bemutatása az egyes – néhol egymásra fedő – rétegek pusztán konzerválásával és értelmező kiegészítésével készült. Újrafestés csak a teljesen elpusztult festésű helyiség falain történt. 2019 szeptemberére fejeződött be a teljes épület helyreállítása, ami a gépészeti korszerűsítést is magában foglalta. A szomszédos védett épületben működő étteremmel közös terület környezetrendezése a közeljövőben készül el.

A munkában részt vettek: építtető – Gödöllő Város Önkormányzata; tervező – Kruppa Gábor (KÍMA Stúdió); kivitelező – Belvárosi Építő Kft.; restaurátorok – Lángi József, B. Juhász Györgyi, Somogyi Márton; Fabók Balázs; Asztalos György; műemléki felügyelő – Klaniczay Péter

Ligeti-műteremház, Stefánia út

Ligeti Miklós szobrászművész műteremháza 1905-06-ban épült Bálint Zoltán és Jámbor Lajos építészek tervei alapján. 1945-től 1975-ig Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrászművész otthona lett, ezután lakóépületként működött. Az épület több jelentős átalakításon esett át, melyek megváltoztatták a ház eredeti egységes jellegét, állaga pedig sokat romlott a felújításig.

A felújítás tervezői sikeresen őrizték meg ház karakterét, értékeit és jellegzetes elemeit, kiemelve az eredeti építői szándék ma is érezhető hangulatát, hogy a továbbépítés során élő egységgé váljék a múlt és jelen a kompozícióban. Megőrződött, ill. rekonstruálódott az épület utcai főhomlokzata, a főtömeg hangsúlyos tetőformája, az egykori műteremablak és a tetőterasz.

Az új funkció - alapítványi székház – a korábbitól eltérő térrendszert, nagyobb alapterületet igényelt. Új szint elhelyezése az eredeti műterem-téren belül volt lehetséges. További új használati terek úgy voltak kialakíthatók, hogy ne érintsék az épület főirányú nézeteit, ugyanakkor esztétikailag integráns egységet alkossanak a meglévő építészeti elemekkel. A hátsó traktus tetőszintjének beépítése visszafogott anyaghasználatával, a homlokzati nyílászárókkal harmonizáló kerámiaburkolattal, a lenti szintekkel megegyező nyílászáró-kiosztással követi a kor formanyelvét, ugyanakkor egyértelműen jelzi a kortárs beavatkozást. 

Az épület belső tereiben sok helyütt megmaradtak eredeti részletek. Ezek teljes megőrzésével olyan belső téri hangulatok jöttek létre, ahol az új elemek és felületek a meglévő rétegekkel harmóniát alkotnak. 

Az épület legmeghatározóbb külső látványeleme a környezetében is szokatlan méretű és helyzetű, gazdag növényzettel rendelkező kert. Ennek megőrzése érdekében minimalizálták a szükséges parkolószámot és a burkolt felületek nagyságát. 

A munkában részt vettek: építtető – Polgári Magyarországért Alapítvány; tervező – Zombor Gábor, DLA Juhász Balázs (monoSTUDIO Építész Kft.), Dr. Dobszay Gergely, Baratta Egon; kivitelező – Market Építő Zrt.

Mikszáth tér 2.

A Budapest, VIII. kerület, Mikszáth tér 2. szám alatti épület a Palotanegyed helyi védelmet élvező épülete. Az elmúlt 10 évben nyomon követhető az épületen történt változás, és nincs jogunk feltételezni, hogy mindez ne jogszerűen történt volna.

A „fejlődés” a következőképpen történt: a tetőtér az 2009-ben íves fedésű, kiálló tetőablakokkal épült be. Pár év múlva a beépítést kétszintessé tehették, mert a tetőablakok fölött egymás fölé sorolt síkban fekvő ablakok jelentek meg. Ezután átépítették a kiálló tetőablakokat, majd a tetősíkablakok közé újabbakat helyeztek el, hogy azok nagy összefüggő felületet alkothassanak. Ezután az udvari traktust megemelték, lapostetős tömeggé alakították, és ennek nyúlványai is tetőidomként jelennek meg a Mikszáth tér felől a védett épület megkoronázásaként, sőt terasznak látszó elemek is megjelentek a tér felőli homlokzaton.

Az egy évtizedig elhúzódó több ütemű, igen változó elképzeléseket követő tetőtérbeépítés és emeletráépítés története mintapélda a historikus városkép következetes szétrombolására. 

Budapest egyik legfőbb értéke egységes városképet alkotó 19-20. századi építészete. Az elszaporodó idomtalan, a lehetőségeket túllépő durva tetőátalakítások, az engedélyek alapján is történő tetőtér-szétépítések komolyan veszélyeztetik nem csak az egyes épületeinket, hanem települési értékeinket is.  A történeti tetőidomok öncélú átépítése Bécsben is veszélybe sodorta a világörökségi helyszínt. Ebből levonhatók lehetnének a tanulságok.  A káros szemlélet jogszabályi támogatása lehetővé teszi a budapesti összefüggő egységes tetőtáj hasonló építkezések segítségével való teljes tönkretételét, ami az egész budapesti világörökségi területet komolyan veszélyezteti.

Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága Citrom-díjjal ismeri el a Mikszáth tér 2. számú épület tetőtérének átépítését. A Palotanegyed helyi védelmet élvező épületének magastetője egy évtizede folyamatosan torzult a többszöri átépítés következtében.

Példamutató Műemlékgondozásért Díj

A világnapon nemcsak épületeket, hanem olyan egyesületeket, szervezeteket is díjaznak, amelyek sokat tesznek az épített örökségért. Idén ezt az elismerést a dabasi Fiatal Műemlékvédők Egyesülete, a Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete és a Budapest 100 építészeti-kulturális fesztivál kapta.