Van ez a műsor, A konyhafőnök VIP az RTL Klubon. Ismert, híres embereket, színészeket, énekeseket, modelleket, sportolókat hívnak meg, és bárkit, aki valahonnan már ismert. Celeb. Most viszont főzniük kellene. Jól. Nagyon jól.
Celeb vagyok, tudnom kellene főzni? Akár ez is lehetne a címe A konyhafőnök VIP című műsornak, és a válasz adott: miért is kellene tudnia. Ha azonban megnézzük a műsort, kiderül, hogy bizony, tudnia kellene, nem is kicsit, hanem úton a Michelin-csillagos ég felé, és aki hibázik, mert alulsüt valamit, vagy túlfőz bármit, azt kivágják a konyhából, mehet isten hírével.
Pontosabban a műsor hírével.
Mert az addig rendben is volna, hogy a műsorban két Michelin-csillagos séf, Sárközi Ákos és Rácz Jenő okít, tanít és kér számon, és Fördős Zé gasztroblogger is remek szakértelemmel navigál a séfek és a versenyzők között,
de az komoly dilemmát okoz nézőnek és celebnek egyaránt, hogy egy énekesnek, egy színésznek vagy egy bunyósnak valóban illenék-e tudnia azt, hogyan főzzön meg egy rákot, miként szedje le a páncélt a húsról.
És különben is, honnan a csudából kellene tudnia azt, hogy mit jelent a sous vide, a mártásredukálás vagy a legírozás – s főként azt, hogyan kell ezt a műveletet végrehajtani.
A műsor, persze, ettől érdekes. Mert nem, bizony mindezt nem kell tudni, ám ha egy celeb mégis brillírozik, akkor a néző, otthon ülve a képernyő előtt, összecsapja a tenyerét, és halkan felsikkant a boldogságtól:
Meg különben is, ha mindez egy celebnek is megy, akkor talán a nézőnek is sikerül a konyhában. Azt ugyan nem tudja, honnan a csudából szerez olyan polipot, amit a tévében látott, és a piacon olyan gombát sem talál, amilyen a tévében a kosárban volt (bárcsak a nevét fölírta volna), répából pedig neki a sárga az egyetlen, amit húslevesbe merít, de a műsorban mintha még lila színűt is mutatnának.
Arról nem beszélve, hogyha valaki csak másolná azt, amit a celebek a műsorban vért izzadva lefőznek, megsütnek, kirántanak, azt egy átlagember aligha tudná csak úgy, zsebből kifizetni. Vagy ha mégis, előbb eltöprengne azon, hogy lehet, egy sima rakott krumplival is szerezhet akkora örömöt, mint egy szarvasgombás vaddisznórillette-tel.
De ez a műsor becsapós. Mert többfunkciós. Arra ugyan nehezen találunk választ, hogy miért mindjárt a Micehlin-csillaghoz közeli gasztronómia elérése a cél.
A vasárnapi ebédek többsége aligha kínál degusztációs menüsort.
Otthon ugyanis az a fontos, ha egy hús olyanra sül, ahogyan azt a háziak szeretik; ha egy mártás olyannyira csorog, ahogyan az ízlés megkívánja.
Vagyis ha ez a műsor nem szólna többről, hogy egy tészta ehetőre fő, egy marhasteak kellően szaftos, és egy cukkini pedig éppen olyan vastag panírba öltözik, amely még meghagyja a zöldség ízét, már az is sokat jelentene.
De oké, ez a műsor edukál is. Megmutatja a konyhaművészetnek azt a szintjét és színterét, amely a halandók előtt félig zárt, mégsem elérhetetlen.
Csak ahogyan Rácz Jenő és Sárközi Ákos sem nyolc adás alatt vált csillagos séffé, úgy senki mástól nem lehet elvárni azt, hogy ennyi idő alatt megmutassa a benne rejtőző mesterszakácsot.
Persze, az alázat, a hozzáállás fontos, a fejlődés lehetősége elengedhetetlen a sikerhez, de éppen ezért nincsen baj azzal, ha Erdei Zsolt, alias Madár nem ugorja meg azt a szintet, amit a séfek tőle elvárnának.
A világbajnok ökölvívó ugyanis jött, látott és főzött. Majd távozott a műsorból. Csak azért, mert nem tudta az elvárásoknak megfelelően elkészíteni és tálalni a zöldséges rétest, a rákot a szójás öntettel, s bár próbálkozott javítani helyzetén egy kis tejszínes narancsmártással, répacsipsszel és zöld spárgával, a séfek szerint hiányzott belőle a magabiztosság.
A bajnok sztoikus nyugalma, ahogyan a műsorból távozott, példaértékű. Nem hisztizett, nem ájult el, még csak nem is ökörködött, ahogyan azt a séfek a műsorban – nyilván a show és a nézettség kedvéért – rendre elkövetik.
Erdei Zsoltot a műsor jövőre visszavárja. Talán addigra ő is megtanulja, hogyan kell rákot főzni, de leginkább szórakoztatni.