Itt a hálaadás! E mondat hallatán ugyan csak az amerikai háziasszonyok szája szegletében jelenik meg némi remegés, de ha arra gondolunk, hogy hamarosan ránk köszönt a karácsony, akkor a sült pulyka kérdése minket sem hagyhat hidegen.
1620-ban, az angliai Plymouthból kihajózó pilgrimek aligha sejthették, hogy évszázadok múlva hozzájuk kötnek egy igen jelentős gasztronómiai eseményt: a ropogósra sült pulykával tálalt vacsora hagyományát.
Alighogy áthajóztak az óceánon a meglehetősen kicsi Mayflower nevű vitorlásukkal az Újvilágba, rögtön neki is láttak a berendezkedésnek, az építkezésnek. A tél ugyanis gyorsan közeledett. Gasztronómiai örömük annyiból állt, hogy a magukkal hozott sózott húst némi szárított zöldséggel elkeverve levest főztek.
Ez viszont a számukra szokatlanul kemény tél átvészeléséhez kevésnek bizonyult, így a 102 telepes fele meghalt.
A következő nyáron a wampanoag törzs indiánjai megtanították a túlélőknek a kukoricatermesztést, a juharfa megcsapolását; megmutatták a bőséges halászterületeket és a helyi vadszárnyas, a pulykák elejtését.
A puritán gyarmatosítók ekkor még hálás szívvel fordultak a helyiek felé, és 1621 novemberében a gazdag betakarítást megünnepelve lakomára hívták a bennszülötteket,
ahol a szájhagyomány szerint a termőföld ajándékai mellett az együtt vadászott nagytestű szárnyast is megsütötték és elfalatozták.
Ebből alakult ki később a hálaadás (Thanksgiving, Abraham Lincoln, 1863) hagyománya. Így az Egyesült Államok különböző vidékeiről ma már november negyedik csütörtökén összegyűlnek a rokonok, és a hagyományoknak megfelelően őshonos amerikai ételeket tömnek magukba:
A pulykáknak viszont nem örömünnep a T-Daynek, azaz Turkey Daynek nevezett (Pulykanap) esemény.
Noha a szárnyasok mérete évtizedről évtizedre egyre nagyobbá válik, a nemesítésnek köszönhetően a leölt pulykák száma nem csökken:
Nem csoda, hogy megsütésük összesen mintegy 800 gigawattÓra energiát emészt fel.
Az itthoni karácsonyi pulykasütésre készülődve viszont jobban tesszük, ha elfelejtjük ezeket a gigászi méreteket, és a vásárláskor arra koncentrálunk, hogy 3 kilogramm körüli szárnyast vegyünk.
Ez lehet nagyüzemi, bébi bronzpulyka vagy nagy szerencsével tanyasi, jó ízű példány.
Ráadásul az istállóban tartott egyedek napi gyógyszeres, antibiotikumos étrend-kiegészítésre is szorulnak, mert érzékeny, kényes madarak, az összezártság miatt jobban ki vannak téve a fertőző betegségeknek, mint szabadon tartott társaik.
Ha sikerült a megfelelő állatot beszerezni, nincs más hátra, mint egy-két tanácsot megfogadni, hogy eredményes legyen a „pulykarácsony”. Amennyiben fagyasztott szárnyasunk van, mindenképp a hűtőszekrénybe téve engedjük fel. Ez minimum 24 órát vesz igénybe, de egy nagyobb, kb. 5 kilós madárnak akár két nap is kellhet hozzá.
Ha valakinek nem sikerül olyan látványosra a sültje, ahogy azt az amerikai szakácskönyvekben látja, ne csodálkozzon. Az egyenletes bronzos színt ott úgy oldották meg évekig a food-stylistok, hogy sülés közben szójaszósz és mosogatószer keverékével spriccelték be a pulykák bőrét.
Végezetül pedig álljon itt egy tanács, ha mégsem fogyott el a pulykasült az ünnep alatt:
a húst ne melegítsük fel újra, mert végzetesen száraz lesz, de újjászülethet egy hideg sültes szendvicsben rémoulade- mártással.
2 tojássárgáját, 1 tk. dijoni mustárt és 1 tk. borecetet keverőtálba teszünk, majd folyamatos keverés mellett hozzácsorgatunk 2,5 dl mogyoróolajat (fontos, hogy a hozzávalók közel azonos hőmérsékletűek legyenek!). Pár darab savanyú uborkát, 1 mogyoróhagymát, 1 tk. kaprit és egy leöblített szardellát egészen apróra vágunk némi turbolya és tárkony társaságában, majd a mártáshoz keverjük, végül borssal és citromlével ízesítjük.
Borítókép: Index Fotós: Bakcsy Árpád Zoltán