Megjelent a TOP 100 Termelő, a Magyar Konyha legjobb hazai alapanyagokat bemutató könyvecskéje. Mert nem mindegy, hogy mit eszünk.
Ez a kis kötet nemcsak alapanyagokról, sajtokról, kendermagos tyúkokról, akácmézről, szarvasgombáról szól, hanem emberekről is. Olyan gazdákról (termelőkről és tenyésztőkről), akik makacsul kitartottak egy gondolat mellett, szívós munkával megváltoztatták a sorsukat, és ma már csak egyetlen cél lebeg a szemük előtt: a hitelesség.
Így kezdődik a TOP 100 Termelő könyv bemutatója, és Vinkó József, a Magyar Konyha főszerkesztője az Index kérdésére azt mondta, hogy ebben a kiadványba csak azok kerültek bele, akik az elmúlt tíz évben, és még azt megelőzően is komolyan vették a divatossá váló kifejezést: gasztroforradalom, minőség, fenntarthatóság.
A TOP 100 Termelő nem sorrendet, nem is rangsort állít fel,
hangsúlyozza Vinkó József, hiszen egy sajtot nem lehet összehasonlítani a tejjel, ahogyan egy mangalicakolbászt sem egy mákolajjal.
Kiválasztási szempontjuk ott kezdődött, hogy a termelők saját alapanyagokból dolgozzanak. Az nem számított, hogy kinek milyen a tudása és az előképezettsége, a kiválasztottak értékét ugyanis az adja, hogy mindannyian a saját erejükből, szorgalmukból és tudásukkal érték el azt, hogy ebbe a könyvbe bekerültek.
A Magyar Konyha szerkesztősége épp tíz éve járja az országot és tudósít családi gazdaságokról. A kézikönyv ajánlójában a szerkesztőség így ír erről:
Soha nem gondoltuk volna, hogy ilyen színes a kép! És csak reménykedtünk abban, hogy valaha itthon is megvalósulhat a farm to table mozgalom elve, azaz a vásárló közvetlen kapcsolatba kerülhet a termelővel, tudni lehet, honnan jön a tej, mit legelt a tehén. Olyan gazdákat választottunk tehát, akik nemcsak megtermelik, hanem fel is dolgozzák az alapanyagokat. Akik friss, adalékanyagoktól, és tartósítószerektől mentes árut kínálnak. Akiknek a portája mindenki előtt nyitva áll, megnézhetjük, hol terem a sárgabarack, hogy fejik a kecskét, miként préselik a tökmagolajat.
A főszerkesztő azt is elmondta, hogy mindegyik termelőnél személyesen jártak, megismerték őket, munkafolyamataikat.
Ez a könyv száz különböző történetet mutat be, száz különböző sorsról szól, valamint felsorolja a legjobb kézművespiacokat és delikáteszboltokat is.
Arra a kérdésre, hogy a könyv célja-e a gasztronómiai edukáció, Vinkó József így felelt:
Ez már megtörtént. Az emberek ma már tudják, mi a különbség a tömegcikk és a termelői áru között. Aki egy kicsit is odafigyel arra, hogy milyen étel kerüljön az asztalára, az már tudja, hogy például az igazi tökmagolajnak nincsen égett íze, az igazi tojás sárgája nem is sárga, és hogy a magyarok az éghajlati adottságok miatt nem érlelik, hanem pácolják a sonkát, ha pedig tartósítani akarnak, azt lefojtott zsírban, sózással vagy füstöléssel oldják meg.