Ízes, csokis, bármilyen is. Megfejtettük, megcsináltuk.
Fanatikus fánkkutatók vallják, hogy már II. Ramszesz is evett ilyen csodás desszertet, pedig a Királyok völgyében előkerült fali képeken csupán annyi látszik, hogy konyhai szolgák egy búzalisztből és szőlőléből készült, gyúrt tésztát felcsavarnak, valamilyen folyadékban megsütik, majd tandoori kemenceféleségben készre pirítják.
Ez inkább nevezhető kenyérnek, mint a mi könnyű, szalagos fánkunk ősének.
Mások megemlítik a hanuka idején fogyasztott, olajban sült fánkot, amit annak tiszteletére készítenek az izraeliták, hogy Kr. e. 164-ben a megszentségtelenített jeruzsálemi Szentélyt egy csoda folytán úgy tisztították meg nyolc nap alatt is lámpafényben, hogy csupán egynapnyi olajuk volt a mécsesekhez.
Persze a görögök és a rómaiak is készítettek fánkot, bár utóbbiak ehhez is használtak garumot, azaz rothasztott halbelsőségből nyert olajat. Az arabok pedig már élesztős tésztából készült fánkot sütöttek bő olajban, majd cukros szirupba áztatták.
A francia konyha térhódításával egy időben megjelent a hozzájuk köthető verzió is. Eszerint Marie Antoinette egy farsangi álarcosbálból megszökve, álruhában Párizs népe közé vegyült. A szokatlan helyzetben jött hirtelen éhség arra sarkallta, hogy egy utcai édességárustól vegyen valamit, ami viszont annyira ízlett neki, hogy az őt kísérő lovagnak egész kosárnyit kellett vennie belőle. Végül a sikeres cukrász a palotában találta magát, hogy tovább sütögesse a sikeres finomságot.
Na, ez volt a francia fánk, a beignet.
Van osztrák verzió, ha már mi is bécsi fánkként emlegetjük a farsangi desszertet. Eszerint a Krapfen nevű pék özvegye, miután átvette férje üzletét, egyszer annyira megcsúszott a kenyérsütéssel, hogy kikeltek ellene a vevők. Mérgében egy darabka nyers tésztát a szitkozódók felé hajított, ami egy kemence szélén álló, forró olajjal teli lábosba esett, ahol ízletes, aranyszínű fánk sült ki belőle. Ennek emlékére hívják ma is Krapfennek ezt az édességet.
Bármelyik eredettörténetnek hiszünk is, bármelyik fajta fánkot szeretjük is (bécsi, franciás beignet, spanyol churros, német Berliner, az amerikai rendőrök lyukas közepű, mázas fánkja vagy a magyaros csöröge), az biztos, most van itt az ideje, hogy megtömjük magunkat vele, hiszen a jövőnk gazdagságát alapozhatjuk így meg a népszokás szerint, de legalábbis meggömbölyíthetjük magunkat vele a húsvéti böjt előtt. Ebben pedig a személyes kedvencünk Szabadfi Szabolcs fonott fánkja.