Gyermekként először tojásrántottát készített, de a bableves ma sem fog ki rajta. Veres András győri megyéspüspök rajong az olasz spagettikért, no meg az igazi szabolcsi töltött káposztáért. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke szerint már csak azért tisztelni kellene a másik embert, mert ember.
Faluhelyen nőttem fel, Pócspetriben. Édesanyám kitűnően főzött, és a vasárnapi közös ebédekre mindig igyekezett ínyünkre való fogást készíteni. Felnőttként kissé szégyellem, de nagyon válogatós gyermek voltam. A főtt húst nem voltam hajlandó megenni, ezért édesanyámnak mindig meg kellett sütnie. Viszont rajongtam a süteményekért, a kedvenceim közé tartoztak a kelt tésztából készült kalácsok. A mákosat és a diósat nyugodtan rám bízhatták, egy morzsányi sem veszett kárba.
Már gyerekként érdekelt a konyha világa. A nővérem húszévesen férjhez ment, s mivel tíz év korkülönbség van közöttünk, többször kellett segédkeznem a sütemények készítésekor. Habot vertem, kikevertem a tojássárgáját, krémeket csináltam. Többször is előfordult, hogy amíg édesanyám hazaért a mezőről, én feltettem a tűzhelyre az előkészített ételt, így vártam őt. Amikor már tudtuk, hogy a papi hivatásra készülök, édesanyám mindig mondogatta:
Kisfiam, tanulj meg főzni!
Nyaranta próbálkoztam is a konyhán, de külföldre küldtek az elöljáróim, így a nyári szünet pár hétre zsugorodott. Viszont a hagymás-kolbászos tojásrántottának soha nem tudtam ellenállni, meg is tanultam, mi adja a sava-borsát. De nem fog ki rajtam egy bableves vagy egy borsóleves elkészítése sem. Kedvencem az igazi szabolcsi töltött káposzta, azt bármikor meg tudom enni. Közben szívesen kortyolgatok hozzá jófajta vörösbort, olyat, ami még a poharat is megfesti.
Hét évet töltöttem el Rómában, s lenyűgözött, hogy mennyire sokrétű az olasz tésztaféleségek elkészítési módja. A pompás spagettiket bármikor kész vagyok megkóstolni. Fenséges ízű a legegyszerűbb változata is; csupán csípős paprika és fokhagyma kell hozzá, no meg rendesen roppanós tészta. De ragyogó étel a bajorok specialitása is, a barna szósszal leöntött, ízletes sült hús és a svábok nokedlije is.
Hozzávalók (4 fő részére)
800 g darált sertésdagadó, 200 g rizs, 100 g sertészsír, 1 közepes fej lapos édes káposzta, 2 db vöröshagyma, 6-8 gerezd fokhagyma, 200 ml tejföl, őrölt fűszerpaprika, só, bors ízlés szerint
Elkészítése
Először a rizst hideg vízbe áztatjuk. Közben az apróra vágott vöröshagymát és a kinyomott fokhagymát a zsírban megdinszteljük, majd a tűzről levéve hozzáadjuk a darált húst.
A húsmasszát sózzuk, borsozzuk, beleszórjuk a fűszerpaprikát, majd hozzáadjuk a beáztatott rizst, és jól összedolgozzuk.
A káposztafej torzsáját kivágjuk, sós vízben félig puhára abáljuk, közben levelekre szedjük. A vastag ereket késsel elvékonyítjuk, hogy jól tölthető legyen. Ezután a káposztaleveleket a tenyerünkbe helyezzük, és a közepére félmaréknyi darált húst teszünk. A levél alsó felét felhajtjuk, a káposztát összetekerjük, és a nyitott oldalát az ujjunkkal benyomkodjuk.
A megtöltött káposztákat egy lábasba sorban egymás mellé helyezzük, majd újabb sorokat készítünk, a tetejére pedig egész káposztaleveleket teszünk. Ezután óvatosan felengedjük vízzel, hogy a töltött káposztákat ellepje.
Lassú tűzön két órán keresztül főzzük, addig, amíg a töltelék és a káposzta megpuhul.
Tálaláskor tejföllel meglocsolhatjuk.
Pályám elején voltak kétségeim, hogy meg tudom-e oldani a rám váró feladatokat. Aztán a lelki vezetőm ráébresztett arra, hogy ha Isten kéri ezt tőlem, akkor ő mindig segít a szolgálatom teljesítésében, amit a mai napig örömmel végzek.
Papként, püspökként a legfájdalmasabb számomra az, hogy annyiféle ellenségeskedés dúl az emberi közösségeinkben. Ezért sem vagyok rest tenni azért, hogy a jézusi szeretet parancsa, az evangélium kerüljön előtérbe az élet minden egyes területén. Már pusztán azért tisztelni kellene a másik embert, mert ember. A keresztény értékrendet sokan próbálják lejáratni, relativizálni, pedig minden egyes embert a hitével együtt kellene elfogadni.
Manapság hajlamosak vagyunk a negatív dolgokkal többet foglalkozni, pedig a családi életben, a munkában és az emberi kapcsolatainkban számos reményteljes rügy fakad. Ha ezt a másik észreveszi, szinte szárnyakat tudunk neki adni, ereje megduplázódhat. Nekem papként a legnagyobb boldogságot az adja, ha valakit meg tudok szólítani emberi mivoltában. Ha például vásárolni megyek, a pénztároshoz mindig intézek egy-két kedves szót, ami láthatóan neki is nagyon jólesik.
(Borítókép: Merényi Zita)