Gyerekkorában édesanyja diós bejglijét és a nagymama kemencében sütött kakaós kalácsát kedvelte. Martinek János manapság már a spenótot is jóízűen eszi, a tenger gyümölcseiért pedig rajong. Az egyéniben és csapatban is olimpiai bajnok öttusázó, a Magyar Öttusa Szövetség férfi szövetségi kapitánya a lovaglással kapcsolatban úgy véli, hazánknak hátrányára válna, ha a lovaglást kivennék az öttusa sportágból.
Hogyan vélekedik arról, hogy az öttusa sportágból – a tokiói események miatt – kikerülhet a lovaglás?
A legutóbbi ülésen egyértelműen megfogalmazódott, hogy a Magyar Öttusa Szövetség elnöksége lovagláspárti. Úgy véljük, hogy a magyarok számára az öttusában a lovaglás mindig is előnyt jelentett, így nehezen tudnánk megszavazni egy ezzel ellentétes javaslatot. Sajnos Los Angeles már bejelentette, hogy a 2028-as olimpián az öttusát lovaglás nélkül szeretné megrendezni.
Ez az interjú inkább gasztro-portré jellegű, csak muszáj volt ezt megkérdezni, hiszen nagyon aktuális. Fel tudja idézni, milyen ízekre emlékszik gyermekkorából?
Amennyire visszaemlékszem, gyerekként majdnem mindenevő voltam. A sóskáért rajongtam, de a spenótot nem ettem meg... Manapság viszont odavagyok a spenótért, fokhagymásan, frissen párolva. Kiskoromban a csirkének a mellehúsa volt a szívem csücske, manapság már száraznak vélem, a püspökfalatját viszont szívesen választom. Gyermekkoromban még a vasszeget is felfaltam, a sportolástól állandóan éhes voltam. Régebben inkább édesszájú voltam, mostanában inkább a sós ízeket keresem. Pesti gyerek vagyok, de amikor édesapám rokonságához utaztunk a Somogy-megyei, Mikére, ott disznóvágáson is részt vehettem. Nyaranként egy hónapot Mikén töltöttem el, ott bizony alaposan felhizlaltak; „No, egyen valamit a gyerek, úgyis olyan soványnak tűnik!” – mondták, így aztán nagyanyám kemencében sütött nekem kakaós kalácsot. A rétesből a túrós-barackos a kedvencem.
Mi volt a menü vasárnaponként és karácsonykor?
Vasárnaponként általában hagyományos ételeket tálaltak: rántott csirkét, sült csirkét krumplival, káposztával. Ritkábban ettünk különlegességeket, például szalontüdőt zsemlegombóccal. Karácsonykor halászlé mindig került az ünnepi asztalra; gyerekként a levét kedveltem meg az ikráját, a szálkás rész nem az én világom volt. Emellett pedig töltött káposzta vagy székelykáposzta készült. A bejgliket édesanyám kitűnően készítette, más családoknak is sütött.
Be is állt a konyhába, ha erre lehetősége volt?
Mindig segítettem édesanyámnak, egyrészt mert érdekelt, másrészt pedig lehetett kóstolgatni. Ha édesség volt, a keverőtál az rám várt, én kanalazhattam ki. De az első szakadt palacsinta is nekem jutott. A konyhában nőttem fel, édesanyám mellett. Előfordult, hogy diót vagy mákot daráltam, főleg az előkészítésben serénykedtem. Később, huszonhárom évesen, az olimpia után lettem „önellátó” e téren.
Hétköznap nem nagyon tudok foglalkozni a gasztronómiával, főleg az időhiány miatt. Hétvégén gyakran veszek részt öttusaversenyeken mint szövetségi kapitány vagy versenybíró, olyankor nem marad idő az élvezetekre. Ha szabad a hétvége, akkor a családdal szívesen elmegyünk egy étterembe, vagy biciklizés közben megállunk egy hekkesnél. Egyik ismerősöm szokott hozni nekünk finom disznósajtot, sózott szalonnát, kolbászt, sőt házi májkrémet is.
Hozzávalók (4 fő részére)
800 g előfőzött, felcsíkozott pacal, 1db füstölt csülök, 200 g sertésvelő, 1 fej vöröshagyma, 3-4 gerezd fokhagyma, pirospaprika, 1 db paradicsom, babérlevél, 2 db cseresznyepaprika, 200 ml rosé bor, só, bors, fűszerpaprika (csemege, erős), őrölt kömény ízlés szerint
Elkészítése
A kockára vágott hagymát házi sertészsíron megpirítjuk, majd pirosarany (csemege, csípős) és az elkészített lecsó hozzáadása után kevés vízzel felöntjük. A fűszereket hozzáadjuk, és körülbelül fél óráig főzzük, majd leturmixoljuk.
Az alaplébe beletesszük az előfőzött, felcsíkozott pacalt és a füstölt csülköt. Felöntjük vízzel, és puhára főzzük.
Közben, amikor már megfelelő sűrűségű a szaft, rászórjuk a pörköltre az őrölt csemege-, és erős paprikát.
A készre főtt pörköltbe beletesszük az előkészített velőt, majd néhány perc forralás után, rosé borral felöntjük.
Újabb 10-15 perc forralás után tálalhatjuk a pörköltet.
Egyébként külföldön járva milyen ételeket kóstol meg szívesen?
Nagyon szeretem a tenger gyümölcseit: lehet hal, polip vagy osztriga. Bármilyen ételt megkóstolok, legfeljebb, ha olyan helyen járok, akkor fertőtlenítem a gyomromat utána... Németországban számomra egysíkúak, íztelenek voltak az ételek, viszont a kínai ízvilágot, a csípős és az édes-savanyú ételeket nekem találták ki!
És hogyan viszonyul a borhoz?
Több barátom is bortermelő vidéken él, így ha Székesfehérvárott van verseny, akkor Móron szállásolom el magam, és így minden estére jut egy pincelátogatás. Hogy melyik bort szeretem? A vörösbort tisztán, a fehérbort piszkosul, a rosét meg fröccsben. Egyébként régebben megkóstoltam egy 2014-es, késői szüretelésű chardonnay-t, ami szinte édes volt, ám ha zsíros kenyérrel kóstolja az ember, amin piros arany is van, arra pedig fügedzsem van kenve, máris más íze van. Egyáltalán nem érezni a bor édes voltát. Régebben az édes jellegű borokat kedveltem, most már csak száraz bort fogyasztok.
Egy sportoló életében vannak csodás és nehéz pillantok, ezekre hogyan emlékszik vissza?
1986-ban ranglistavezető voltam, de a válogatásnál azt mondták: „Rád később számítunk.” Amikor az ember úgy gondolja, hogy indulhatna egy világversenyen, a teljesítménye alapján a csapatban lenne a helye, és kap egy ilyen kijelentést, az nem esik jól... Ezt az időszakot nehéz volt megélnem, viszont megerősített, és tanultam belőle. És számos szép pillanatot átélhettem: Szöulban 1988-ban egyéniben és csapatban is olimpiai bajnoki címet nyertem, 1987-ben Moulins-ben, amikor a lovaglás után még utolsó helyen álltunk, s végül mégis győzelmet arattunk. Csodálatos érzés volt, amikor a lányom, Patrícia 1992-ben megszületett, apás szülés volt, felemelő! Én foghattam meg először a fürdetés és a bepólyálás után, s én adtam oda a páromnak.
Mindig képes megfontoltan cselekedni?
Az értetlenek nagyon felbosszantanak, azok, akik a fakockát vasgolyónak látják... Viszont öröm számomra, ha látom, hogy tudok segíteni valakinek. Nemcsak sport, hanem egészségvonalon is próbáltam fejleszteni magamat, így a sportmasszázs és a kineziológia kitanulásával olyan tudást szereztem, amellyel a rehabilitációban tudok segíteni az embereknek.
Engem az motivál, hogy bár letettem már valamit az asztalra, szeretnék még többet letenni, hogy jobbá váljak. Engem az egyenesség és a tisztaság mozgat. Amikor majd a végelszámolás lesz, akkor is szeretnék a tükörbe nézni, és azt mondani, na ezt jól csináltad, így kellett csinálni, ne kelljen szégyenkeznem magam miatt.
Szeretném látni a lányomat férjhez menni, aztán az unokáimat dédelgetni. Szeretnék örülni annak, hogy nagy eredményeket érnek el a sportban, vagy más területen. Az is álmom, hogy olyan sikeres versenyzőket tudjak nevelni, mint Marosi Ádám, aki idén ismét egyéni világbajnok lett, és a tokiói olimpián 6. helyezést szerzett az öttusa sportágban.
(Borítókép: Martinek János olimpiai bajnok öttusázó örül győzelmének a 12. alkalommal megrendezett Ügetőszilveszter Bubik István emlékversenyén a budapesti Kincsem Parkban 2010. december 31-én. Fotó: Kallos Bea / MTI)