Siker a magyar bor, azon belül pedig a villányi borok történetében az, amit a Jammertal Borbirtok ért el idén. A Concours Mondial de Bruxelles 2021 ítészei a többkörös vakkóstolások során hozzávetőleg 7500 bor közül a világ legjobb vörösborának választották a villányi borászat 2015-ös Cassiopeia Merlot-ját. Az idáig vezető útról dr. Szűcs Róberttel, a Jammertal Borbirtok tulajdonosával beszélgettünk.
A világ legjobb vörösbora a villányi Jammertal Borbirtok 2015-ös Cassiopeia Merlot-ja lett a Concours Mondial de Bruxelles 2021 ítészei szerint. Tudjuk, hogy rengeteg a borverseny, emiatt érdemes kicsit kontextusba helyezni a dolgot.
A nemzetközi versenyek közül az európaiak a mértékadók, köztük a bordeaux-i Citadelles du Vin; a Décanter World Wine Awards londoni borversenye; a Concours Mondial de Bruxelles-t, amelynek helyszíne változó, idén Luxemburgban rendezték meg. Ezenkívül számottevő a Mundus Vini, de ne feledkezzünk meg a Vinitalyról sem, amelyen jobbára olasz borok versenyeznek. A fenti megmérettetéseken sok kategória és alkategória versenyez, így több „legjobb bor” díj születik. Elég ritka és kiszámíthatatlan, ami az idei Concours Mondial de Bruxelles-en történt, ahol vörösborban, fehérborban és pezsgőben is megnevezte a zsűri – mely ezúttal 7500 vörösbort emelt a szájához – az abszolút legmagasabb pontszámot elért tételeket.
A siker izgalmasan hangzik, annak ismeretében meg különösen, hogy a díjazott borbirtok tulajdonosa érsebész, orvosi műszereket forgalmazó cége hazai kórházak beszállítója, egyúttal Szűcs Róbert több amerikai orvosiműszer-gyártó cégbe is befektet. Az orvos húsz évvel ezelőtt a barátaival a villányi borvidéken kirándult, a kikapcsolódásnak szánt bortúrát pedig egy borászatba való társulás követte. A Wunderlich Pincészet ennek köszönhetően ma már Jammertal Borbirtok, a környék modern borászata, nominális kapacitása egymillió palack.
Az, hogy orvos vagyok, a szemléletemet formálja. Egykori hivatásomról a tisztaság és a sterilitás szavak jutnak eszembe. Orvosként sokat tanultam a higiéniáról, és itt csak tiszta, a létező leghigiénikusabb környezetben alkotok, mert csak ilyen közegben lehet jó, pláne jó vörösbort elkészíteni
– ismerteti hitvallását Szűcs.
Borászata jó 20 éve egyszerűen befektetésnek indult, csak menet közben kezdte a szakmába mélyebben beleásni magát. Ezen a pályán szintén a maga útját járja.
„Erősen elgondolkodtatott, hogy amikor meghívtam Napa Valley-be villányi borászokat, ők az ikonikus helyi borászatok végiglátogatása, -kóstolása után esténként a szobában elővették az otthonról – eredetileg bemutatásra – hozott borokat, iszogatták, és megállapították, hogy az amerikaiak hülyék, és még nem ittak egyetlen pohár jó bort sem. Ez az eb ura fakó, Ugocsa non coronat mentalitás tapasztalataim alapján itthon sokkal inkább szabály, mint kivétel, és most kizárólag a vörösborról beszélek. Egyenes út a semmibe… Folyamatosan kóstolni kell, kritikusan és legfőképp önkritikusan. Szakmai ártalom, de bárhol bármilyen vörösbor kerül elém, a hibát és a javítanivalót keresem benne, nem a felhőtlen élvezetet. Könyvből nem lehet megtanulni a borokat.”
„Mihez is tudnád hasonlítani a saját borodat, ha nem kóstoltál eleget? A világon Ausztrália és Dél-Afrika kivételével a legtöbb nagy borvidéken jártam. Próbáltam jó kapcsolatokat teremteni, minél több emberrel beszélni, és leszűrni azt, hogy mitől tud a bor működni ott. Nem árulják el azonnal a titkokat, de ha értőn figyelsz, ezek a látogatások önmagukban sokat adnak. Néha évek felesleges kísérletezgetéseitől óvnak meg” – meséli az orvosból lett borász-üzletember. „A szlogenünk az, hogy Villány tesz bennünket naggyá, de én itt kizárólag a terroir-ra gondolok. Amit pedig fel tudok mutatni, hogy egy ponton a világ legjobb vörösborának választották a borbirtokunk egy tételét. Ezzel feltettük Villányt a vörösbor világelitjének térképére. Feketén-fehéren bebizonyosodott, hogy Villánynak mint terroir-nak megvannak az adottságai, a jövőben a képességeket kell fejleszteni.
Amikor felvetődik, hogy valahogy nem roskadoztak a borkereskedők polcai a termékeitől, Szűcs Róbert azt mondja, ez történelmileg alakult így. „Egy rászoruló borász – a Covid–19 előtt – kénytelen volt elfogadni a hazai bornagykereskedések által diktált, durván egyoldalú feltételeket. Én erre nem voltam vevő. Ennek az lett a következménye, hogy ahányszor ezeknek a társaságoknak a képviselői elmentek egy étterembe, ahol nekünk is helyünk lett volna, soha nem felejtették el, hogy sejtessék, miszerint mi vagy nem működünk, vagy nem vagyunk borászok, vagy nincs is borászatunk, vagy nem is szőlőből készítjük a bort. A suttogó propagandának köszönhetően a budapesti gasztronómiai élet ezt gondolta rólunk. Ezért kellett másik értékesítési stratégia mentén haladnunk. Jó hír, hogy a Covid és ez az elismerés alapvetően változtatott a helyzeten. Egyébként az alapborainkat értékesítjük Magyarországon a kiskereskedelmi hálózatokban, ami esetünkben az Auchant, a Spart és a Lidlt jelenti. Ezek Jammertal és Wunderlich márkanév alatt futnak. Magas prémiummárkáinkkal pedig a kínai piacot céloztuk meg. Ez a Cassiopeia és a Koh-I-Noor.”
„Kínából nézve Európa messze van. Csak annak van marketingértéke, és az emeli a boraink presztízsét, ha látják, hogy díjaznak minket, ezért mi tudatosan vagyunk jelen a hivatalos megmérettetéseken. Számos világversenyen szerepeltünk már, melyekről több mint harminc arany- és nagyaranyérmet hoztunk el. A kínai piaccal való kapcsolatunk majd’ húsz éve indult, és közel öt év alatt épült ki. „Én a kínaiakban azt kedvelem, hogy sokkal tisztább, egyértelműbb a feltételrendszerük. Esetükben nem lehet maszatolni, mellébeszélni a borról. Nincs tolmács, aki a nyugati féltekén bevált tudálékoskodó marketinghalandzsát át tudná ültetni kínaira. Megkóstolják, amit ajánlunk, mondom az árat, és kész. A finomabb kommunikációs különbségek köztük és köztünk nehezen áthidalhatók, ezért csak két faktor számít: milyen minőségű a borod, és mennyiért kínálod. Találkozunk, ezután elmegy, összekóstolja a boromat még 100 drágább tétellel, és ha visszajön, akkor boldog, hogy tőlem vásárolhat.
Aminek örülök, hogy mi a kínai piacra magas áron léptünk be. Tudatos döntés volt, kereskedőként gondolkodtam. Egy magasan meghatározott árszintből lefelé még mindig lehet menni, de egy alacsonyabbra belőtt árat sosem tornászol fel. Erről az egyébként nagyon magas átlagos minőséggel dolgozó argentinok tudnának mesélni, akik a kínai piacra való belépésükkor azonnal elásták az árszínvonalukat.”
„Magyarország, mint minden bortermelő ország, »borsoviniszta«. Saját borait preferálja. Ez helyes. Ami a borászati üzletet ellehetetleníti, az az, hogy még a legutóbbi elérhető közvélemény-kutatások alapján is az 1000 (egyezer) forint feletti kategória az átlagos magyar vásárló szemében már prémiumnak számít. Az 1000 forint nem éri el jelen pillanatban a 2,99 eurót. Itthon a 2500 forintos áron még el lehet adni 30-40-50 ezer palackokat, de az 5000 forintos polci áron már nem tudsz 10-15 ezer palackot eladni évente egy-egy kiskereskedelmi láncban. Ezért kell a prémiumborokkal más piacon is megjelenni” – véleményezi a hazai viszonyokat Szűcs. Hozzáteszi, rettentő sok elutasítással találkozott a borászszakmán belül.
„Természetesen mindenki mindent jobban tud. Az elején én sem úgy álltam hozzá, hogy akkor mi leszünk azok, akiknek mindenben különböző a véleményük, de így alakult. Az idő bennünket igazolt. Ugyanis kétfajta borászat létezik a világon: akinek van világelső bora, és akinek nincs” – vélekedik Szűcs.
(Borítókép: PHILIPPE DESMAZES / AFP)