„Házasodj meg, meg fogod bánni;
ne házasodj meg, azt is meg fogod bánni.”
(S. K.)

Kedves Olvasó!

Te már elváltál?

Vagy még csak most tervezgeted, hogy elválsz, de ezt egyelőre még nem közölted a házastársaddal?

Vagy nem akarsz elválni – pedig el kéne, csak az nagyon bonyolult szervezésileg, emberileg, anyagilag, szóval hagyod a fenébe, maradjon minden a régiben? (Esetleg Te ezt nevezed hűségnek?)

Vagy arra vársz, hogy egyszer csak odalép Hozzád egy csinosabb valaki, és csábosan így szól:

– Ó, milyen különleges vagy! Meséld el a gyerekkorodat! – és magával ragad egy szebb világba?

De az is elképzelhető, hogy még nem váltál el, és nem is készülsz rá, ugyanis tudod, hogyan kell élni, mert van önbizalmad, értékrended, képes vagy a szeretetre és arra, hogy értékeld a hétköznapok szelíd ragyogását, egyszóval: érett, felnőtt ember vagy – és akkor egyszer csak valaki más sáros lábbal beletapos az életedbe, amire oly körültekintően vigyáztál, és elrontja helyetted...?

Ennek a regénynek Te vagy a hőse.

Itt nem az író irányítja az eseményeket – hanem Te magad, légy akár a való életben nő, férfi, feleség vagy szerető. Játék és regény egyszerre, amit olvasol. A tét nagy, mint az életben. Te hozod meg a főszereplő helyett a kisebb-nagyobb döntéseit, amin az élete, a boldogsága múlik.

Itt az alkalom, hátha most nem szúrod el, mint a saját életedben! Vagy nem úgy! Most kipróbálhatsz más hibákat, bűnöket – vagy akár csinálhatod jobban is!

Az első választásod máris nagy horderejű: Szerető lennél a történetben, vagy Feleség?

Gyilkos vagy áldozat?

Melyikük szemszögéből olvasnád egy házassági válság történetét?

Lehetsz Piroska, a korához képest csinos, 48 éves magyar nyelv és irodalom szakos tanárnő. Neki egyelőre még fogalma sincs, mi vár rá, és különös módon nem is érzi előre (vagy nincs is ebben semmi különös?), hogy a férje huszonhárom év házasság után beleszeretett valaki másba. Egy átlagos hétköznap estén csak hevernél a kanapén a fáradtságtól dermedt testtel, és a családi laptopon néznéd kedvenc dán sorozatodat a negyvenes, vagány, szókimondó gimnáziumi tanárnőről, miközben arra gondolsz, hogy neked is ilyennek kéne lenni.

Késő van, a gyerekek alszanak, vagy legalábbis a szobájukban tartózkodnak, és kivételesen a férjed, Barnabás is otthon van már – úgy látszik, ma nincs ügyelet. Nem lokalizáltad pontosan, merre van a lakáson belül, de valószínűleg a vécén ücsörög a sikeres nőgyógyász. Barnabás nem rossz férj, nyugodt, megértő, csak éppen sosem volt jelen. Amikor még kicsik voltak a gyerekek, sok veszekedés fakadt ebből, de Te egy idő után feladtad a küzdelmet. Kiderült, hogy az orvosi pálya nem munka, hanem egy szörnyeteg, ami élve felfalja az embert. Beletörődtél, hogy egyedül neveled fel a gyerekeket, és vezeted a háztartást a munka mellett, és bár tulajdonképpen minden részét szívesen csináltad, egy idő után megszólalt benned egy halk szólam: az állandó neheztelés. Ezt a szólamot természetesen Barnabás is hallotta, és benne is megszólalt erre egy válasz-szólam – a folyamatos lelkiismeret-furdalásé. Ez a két dallam otthonos duetté állt össze, és vagy húsz éve minden beszélgetés, érintés mögött, minden pillanatban ott szólt a háttérben.

Alapvetően jóban vagytok, bár leginkább külön töltitek a szabadidőtöket, azért tudtok egymással beszélgetni, sőt még nevetni is. A szex körül néha adódnak feszültségek, mert Barnabás sűrűbben szeretné, Te, Piroska viszont estére elfáradsz (és szól benned a neheztelés-dallam: „Talán ha többet segítenél itthon, több energiám lenne erre is!”), pedig nem szokott rossz lenni ez a dolog, de – és ezt most értsétek jól, főleg ti, Férfi olvasók! csak semmi sértődés! – olykor a szeretkezés egyfajta pluszházimunkaként értelmeződik a női elmében, amit még be kell iktatni a vacsorakészítés, mosogatógép-bepakolás és teregetés után. Csak hát a vágy érzékeny kis élőlény, szegény hamar belepusztul az ilyesfajta játszmákba.

Mindenesetre amikor ezen az estén, filmnézés közben felhangzik a laptopon a csetüzenet idegesítő hangja, és te idegesen odakattintasz, hogy bezárd a közösségi oldalt, meglepve látod, hogy egy teljesen ismeretlen, Liza nevű nő azt írja neked:

„ja, tök jól
mint akinek ledarálták a szívét”

Ki ez? Milyen Lizának darálták le a szívét? És miért pont neked írja ezt éjnek évadján? Átfut az agyadon egypár diáklány neve a suliból, de egyik se Liza.

Most három, egymáshoz képest hullámzó pontocska kezdi jelezni, hogy hamarosan érkezik a válasz.

„Sajnálom
De miért? A tegnap miatt?”

Egekbe ugrik a pulzusod. Most jössz rá, hogy Barnabás profiljában vagy, és ezek szerint a tekintélyes nőgyógyász, az anyák megmentője – a vécén ülve jelen időben csetelget egy ismeretlen Lizával!

Közben folyik tovább a kardiológiai témájú párbeszéd.

„minden miatt
most próbálom összerakni újra”

– írta egy bizonyos Balla Liza. Mire Barnabás Hegyi apró, szakállas képmása így felel:

„A szívedet?”

Balla Liza

„aha de már nem megy -
lehet csinálok belőle fasírtot”

Barnabás Hegyi

„Nem lesz az igazi a keringésed.”

Balla Liza

„lesz*rom hülye orvos”

Barnabás Hegyi

„Hívlak délután!
Vigyázz magadra!
És a fasírtra! Majd eszem belőle”

Balla Liza

„ne hívj csak bőgök egész nap”

Barnabás Hegyi:

„Ne bőgj!
2-ig műtét, utána hívlak.
Szeretlek.
Angyal!
Angyalka!”

Érzed, hogy mindjárt hányni fogsz. Na de hova, ha az a szemét strici elfoglalta a fürdőt...?

Bedörömbölsz.

– Engedj be! – kiabálod. – Hánynom kell.

– Jaj, ne, miért? Rosszat ettél? – válaszolja ártatlan, részvétteljes hangon a férj. – Jövök már! Jövök ki!

– Köszönöm, angyalka! – kiabálsz vissza.

Egy pillanatra elégedett vagy magaddal. Ezt a szókimondó dán tanárnő sem csinálta volna volna vagányabban!

Barnabás surrogó, készülődő mozdulatainak zaja hirtelen megáll. Mély csend van a fürdőben. És mindenki tudja, hogy ebben a pillanatban minden megváltozott.

Hát – bizony. Megcsalt feleségnek lenni sokkoló, fájdalmas, megsemmisítő.

De Szeretőnek lenni se mindig könnyű, bár ezt az igazságot Piroska ebben a pillanatban valószínűleg nem érezné át teljes mélységében. A szeretőség ráadásul még azzal a pluszteherrel is jár, hogy ő a romboló, a csábító, az antagonista a történetben. Pedig lehet, hogy éppen olyan elveszett és bizonytalan, mint a megcsalt Feleség.

Most választhatsz úgy, hogy te leszel

Liza, aki úgy érzi, ledarálták a szívét.

Ebben az esetben jóval fiatalabb lennél, mint Piroska: csak nemrég múltál 30 éves, fiatal színésznő vagy, egy fővárosi kőszínház állandó társulatának tagja, és már nagyon jól ismered ezt a szerepet, a Szeretőét. Pedig nem is írta meg neked senki, Te magánszorgalomból játszod elég régóta. Hogy miért? Első látásra nyilvánvaló: jó dolog szépnek és fiatalnak lenni, oázisnak az élet homoksivatagában. Akihez a fáradt vándor megtér a hétköznapok szürkeségéből, aki mindig ünnep, jutalom, desszert. Aki mindig szép, illatos, szexi és szőrtelen.

A baj csak az, hogy mostanra totálisan eleged van ebből az egészből. Abból, hogy semmid sincs, hogy soha senki sem lehet igazán a Tiéd. Hogy hiába a meggyőző, költői és forró szerelmi vallomások, az extázis és a fantasztikus éjszakák (vagy inkább kora délutánok, ebédidők, munkaidő utáni félórák), mégis mindig Te üldögélsz december 24-én este a karácsonyfa alatt egyedül, és ropogtatsz el bánatodban egy teljes kiló habcsókot. Mert végül mindig győz az a rohadtul felfuvalkodott Feleség, aki nem is szereti a férjét, meg se érinti soha, nem is ismeri őt, és nem is érdekli, hogy milyen, csak tartja, mint egy kicsit büdös haszonállatot – na meg a Gyerekek, igen, a gyerekek, nekik is több joguk van hozzá, az életéhez, mint neked. Ahol a gyerek, ott a férfi otthona. Akárki szülte neki, ahol kipottyantotta, oda fog hazamenni végül az a rohadék, miután Téged kifacsart és eldobott.

Úgyhogy mindezen körülmények miatt Te, Liza, május 31-én, a 30. születésnapodon megfogadtad magadnak, hogy soha többé nem leszel Szerető. Rendes életet akarsz egy normális emberrel – és azt is elhatároztad, hogy elmész végre egy nőgyógyászhoz, és bevállalod az endometriózis-műtétet, amitől annyira rettegsz. Hogy egyszer Neked is lehessen gyereked és vele együtt igazi otthonod. Mindenki a csodálatos Hegyi doktort ajánlotta, hogy ő a legjobb, és akiről élőben is tényleg el lehetett hinni, hogy a legjobb: zavarba ejtően kedves, furcsán lassú beszédű ember, akinek enyhén kancsal szeméből valami megható elveszettség áradt.

És annak ellenére, hogy Te most nagyon nem olyan férfit kerestél, aki elveszett és meg kell találni, ez a tekintet mégiscsak elbűvölt, és a szívedbe fúródott, mint egy eltévedt lövedék (ha nem lett volna kancsal, nem tévedt volna oda, valamiért ez volt az érzésed).

És aznap este, amikor az ilyen helyzetek megszokott forgatókönyve szerint épp ki vagy készülve, és zsarolással határos üzeneteket küldesz Barnabásnak a ledarált szívedről, amelyre válaszul egy ilyen üzenet érkezik:

Barnabás Hegyi

„Nem tudom, ki vagy te, de kurvára szállj ki az életünkből MOST!”,

akkor már te is tudod, hogy ebben a pillanatban minden megváltozott.

(A történet folytatáshoz hétőn – 2025. január 27. – éjfélig lehet szavazni.)

(Borítókép: Németh Emília / Index)