Úgy döntöttél, megkéred a férjedet, Barnabást, a jelentékeny nőgyógyászt, hogy pakoljon be, és menjen el pár napra (próbáltad a „picsába” küldeni, de nem jött a szádra, ezt még majd gyakorolni kell!), mert ezt a helyzetet most át kell gondolnod. Ő tiltakozott, azt mondta, szerinte le kéne ülnötök átbeszélni a dolgokat – de te most nem szeretnél leülni és átbeszélgetni, inkább gyilkossághoz lenne kedved, fojtogatás, serpenyős támadás jár a fejedben, pedig az senkinek nem válna hasznára.

Barnabás bűntudatos csomagolásba kezd. Összevissza pakol mindenfélét az elegáns, kissé nőies gurulós bőröndbe, amit közösen szoktatok használni. Legalább nyolc-tíz inget tesz be, de alsógatyát egyet sem.

Amikor becsapódik az ajtó, nem könnyebbülsz meg. Inkább olyan érzés, mint egy pofon.

Hirtelen nem is tudod, mit csinálj, lesöpröd az asztalról a morzsákat a tenyeredbe, aztán akkurátusan kiöntöd a kukába. Megigazgatod a terítőt szélét, így jó, már jó lesz, vagy várjál, még az egyik sarka feljebb van, mint a másik, azt is lehúzod, na, így már jó.

Most minden kész, minden rendes. Leülsz a kanapéra.

Hova mehetett? Lehet, hogy Ákoséknál alszik, vagy hazamegy az anyjához? Vagy a lányhoz megy, a Balla Lizához?

Éjjel 1 óra van. Vajon a gyerekek hallottak valamit? Mondjuk, eléggé rikácsoltál, amennyire emlékszel, és Barnabás iskolai tornaórát idéző mutatványai sem voltak csöndesek. Most mindenesetre sötét van mindkét fiúnál. Holnap biztos, hogy beszélni kell majd velük, ha hazajöttek a suliból. Vagy lehet, hogy már reggel illene szóba hozni a dolgot, mert nyilván fel fog vetődni, hogy hol van Apa. Na mindegy, majd improvizálsz.

Hirtelen elszántsággal felnyitod azt a borzalmas laptopot. A képernyő érzéketlenül emlékeztet a pár órával korábbi, drámai lebukásra. „Barnabás Hegyi” utolsó üzenetét látod:

Barnabás Hegyi:
Ne bőgj!
2-ig műtét, utána hívlak.
Szeretlek.
Angyal!
Angyalka!

És utána a Tiédet, amire már nem érkezett válasz:

Barnabás Hegyi:
Nem tudom, ki vagy te, de kurvára szállj ki az életünkből MOST!

Balla Liza erre már nem felelt. Szegényke! Biztos megijedt, hogy kitört a botrány. Aztán fél óra múlva megpróbálta felhívni a szívszerelmét Műtős Marci néven, de akkor a doktor úr nem vette fel, mert a lábaid előtt hevert. Hahaha, ja, persze!

Dühödben ököllel rácsapsz a billentyűzetre. A cseten megjelenik, hogy

Barnabás Hegyi:
hjmnjhmjmhnkhjmn

Beledobban a szíved, ú, basszus, ezt nehogy már elküldd véletlenül, gyorsan törlöd is. De addigra Balla Liza már valószínűleg látta, hogy megjelentek az írást jelző pontok, úgyhogy ő is írni kezd.

Balla Liza:
Hahó, te itt vagy?
nem veszed fel
elmondod, mi van vagy mi van?????

Megint felugrik a pulzusod. Most akkor csetelni fogsz vele Barnabás nevében? Vagy a saját nevedben? Mindkettő izgalmas ötletnek tűnik, de mire eldönthetnéd, már látod is, hogy válasz érkezik.

Barnabás Hegyi:
Piroska, légy szíves, szállj ki a profilomból!

Remegő kézzel lecsapod a laptop fedelét.

A telefont veszed elő, és rákeresel Balla Lizára.

Magyar színésznő.
Kor
30 év
1994. május 31.

Rengeteg fénykép ugrik föl. Törékeny alkat, egyszerre van benne valami vadság és őzikeszerű szelídség. Gyomorforgatóan gyönyörű ez a lány, és majdnem húsz évvel fiatalabb nálad. Röviden: ő az, akit egyikünk se kívánna riválisának.

Kényszeresen kutatni kezdesz: könnyek közt fényképeket nézel, interjúkat olvasol vele. Mindegyikben találsz valami újabb fájdalmas kis részletet, amivel tovább kínozhatod magad. Az egyik videót, amelyben egy új színházi bemutatójáról, az Ivanovról mesél, legalább harmincszor megnézed.

Nem tudod levenni a szemed a lányról, és alig hiszed el, amit hallasz. A darab szerint a házasságába belefásult vidéki férfi egy fiatal lányban, Szásában találja meg a jövő reménységét – miközben a felesége betegen fekszik, gyakorlatilag haldoklik a másik szobában. Ezt a lányt játssza Lizácska, a szenvedélyes szerelmes fiatal lányt, aki meg akarja menteni a szegény, jobb sorsra érdemes férjet.

Affektálva ejti ki a megdöbbentő mondatot, amit ma, néhány órával korábban már Te is meghallgattál egy jobb sorsra érdemes férjtől:

„Elkezdi bezárva érezni magát.”

Erre a mondatra többször visszaugrasz, nézed a száját, ahogy kimondja, figyeled a szemét, ahogy mesterkélten forgatja közben. Jézusom… vajon tőle hallotta ezt az a szerencsétlen Barnabás? Vagy együtt beszélték ezt meg, az érzéseit, hogy vele kurvára bezárva érzi magát, de majd ez a Liza kiszabadítja?

„De akkor ebbe jön egy lány, jövök én – folytatja a csaj, és irritálóan nevet hozzá –, és hát én nem hagyom, mert értelmet akarok adni az életének. Értékesnek látom őt, és ki akarom szabadítani ebből a börtönből!”

Fásultan hátradőlsz. Értékesnek látja, ez kurva jó! Neked meg két gyereked van tőle, csak sajnos ez neki maga a börtön. Lassan elsötétül a gép képernyője, és meglátod benne tükröződni, ahogy olvasószemüvegben bámulod magad. A hajad szétáll, meg egy festés is ráférne, főleg a tövére. Az arcod még nem rossz, csak nem szabad rágni, mert rágás közben kiderül, hogy a száj körül már petyhüdt a bőr, és a homlok is lebukós: főleg, ha csodálkozol, akkor százötven vízszintes ránc képződik rajta. Nem szabad csodálkozni, nem szabad enni, ez a fiatalság titka! A nyakad nem rossz, egész karcsú, de lejjebb már nem tetszik semmi.

A dekoltázsod bőre már pergamenszerű egy kicsit, a melleid méretre még elmennek, de formailag kezdik feladni, koncepciótlanul terjeszkednek a jótékonyan bő szabású blúz alatt. Deréktól lefelé nem látod magad, és ez nem is baj. Ezt a dolgot, hogy szépség, valahogy elengedted egy ideje. A szülések óta reménytelennek tűnt, hogy visszanyerd, és ezért nem is tettél érte semmit. Lehet, hogy kellett volna? Á, tök mindegy, Balla Liza friss fiatal testével úgysem veheted fel a versenyt.

Meg akarod nézni az Ivanovot és benne Balla Lizát! Nem tudod pontosan, mit is vársz ettől, milyen rádöbbenést, bizonyosságot vagy megoldást, de érzed, hogy muszáj elmenned oda. Felmész a Bródy Sándor Színház honlapjára, és meg sem lepődsz rajta, hogy pont ma este játsszák. Elhatározod, hogy odamész, és majd valahogy bejutsz, akár állójeggyel bekönyörgöd magad.

Viszont lehet, hogy nem egyedül kéne menni!

Hajnali 3 óra van. Megnézed a telefonodat, három közelebbi ismerős ikonja világít zölden a cseten. Anyukádé, aki mostanában rossz alvó lett. Ő biztos elkísérne, imád színházba járni, előadások után órákig elemzi a színészek külsejét. Nem lenne rossz vele menni, mert kellően felületes, és nem kell vele őszintének lenned.

A másik ikon a barátnődé, Rékáé. Ő a legjobb barátnőd, neki muszáj lenne elmondani mindent, amitől viszont annyira sajnálna téged, hogy Te biztos elsírnád magad, és lehet, hogy megállíthatatlan lenne az összeomlás.

A harmadik éjszakázó Attila, egy szintén magyar szakos kollégád a gimiben. Egyedülálló, ami furcsa egy kicsit 42 évesen, de különben nagyon kedves ember. Jól kijöttök, szinte repül az idő, ha együtt vagytok, sokat lehet nevetni is vele. Pici szemüvege mögül régóta rajongással néz rád, feje kopasz teteje reménytelenül csillan feléd, miközben megbeszélitek Csokonai tanításmódszertanát. Lehet, hogy jó ötlet lenne őt vinni magaddal önbizalom-növelés céljából? Flörtölni, miközben a férjed szeretőjét nézve szenvedsz?

A történet folytatására 2025. február 10-én éjfélig lehet szavazni!

Aki lemaradt volna a 2. részről, itt tudja elolvasni.

(Borítókép: Németh Emília / Index)