Az AlkalMáté (copyright Parti Nagy Lajos) lényege nem a szórakoztatás, hanem a nagy közös múltban való megmerítkezés, a mocsok, a hazugság és a szeretet megmutatása, hogy a zsámbéki pszichotréning után senki se legyen az, aki előtte volt. Néző se, de leginkább színész, és kifejezetten a darab tárgya, Kovács Patrícia ne. Befutott, beképzelt, nagyképű, hazudozós lány keletkezik előttünk a maga ezerhajú ezerarcúságával, aki mindig valamilyen férfi hatása alatt áll, de mégis képes fontos döntéseket hozni.

A pénteki előadáson ráadásul életének négy fontos férfijából három a helyszínen volt, közülük csak Gusztos Péter SZDSZ-es ügyvivőnek van könnyű dolga, mert belőle úgy csinál viccet Fenyő Iván és Dömötör András (majd csak Dömötör András) hogy jól jön ki belőle. Viszont a másik a nagy szerelmét és annak végét egy szélsőségesen érzelmes és egyben vicces jelenetben látja maga előtt, én mondjuk lefordultam volna a székről, mert ez olyan személyes, hogy csak rájuk tartozna, viszont Máté Gábornak ez a célja, hogy kibeszéljen mindent magából és az előadás segítségével lássa meg saját arcát. Illetve mi egy másikat.

A Kovács Patrícia-darabban Kovács Patrícia ingeket vasal a színpad szélén Marie Antoinette-ként rizsporos parókában, néha narrál, néha belép a történésbe, mint amikor a karácsonyi családi jelenetben az István, a király éneklése után az alkoholista apját le kell fektetnie. Ritka az ennyire drámai pillanat a színházban: sírva röhög az ember, majd kívülről belép a jelenetbe, megállít mindent, és segít a részeg apjának a csendben.

A filmekből (Szerelemtől sújtva, SOS szerelem, Kilenc és fél randi), reklámokból (Raiffaisen) és színdarabokból (Asztalizene) ismert népszerű színésznő életét nem a karrier, a jelentős filmek felől közelítették meg, hanem a férfiak felől, akik mindig ott vannak körülötte. A híres virágzabáló, fejfedős művészfilmes, aki durván szereti a szerelmet és a szexet, a helyben hagyott, szerelmes osztálytárs, az egri színházbeli, mindent meghatározó szerelem, akivel szakítani olyan nehéz lehetett, mint járni, végül a jelenlegi, Gusztos Péter.

Egy film kapott kiemelt szerepet a Kovács Patríciában, egy olyan, amiben soha nem játszott, és ami változtathatott volna karrierjén. Herendi Gábor Lora című filmjének főszerepével hitegette sokáig a színésznőt, akit végül valami bénaság miatt dobott, hogy egy amerikai kolleginát állítson a helyére. A szakmai hiányérzeten kívül láthatóan megviselte, hogy elbántak vele.

Kovács Patrícia életét előzetesen nem kellett ismerni, persze csak érdekesebb jelentésszinteket mozgatott meg a darab, ha láttuk ebben-abban, viszont Gusztos miatt bejött sok aktualizálás is: két radikális magyar elrabolja Kovács Patríciát, és váltságdíjat követelnek.

Igazságtalan lenne bárkit is kiemelni a társulatból, mert kisebb-nagyobb szerepeket kaptak, Fenyő Iván például megmutathatta tv shoposként, amikor Mészáros Bélával együtt árulták a színészek 3 titkát, de alkoholista apaként is, ahogy szélsőséges terrorista magyarként is. Jordán Adélnak egy jelenetet szinte egyedül visz el, de nem folytatom, mert igazságtalan.

A darabot Kovács Patrícia előzetes felboncolása után közösen írták az osztálytársak (rendező is van köztük) Máté Gáborral, rengeteg ötlet és energia kerül a darabba, egyszerűek és jól kitaláltak, ahogy a végén a remek finálé is, amikor a főhős elénekli a Ne sírj Gusztos Pétert az Evita dallamára. Érzékenyek a humorra és a drámai pillanatokra is, mindannyian profik. Jövőre az Örkény Színházban játszó Máthé Zsolt kerül a középpontba