Vannak családok, amelyek egy egy ország történetét mesélik el, nálunk az Esterházy (ld. Harmonia Caelestis), Amerikában a Kennedy ilyen, amely talán az egyetlen bizonyíték, hogy a génállományban hordozzuk a sorsunkat. Mert ilyen családtörténet nincs, vagyis van. Mindenki pórul jár, miközben el tudják magukkal hitetni, hogy máshogy lesz.

A hamburgi Thalia Theater három és fél órában állította színpadra Luk Perceval rendezésében a híres család történetét, ami nemcsak a színészeknek kihívás, a nézőnek is.

A Nemzeti hatalmas színpadának a hátterében újságbálákból állítottak falat, jelezve, a média itt a világkeret maga, a Kennedyk benne a tragikus hősök. A darabnak ritmusa van, amit nem a színészek és a szöveg ad, hanem a folyamatosan mozgó, hipnotikus erejű színpad, ami a család belső világát éppúgy megjeleníti, mint a JFK elleni dallasi merényletet. Elsőre riasztó ez a minimalizmusból építkező hipnózis, de ahogy minden monotónia, ez is saját világot teremt.

A rendezés a forgószínpad ritmusára építi a színészek mozgatását, pörög a világ, ahogy az élet, ritkán áll meg. A színészek énekelnek, sztoriznak, táncolnak, a háttérben az újságfalra vetítik a fényképeket, sőt még az egyik Kennedy lánnyal megházasodó Arnold Schwarzeneggerről is kiderül, talán a fertőzést kapta el, amikor színészből kormányzóvá vált.

A The truth about the Kennedys előadás már ismert információkkal építi fel az apaközpontű családot. A középpontban az a Joe Kennedy áll, aki ír bevándorló szülők fia, kilenc gyermek apja, azaz istenszerű atyja, ő rendelkezik az életek felett. Az apa irányítani akarta az országot, ha ez nem is sikerült, három fiával kísérletet tett rá. Az istenek alkonya ez tényleg, a fiúk közül mindenkit tehetségesnek tartottak annyira, hogy komoly politikai-államvezetői pályára szánják őket.

A bajok nem a politikai szervezésben, hanem a családi és magánéletben voltak. A magabiztosság jó adag gőggel járt, a család inkább volt metafora és politikai szervezeti egység. Az apa a központi szereplő, aki nemcsak kitalálja mindegyik gyermeke életét, végig is nézi majdnem mindegyik vesztét, ami tényleg felzabálja a lelket. A lányokról a darabban nem sok szó esik, apadráma ez, sok-sok fiúval és pénisszel, amivel a nőket és a világot ugyanolyan lelkesedéssel irányították.

Az elsőszülőtt, Joe fiatalon meghalt a II. világháború repülős ütközetében, mielőtt a politikai pályáját igazán elkezdhette volna, pedig apja az ő érdekében kötött alkut az elnökkel. A legendás csajozó, Jack (JFK) nemcsak a tévéről tanult meg mindent, a nőkről is, a kettőnek köszönhette sikereit. Hiába hozott reményt, Dallasban lelőtték. Szomorúan végezte Bobby is. A legtovább Ted Kennedy húzta, szenátor maradt, Barack Obamát támogatta 2009-es haláláig.

A hambrugi színház Kennedy-története hatalmas, eposzi történet és királydráma egyben. A darab mindvégig szórakoztatóan és sodró lendülettel meséli a sztorikat. A családról, amely mindent megtett, hogy uralkodjon, de pont ez az önbizalom lett a veszte.