Index Vakbarát Hírportál

Intimpisták a gimnáziumból

2011.09.29. 23:01

Fontosabb részletek
  • Uj Péter 1984 és 1988 között volt a József Attila Gimnázium tanulója
  • Ezidő alatt leginkább punkként volt definiálható
  • Iskolatársai közül kitűnt műveltségével, de ez a cikk nem erről szól
  • A gimnázium alatt Uj Péter köpött a kormányra, és más csínyeket is végrehajtott
  • Uj Péter máig is adósa padtársának, kártyán vesztett

új hír érkezett, kattintson a megtekintéshez!
  • Igen, a cím nem hazudik saját táncunk volt az Internacionáléra, sátánvillával, összefogódzkodással, náci karlendítéssel, és egyebekkel. Sajnos erről sem maradt fent archív felvétel, de ez ne gátoljon meg senkit az örökzöld meghallgatásában.

  • igen - erősítette meg több, egymástól független forrás.

  • Nagymaroson kempingeztünk pár napig 1993 nyarán. Este bográcsozás, sörivás (persze jó lenne azt írni, hogy UP milyen rosszat főzött, de nem tudom már, hogy sikerült a pörkölt). Péter próbált rávenni, hogy segítsünk a Gerendainak, a Sziámival kitaláltak valami fesztivált, az a neve, hogy Sziget, vagy Diáksziget. (Gerendait mindannyian ismertük, kaffkás volt, a szomszéd iskolába járt, UP ráadásul együtt nőtt fel vele Budaörsön.) Szórólapozzunk, szervezzünk, jó buli lesz, érdemes csinálni. Nem mentem bele, nem volt időm ilyen hülyeségekre.

  • A 30. születésnapomat ünnepeltük a Gellért téren, a Nelson pubban. A végére négyen maradtunk, csak fiúk. Táncoltunk, pedig nem is volt zene. Énekeltünk is, és senkinek nem jutott eszébe, hogy kezdődik a Marseillaise. Zappe, a Velvet főszerkesztője (akkor még az Index főszerkesztő-helyettese) éjfélkor betelefonált a politika ügyeletesnek, aki elkezdte mondani: "Előre..." Az első szóra mindenkinek beugrott a szöveg, Zappe megköszönte, kinyomta a telefont, és már üvöltöttünk is, mint a sakál.

  • Zöldséges voltam, 1996 vagy 1997 telén egy napra eljött fenyőfát árusítani a Hunyadi téri Piacra. Jól csinálta, cipelt, húzta kiskocsit, beszélgetett a vásárlókkal meg a zöldségesekkel. Az élményekből egész oldalas cikk lett a Hétvégében, és UP azóta is a Vásárcsarnokba jár halért.

  • Kispályás focitornán voltunk, a Marczibányi téri sportcsarnok tetején, a műfüvesen játszottunk. UP volt a kapus. Az első meccs előtt a rendezőkkel beszélgettem, akkor fizettük be a nevezési díjat. UP még nem adott pénzt - a többiek éppen bemelegítették, kapura rugdostak neki - bekiabáltam a pályára: "Péter!" Semmi. "PÉTER!!" Semmi. "UJ PÉTER!!!" Erre két huszonéves csaj a lelátóról elkerekedett szemekkel kezdte kérdezgetni: "Tényleg ő az Uj Péter?"

  • Valamikor a kilencvenes évek elején kölcsönkérte az Egészséges erotikát, egy cikkben akart idézni belőle, nekem pedig megvolt VHS-en. Sose adta vissza, az öccse rávett egy Chicago Bulls-meccset.

  • Prágában voltunk érettségi után. Az egész napos városjárás és kocsmázás után éjjel már aludni tértünk volna, villanyoltás után valaki feltett egy halakkal kapcsolatos kérdést. Nem kellett volna. UP felült az ágyban, nem túlzás, két órán át megszakítás nélkül mesélt a halakról. Mindegyiknek tudta a latin nevét is.

  • Dunavarsányban voltunk bulizni, az üdülőtelepen, faházakban. Virradatkor UP ölébe vette a lábost, és merőkanállal ette a hideg gulyást. Az egyik lány majdnem térdig érő piros-fehér-zöld csíkos pulóverében és cilinderben volt. Jött egy poén, a röhögéstől kiugrott az orrán a takony, és lógott a lábas felett.

  • Kitaláltuk, hogy a szellemi vezérünk, Dzsoniék aszófői telkén csinálunk egy saját skinhead bulit. Kopasz persze senki nem akart lenni, ezért úszósapkával a fejünkön ittuk a sört Tihany mögött. Az éjszaka fénypontja a futóverseny volt a 71-es főút felezővonalán. Hogy hogy úsztuk meg gázolás nélkül, máig rejtély.

  • Építőtáborban voltunk Martonvásáron. Akkor volt a focivébé, eltaláltam a döntő végeredményét, nyertem egy literes kólát. Elaludtam délután, azzal ébresztettek, hogy átvették a nyereményemet, de egy kicsit hagytak nekem is. Az üvegben volt kb. egy deci lötty, legalább kétharmada nyál, plusz egy kis kóla.

  • Bakancs, bőrdzseki, nadrágtartó, ez volt az alapszett. Kivéve, ha vezetni ment (gimnázium alatt szerzett jogosítványt), akkor tornacipő. Halálra cikiztük emiatt, naná.

  • Azt látni kellett volna, ahogy magyarból felelt. Tudta az anyagot, azzal sosem volt gond, de az előadással igen: krákogva, vakarózva, tökmorzsolva, félmondatonként mondott verset.

  • Balatonkenesén volt az elsős osztálykirándulás. Vadászt kértek a pincértől, az egy csokiszelet volt. Vörösboros kólát kaptak, arrafelé azt hívták vadásznak. UP hazafelé ájultan átaludta a vonatutat, nagyon részeg volt.

  • Rengeteg buli volt nálunk, úgy rémlik, Péter egyet sem hagyott ki. A mulatságnak rendszeresen az volt a vége, hogy virradatkor tiroli pornót, vagy a Top Secret című röhögséges filmet néztük.

  • Vasárnaponként borotválkozott, a fülét eltakaró haj alatt mindig magasan felborotválta. Hétfő reggelenként megmutatta az előttünk ülő lánynak: "Anita, figyelj!" "Fúj, Péter, ez undorító!"

  • Bobversenyt, síugróversenyt rendeztünk a teremben, az utolsó pad mögött. Bobozni úgy kellett, hogy négyen egymás mögé ültek szorosan, aki elöl volt, kiabált és dülöngélt jobbra-balra, a többiek követték. Síugrás: hosszasan rázogatod a képzeletbeli síugrószemüveget, aztán félig guggolva lecsúszást imitálsz, elugrasz a sáncasztalról és álló helyzetben, előre dőlve utánozod az ugrók hülye testtartását. És persze pontoztuk.

  • Folyton teleírta gót betűkkel, telerajzolta a füzeteimet, főleg a magyart, mert az nagyalakú spirál volt. József Attila-arckép, faszorrú férfiarc, ilyenek, mind töltőtollal. Vagy csak egy egész oldalra ráírta keresztbe, hogy Szünlap. A fingot pingvinnek neveztük, egyszer rajzolt egy egész oldalas Zacskós Pingvint (tényleg egy pingvin volt egy zacskóban), és órákig röhögött rajta.

  • 1987-ben volt, padtársak voltunk, huszonegyeztünk magyarórán. Jó volt a lapjárásom, nyertem. Azóta is tartozik 5 forinttal, pedig a kártyaadósságot meg kell adni.

  • Negyedikben Sopronban volt az osztálykirándulás, a lányok kifestették UP-ot a főtéren. Ketten az osztályból már elmúltak 18 évesek, a pincér a Tűztorony melletti borozóban kettőjük rendelésére kihozott vagy 10 liter bort az egész asztaltársaságnak. Elfogyott, meg még sokkal több. Mikor jöttünk ki a sokadik kocsmából, az utcán valaki szólt: "Figyeld, a Péter hány!" Ilyet még nem láttam, és azóta se: szálfaegyenesen, merev derékkal okádott a virágágyásba, de olyan erővel, hogy nem lett hányásos.

  • Ugyanezen az egyhetes turnén volt, hogy pár nap Szentendre után átmentünk egy másik osztálytárshoz, Horányba. Délután fel kellett volna verni a sátrat, ahelyett kocsmába mentünk, a Vörös Meteorba. Ránk esteledett, vissza a bázisra, sátrak persze sehol. Az lett a vége, hogy a házigazda lány verte fel az összes sátrat, legalábbis így rémlik.

  • Érettségi után elmentünk sátorozni egy osztálytársunk szentendrei telkére. Első nap, bevásárlás a közértben: akkoriban még volt olyan papírzsák, amiben 50 kiló cukrot szállítottak, na azt raktuk tele alkohollal. UP folyton köpködött, utcán is, mindenhol. A nagyapja Ladájával jött, és ahogy beült a vezetőülésbe, reflexből köpött egyet megint: "Látjátok, köpök a kormányra!" Este mindenki villámgyorsan berúgott, de durván, UP volt a legmértékletesebb, jó tempóban, de sokkal lassabban sörözött. Napkeltekor felébredtem, még mindig ott ült a teraszon, ivott: "A 16. sörömet bontom ki." Mégis neki volt a legemberibb formája másnap.

  • Gimnazista osztálykirándulás Szolnokra. Péter kvázi hazalátogatott, családi kötődése volt a városhoz, a nagyszülei éltek ott.

    Gyülekező a Nyugati pu-nál. Mindenki konszolidált, sör még sehol - max. a táskákban eldugva, estére. Tanárok, pár kísérő szülő csendesen cigizgetve, mosolyogva készül egy háromnapos pihenésre. Egyszer csak Péter megjelent rövidgatyában, magasszárú fekete bakancsban - és felül komplett úttörő egyenruhában. Piros sípzsinór, nyakkendő, ahogy kell. Lefagyott a rendszer egy pillanatra.

  • Igazi nikotinista volt, Symphoniát szívott, sokat. Gyűlölte a Szofit, az szar, karcos, fullaszt. Gimnázium után Lentibe vonult be, már levélben írta, hogy sok mindenben megváltozott, például Szofit szív. Nem hittem el, de így volt, átállt a sötét oldalra és szofizott. Aztán pár évvel később leszokott, úgy emlékszem, minden gond nélkül, elsőre, de még évekig lehamuzta, ütögette a kekszet, a ropit, a kenyeret.

  • VHK-koncerten voltunk a PeCsában, nálunk aludt Őrmezőn, mert reggel indultunk valami balatoni buliba. Akkoriban meg volt veszve a finn hardcore punkért (előtte meg az Iron Maidenért), csinált filccel egy fehér pólóból egy Terveet Kädet pólót. Ittunk, nem is keveset, hazafelé menet annyira jó fej voltam, hogy tócsát köptem az utolsó piros hetesen. Mire ő: "Na ezt nézd meg, ecsém!" Lehúzta a bomber zipzárját félig, és belehányt a dzsekibe, a saját hasára. A végállomáson, az Etelén lehúzta a zippet, a hányás java kiesett a földre. Ahogy átértünk az aluljárón, levette és eldobta a pólóját. Hát így veszett oda az egyetlen magyar Terveet Kädet póló.

  • Hugyozóverseny is volt, a Feneketlen-tónál, a 4-est formázó A Magyar Ifjúság Szabadságfrontja emlékmű lyukában lehetett távolságra, vagy mennyiségre, de mindenekelőtt hangzásra hugyozni. A versenyen általában 4-5-en vettünk részt, aki éppen nem versenyzett, pontozóbíróként értékelte a többiek teljesítményét. Uj Péter ezeken a versenyeken is nagyon szépen teljesített, bár szerénysége már ekkor is megmutatkozott. Iskola után mindig ugyanazon a padon ültünk a tó mellett a parkban. Két hete jártam arra, a pad megvan még, most is gimnazisták döglöttek rajta.

  • Uj Péter gimnazista korában több pártban is megfordult. Tagja volt például a Dzsoni által alapított Portos-pártnak, amiről sajnos nem maradtak fenn feljegyzések, annyi bizonyos, hogy a párt a Dohány-pia-narkó-luk négyest tűzte zászlajára, később pedig csatlakozott a Magyar Ifjú Fallokraták és Anarchisták Szövetséghez, azaz a MIFASZ-hoz. Sajnos erről a pártról sem mardtak fent iratok, így nem tudható, hogy fizetett-e tagdíjat, ahogy az sem, hogy ideológiailag a pártokna melyik szárnyához tartozott.

  • Amikor Uj Péter és osztálytársai betöltötték a 18-at, rendszeres vendégei lettek a gimnázium fölött található Trió presszónak, annak is a kerthelyiségének, ahol iskola után többször is sört fogyasztottak. Mivel én még nem töltöttem be a 18-at, és a kötözködő pincérnő ragaszkodott a személyi ellenőrzéséhez, én nem kaphattam saját üveget és poharat. Uj Péter nagylelkűsége már ekkor megmutatkozott: ő kitöltötte a söre felét a poharába, én meg ihattam a maradékot lopva az üvegből. Az ilyen alkalmakkor Uj Péter nagyon sok Symphoniát szívott.

  • Sikeres érettségijük után a IV/D tagjai úgy döntöttek, méltóképp, egy Szentendrét és Horányt érintő, soknapos kirándulással ünneplik meg, hogy véget ért a csodálatos négy év. Én tiszteletbeli osztálytársként vehettem részt a rendezvénysorozaton. Már az első délután hibátlanul kezdődött, amikor up nagyjapja 1200-es Zsigájának a csomagtartóját telepakoltuk sörrel. Nem csak úgy tessék lássék, hanem tele, cukroszsákokkal hordtuk bele a sört, mondván, ez egy hétre lesz. Persze. Az első éjszaka ennek megfelelően italozással telt, mellesleg baromi meleg is volt, úgy 33 árnyékban. Az elfogyasztott sör hatása másnap sem enyhült, ezért Uj Péterrel úgy döntöttünk, férfiasan megmérkőzünk egymással. A nyár legmelelegebb napján adta magát a napozóverseny. Hálózsákban, farmerban bőrdzsekiben. A kiírás nem volt bonyolult, kifekszünk déli egy órakor egyformán felöltözve a napra, félóránként ihatunk folyadékot, minimálisat. A versemy nagyon izgalmasra sikerült, fej-fej mellett napoztunk úgy két és fél órán keresztül. Többször úgy tűnt, egyikünk feladja, vagy a másikunk, de két és fél óra elteltével kéz a kézben futottunk be a célba, hogy folytassuk a sörözést, árnyékban.

Rovatok