Két hónap telt el az Új Színház átadása óta. Lezárta azt az időszakot?

Az élet úgy hozta, hogy Budapesttől kétszáz kilométerre kaptam egy fantasztikus feladatot Pécsen. Ritkábban fordulok meg Pesten. A feleségem jött velem, a lányaim itt maradtak.

Jól éreztem a nyilatkozataiból, hogy elege volt a pesti kultúrpolitikai játszmákból?

Való igaz, hogy úgy érzem, nincs rám szükség Budapesten, bár többen, több helyről kerestek állásajánlatokkal. Pécshez több szempontból is kötődöm: rendeztem ott, és a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) művészeti vezetője vagyok.  Olyan támogatást kapok  a városvezetés részéről, hogy a Zsolnay Kulturális Negyed igazgatásával életem egyik legnagyobb feladata előtt állok.

A pécsi fideszes polgármester, Páva Zsolttól érkező felkérést akkor kapta, amikor kiderült, Tarlós István Dörner György pályázata mellett dönt, de még nem rendezték meg az Új Színház melletti nagy tüntetést.

Talán pár nap telt el a sikertelen pályázatom után. Az előző POSZT-on,  mint “jövő előkészítő” művészeti vezető vettem részt, és így kerestem az új helyszíneket a színházi fesztivál számára. Ekkor fedeztem fel a Zsolnay Negyedet. Olyan érzésem volt, mint annak idején Kapolcson, hogy van egy sajátságos történettel, hagyománnyal rendelkező terület, amibe már akkor is beleláttam különböző izgalmas programokat. Páva Zsolt – amikor meghívott - emlékezett rá, milyen szuperlatívuszokban beszéltem a Negyedről.

Ön felfele bukott.

Semerre sem buktam, egyszerűen egy  más helyzetbe kerültem. Egy működő, prosperáló társulat életét vágták ketté. Tragédia, hogy az ottmaradók közül sokan telefonálnak, jönnek hozzám, és én nem tudok rajtuk segíteni. A seb gyógyíthatatlan.

Mennyire volt disszonáns, hogy harcol az Új Színházért, a pályázatáért, miközben ön már pontosan tudta, hogy a saját jövője megoldott?

Nincs összefüggés a múlt és jelen közt,  bár sokan gondolják, hogy ez egyfajta politikai kárpótlás. Butaság. Egyértelmű a szoros kapcsolatom Péccsel, talán ezért is javasolt a közgyűlésnek Páva Zsolt.  Való igaz, hogy nehéz helyzetbe kerültem az időzítéssel.. Már előbb bekövetkezett volna a kinevezés, de én kértem, hogy minél tovább halasszuk a bejelentést, mert az utolsó pillanatig szeretnék harcolni az Új Színházért. Nem magam miatt, hanem a társulatért. A csapatot időben értesítettem, sőt azt is lemodelleztük, hogy mi történik akkor, ha Tarlós visszavonja a döntését. Szerettem volna a színészeket, a műszakot és a művészeti munkatársaimat  biztonságban tudni, de nekem is lépnem kellett. Kérésemnek eleget tett Páva Zsolt, és csak december közepén javasolt a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. élére. Ezt követően a  januári, utolsó színházigazgatói napomon Újvidéken szerepeltünk a társulattal Az erdő című darabbal. Éjfélig én voltam az igazgató, utána már csak, mint kulturális turista tartózkodtam a városban. Az utolsó pillanatig reménykedtünk, hogy történik valami. A búcsúzkodás, a tizenhárom esztendő utáni értelmetlen elválás nagyon fájdalmas volt.

Úgy gondolta, hogy Tarlós István végül megváltoztatja a döntését? Milyen háttérinformációja volt, amiben lehetett bízni?

A főpolgármester úrnak éreznie és látnia kellett, hogy ez nem néhány száz ember baja, nem is a "baloldali, liberális huhogóké", mert akkor – például - az erdélyi színházak vagy nemzetközi szervezetek miért tiltakoztak? Hittük, hogy a ráció és politikai észszerűség megfordítja a főpolgármester döntését, de nem így történt. A januári hónap intenzív munkával telt, bemutattuk A varázshegyet, egy stúdiódarabot, és egy Budapest-pályázaton nyert művet. Közben az előadásokhoz kapcsolódó, mintegy harmincdoboznyi anyagot adtunk át archiválásra a Színháztörténeti Intézetnek.

Sok összeesküvés-elmélet volt arról, hogy került Dörner György a képbe. Sok kezdődik úgy, hogy Eperjes Károly nem kapta meg Győrben az igazgatói posztot

Nem tudni. Szeretném lezárni már ezt az időszakot. Azt a mondatot viszont, hogy a főpolgármester egy év múlva megnézi, miként működik az Új Színház, komolyan veszem. Sok mendemonda forgott országszerte Eperjesről és mások szerepéről de ezeket nem kommentálnám. Nincsenek tanúk, bizonyítékok. Egyet tudok, hogy az egyszemélyes politikai döntés nagyon megalázó, sőt tragikus  helyzetet teremtett sokak számára. A menedzsment már elment a színházból és távoznak a vezető színészek : Gáspár Sándor, Pokorny Lia, Takács Kati, Hirtling István, Száraz Dénes, Galkó Balázs, de maga Eperjes Károly is.

Önt meglepte Dörner György megjelenése a pályázók között?

Meglepett. És nemcsak engem. Szinte azonnal elszabadultak az indulatok. Rengeteg baloldali-liberális, sőt  fideszes politikus és értelmiségi telefonált, és keresett meg, hogy mélységes felháborodásának és értetlenségének adjon hangot.

Ön találkozott Tarlós Istvánnal négyszemközt, amitől előzetesen sokat várt, majd nem derült ki semmi a beszélgetésről. Amikor egymás szemébe néztek Tarlóssal, mi történt ott?

A főpolgármester úr nem válaszolt érdemben, hogy miért vérzett el egy szakmailag megalapozott pályázat egy blöffel szemben.

A Zsolnay Kulturális Negyedhez, amit Ön vezet, mi tartozik? Épület, program és intézmény is? Mert akkor ön lett Pécs kulturális ura. Páva Zsolt a csúcsra helyezte, hogyan fogadták a kívülállót?

A negyedről természetesen elsősorban a Zsolnay porcelán jut sokaknak az eszébe, amin szeretnék változtatni. Fontos és alapvető a fantasztikusan kreatív dinasztia  öröksége, de a jelenlegi – közel 50 ezer négyzetméteres terület – a  a kulturális innováció, az oktatás, a minőségi tartalmak színhelye kell, hogy legyen. Hozzánk tartoznak – többek között - a területen belüli kiállítások és a nemsokára nyíló Planetárium.Külső divízióink – a Kodály Központ, a Művészetek és Irodalom Háza, a IV.századi sírkamrák, a Zsolnay Mauzóleum – nagyon népszerűek. Bérlőink a  PTE Művészeti karának különböző intézetei, a Bóbita bábszínház, a Pécsi Galéria, a Pécsi Kulturális Központ.

Meglehetősen színes és sokrétű kulturális területet kell átlátnom, vezetnem.  Tizenegy igazgatóság tartozik hozzám, 102 saját munkatárssal. Közel másfél milliárdos a tervezett költségvetésünk. Egyedi, csak erre a területre jellemző programokat, rendezvényeket szeretnénk megvalósítani.  Ilyen lesz az április 27-én kezdődő I. Zsolnay Kulturális Fesztivál.  A „Zsolnay” első sorban a pécsieké, de tudnunk kell megszólítani a régiót, az országot, majd pedig a környező országok kultúrát szerető polgárait is.