Új rekord született a kortárs művek szerdai árverésén New Yorkban: Francis Bacon ír festő (1909-1992) Triptych (Hármasoltár) című alkotását 86 millió dollárért (közel 14 milliárd forint) ütötték le a Sotheby's aukciós háznál.

Az 1976-ban készült monumentális, provokatív alkotás 30 millió dollárral többért kelt el, mint a korábbi, 52,6 millió dolláros rekordár, amelyet Bacon egy másik művéért tavaly fizettek.

A szaksajtó a Triptych című alkotást Bacon legfontosabb, még magánkézben lévő alkotásának tartja. A festményt a Moueix család adta el, akik a világ leghíresebb bordeaux-i borát előállító Chateau Pétrus tulajdonosai. A család a képet a készítését követő évben, 1977-ben vásárolta meg, és azóta tulajdonolja is.

A mű látható volt minden jelentős Bacon-kiállításon, például a Tate Galleryben 1985-ben, és a Pompidou Centre-ben 1996-ban.

A kép a Prométheusz-mítoszt és Aiszkhülosz Oreszteia című művének alakjait keveri Bacon saját belső világának démonjaival.

A halott művész a jó művész

A háború utáni modern műalkotások korábbi rekordját Mark Rothko White Center (Yellow, Pink and Lavander on Rose) című alkotása tartotta, amely egy éve 72,84 millió dollárért kelt el a Sotheby's aukciós háznál.

A szerdai eladások eufórikus légkörben zajlottak a Sotheby'snél, számos vászon messze felülmúlta a szakértők várakozását.

Előző nap a Christie's jelentette be, hogy a tavaszi árverési idényben 348 millió dollár (több mint 56 milliárd forint) értékben adott el műveket, a múlt heti impresszionista aukció után immár másodszorra rácáfolva azokra a hírekre, amelyek szerint válságban lenne a műkincs-kereskedelem az Egyesült Államokban.

Ezen az árverésen állította be új rekordját az aukciós ház: Lucian Freud egy festményéért 5,5 milliárd forintnyi fontot fizetett ki a vevő. Az egymást követő napokon bejelentett rekordok egyébként jól mutatják az aukciós házak közt zajló háborút, amelyben csúcseladásra azt meghaladó mértékű leütéssel kell válaszolni.

A szerdai Freud- és a csütörtöki Bacon-rekord mégsem összevethető. Bár mindkét esetben közelmúltban született műről van szó, a helyzetet nagyban befolyásolja, hogy az egyiket élő művész készítette. A még aktív művészek esetében az életművet ugyanis nem lehet lezártnak tekinteni, nem határozhatóak meg a főművek, kevésbé egyértelműen azonosíthatóak be a korszakok és azok egymásra hatásai.

Az elhunyt alkotók munkái nem csak amiatt érnek többet, mert azok biztosabban besorolhatóak az életműbe és az egyetemes művészettörténetbe, hanem azért is, mert a halott művész már biztosan nem gyárt több művet. A limitált készlet pedig árfelhajtó hatással bír.