"Az életem egy kész regény, megírta más és élem én" - idézett búcsúbeszédében Havasy Viktor és Szenes Iván dalából Koós János, visszaemlékezve arra, hogy ezt a sort citálta a neki írt dalból Cserháti Zsuzsa, röviddel halála előtti találkozásuk alkalmával. Élete utolsó óráiban akart elmondani magáról mindent, mindenkinek, amiről eddig senkinek sem beszélt - mondta a művésztársak nevében elköszönő énekes utalva arra, hogy Cserháti Zsuzsa legutolsó beszélgetésükkor azt mondta: meg akarja írni élettörténetét.

Tekintse meg képeinket!

Donáth László evangélikus lelkész a gyászoló tömeg előtt szólva azt mondta: senki sincs abban a helyzetben, hogy méltatni tudja Cserháti Zsuzsát, mert senki nem ismerte eléggé és igazán. A lelkész szavai szerint ő koncertjeit se hallotta, de "megismerte őt vakon, és hallatlanul", s bátorsága imponált. Volt mersze újra felállni és újra kezdeni - utalt Donáth László arra, hogy az énekes a nyolcvanas évek közepétől betegsége miatt egy időre visszavonult a színpadtól, s - ahogy Cserháti Zsuzsa többször maga mondta - szinte elfeledve, szegénységben élt. Cserháti Zsuzsa július 23-án, egy nappal 55. születésnapját követően hunyt el budapesti otthonában.

Tíz évig tanult klasszikus balettet, majd 1965-ben lépett az énekes pályára. Kezdetben a Rangers, majd a Thomastic együttessel turnézott. Az 1972-es Táncdalfesztivál egyik nagy felfedezettje volt. Legnagyobb sikereit a Kicsi, gyere velem rózsát szedni, a Boldogság, gyere haza és az Árva fiú című dalokkal aratta. 1977-ben a Tessék választani című versenyen nagydíjat nyert, majd külföldi vendéglátóhelyeken, később Budapesten és vidéken énekelt. A nyolcvanas években a budapesti Moulin Rouge vezető énekese volt. Hosszabb kihagyás utáni visszatérését az 1996-os Hamu és gyémánt című album fémjelezte, ami komoly sikert hozott számára. 1998-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét. A hanglemezgyártók Arany Zsiráf-díját háromszor érdemelte ki.