Hofi Géza meghalt, Sas József vállalhatatlanabb, mint valaha, Jancsó Miklós pedig nem viszi tovább a magyar közéleti jelenségeket rugdosó Kapa-Pepe duóját. A politikai kabaré valójában csak rövid átmeneti időszakokra betöltött piaci résébe most a legmeglepőbb helyről nyomakodott be újabb piaci szereplő. A független színház világából.

A Hazámhazámmal a jobboldal engesztelhetetlen dühét, a ballib tábor összekacsintós lelkesedését és a művészeti élményt kereső közönség döbbenetét kivívó Krétakör társulat új darabja ugyanis már közelebb van a politikai kabaré, mint a színház műfajához. Mindez azonban nem baj, ha az ember nem mély, kiérlelt gondolatokat vár, hanem kész befogadni a pillanatra reflektáló szkeccseket is.

Hatszáz sms

Tekintse meg képeinket!

A Feketeország ugyanis olyan hatást kelt, mintha a szerzők újságolvasás és híradónézés közben pattantak volna fel, hogy zsigeri indulatukat vagy megrázkódtatásukat egy-egy jelenet megírásába fojtsák. Az újságírásban megszokott, a drámától viszont idegen munkamódszer nem egyszerűen a kritikus feltételezése: az előadás után a rendező, Schilling Árpád elmondta, darabjuk valóban ekképpen született.

A társulat egy zempléni faluban gyűlt össze, hogy 600 sms-hírrel felszerelkezve megalkossák a magyar közéleti-politikai eseményeket kifigurázó, a hírekre reflektáló Feketeországot.

A cím Babits hasonló című versére utal. A költő komor víziója jelenti egyébként a darab legtávolabbi asszociációját. A színészek felett elhelyezett plazmamonitoron ugyanis - a közönséget folyamatos táska- és zsebtapogatásra ösztönző módon - sms-hang kíséretében rövidhíreket jelenítenek meg az éppen folyó jelenet apropójaként.

A plazmamonitor egyébként a színpad egyetlen dinamikusan változó része. A darab végig steril, debilitásában is szuggesztív térben játszódik. A mályvaszínű szövettel borított falak, az egymás mellett sorakozó ajtók, a mennyezet alatt futó mackómintás csík, a magasan elhelyezett kilincsek, a fehér padló egyszerre emlékeztetnek gyerekszobára, nótaműsor stúdiójára, de leginkább mégis egy valóságshow-helyszínre.

Bazmeg, de jó fejek vagyunk

A színészek is a Villa-hangulatot erősítik: miközben az előadás során estélyikben parádéznak, sűrű bazmegolások közepette szerelik meg az ajtó fölötti kapcsolószekrényt, egy kalapáccsal. Produkciójuk lényege van benne a nyitójelenetben, ahol a finoman felöltözött, de rafinált fülledtséggel helyet foglaló hölgy ügyes szájmunkával leszopja a klarinétját, a kínosan hosszú procedúra végeztével játszik két hamis taktust az örömódából, majd zsanettes önteltséggel kivonaglik a színpadról.

A Krétakör aktuálpolitikai darabja tobzódik a primér provokációkban: előbb-utóbb megismerkedünk az összes színész farkával, a "zsiráf kurva anyját" pedig a legfinomabb megjegyzések közt van.

Több mint tévé, kevesebb mint színház

A kellően nyitott néző hamar rájön, hogy nem összefüggő történetet, hanem a monitoron bejátszott hírekre reflektáló jelenetek sorát látja. Szó van a móri mészárlásról, Simek Kittiről, Bácsfi Diánáról (valódi neve Boglárka), Fazekas Róbert pisilős sztorijáról, az EU-választásról, de leginkább a látszatában européer, valójában provinciális, ölben szalonnázós magyar mentalitásról. A kabaré jelleget a meglepően jól megírt és előadott zenés betétek is erősítik.

Klikk a képre!

A nemzeti érzelmű színházlátogatók a melódiák ellenére sem fognak rajongani a darabért. A balliberális értelmiség (Réz András a második sorban!) azonban jól szórakozott a hangsúlyosan provokatív, kritikus és politikailag a Hazámhazámnál valamivel kiegyensúlyozottabb jeleneteken.

A Feketeország mégsem sorolható egyszerűen a politikai tréfák közé. A jó színészi alakítások, a darabot elemelő záró monológok, és a kritikusokat sarokba szorító, szenvtelen kedélyességgel előadott, korrekt önműelemzés a tévéműsoroktól azért szokatlan súllyal töltik meg az előadást.

Nincs történet, csak improvizációk "Nem voltunk elégedettek a Hazámhazámmal" - mondta az előadás utáni beszélgetésen Schilling Árpád. A rendező szerint az 1989 és 2002 közti magyar politikai eseményeket feldolgozó darab alapjául szolgáló improvizációk erősebbek voltak, mint maga az előadás. A Feketeország szintén a színészek spontán jeleneteire támaszkodik, ezúttal azonban nem erőltették, hogy egyetlen történet köré rendezzék azokat, avatott be a műhelytitkokba a rendező. "A Feketeország kilencven százalékban a színészek által hozott improvizációkra épül, és megtartotta az etűdszerkezetet." A társulat 2004 nyarán két hétre visszavonult egy zempléni falu vadászházába, hogy hatszáz sms-hírrel felszerelkezve megalkossák a darab gerincét adó jeleneteket. A Feketeország "munkabemutatója" Monostorapátiban volt, a Kapolcsi fesztivál keretében. A darabba azóta építették be az olimpiai pisilős jelenetet, Bácsfi (Boglárka) Diánát, és például a "baszadék" szót.