Index Vakbarát Hírportál

Iraki műemlékháború

2003. január 25., szombat 18:22

A régészek által Mezopotámiaként emlegetett Irak megtámadása műkincsrablókat szabadít az országra, és az ősi emlékek pusztulásával fenyeget, állítják a kutatók. Katonai szakértők szerint a precíziós fegyverek majdnem biztos megoldást jelentenek.

Az Irak elleni támadás során veszélybe kerülhetnek az ország egyedülálló régészeti kincsei, hívta fel kormánya figyelmét az Egyesült Államok néhány befolyásos régésze és múzeumi szakembere. Arthour Houghton, a térségre szakosodott archeológus, a Paul Getty Museum egykori kurátora kezdeményezést indított: felhívására a múzeumok és kutatók információkkal és térképekkel látják el a Védelmi Minisztériumot, hogy a régészeti körökben inkább Mezopotámiaként emlegetett ország műemlékei felkerülhessenek a katonai akciók tervezéséhez használatos térképekre.

Hatra
A nyugati civilizáció egyik bölcsőjeként számon tartott terület értékeinek védelmét nehezíti, hogy a Tigris és az Eufrátesz folyók környékén a becslések szerint 10 és 100 ezer közötti számban találhatóak feltárt és még feltáratlan műemlékek.

A helyzet urai

Bár az Egyesült Államok kormányának illetékesei szerint a precíziós fegyverek alkalmazása miatt nincs ok az aggodalomra, az archeológusok, az 1991-es iraki háború negatív tapasztalataira hivatkozva mégis aggódnak. A Sivatagi Viharban ledobott 8800 tonna bombának ugyanis csak 8%-a volt precíziós rendszerű, derül ki az Indiana Egyetem Hágai Egyezményt és annak betartását tárgyaló tanulmányából. Így a célpontok kijelölésére is csak korlátozott mértékben volt lehetőség.

Az Egyesült Államok egyébként nem ratifikálta az 1954-es, a műemlékek és vallási épületek támadását tiltó egyezményt, de katonai források szerint az Öböl-háború során mindent megtettek a kulturális célpontok elkerülésére.

McGuire Gibson, a Chicago University keleti tanszékének munkatársa ugyanakkor beszámolt Mezopotámia egykori fővárosát, Urt ért bombatámadások nyomairól, illetve az amerikai állások kiépítése során a Tell al-Lahmi műemlék együttesben keletkezett károkról. A kutató hozzátette, hogy mivel az Egyesült Államok és Nagy Britannia vezette ENSZ Biztonsági Tanácsa akkoriban nem járult hozzá a műemléki károkat felmérő UNESCO-vizsgálat lefolytatásához, jelenleg is csak találgatni lehet a tizenkét évvel ezelőtti háború archeológiai veszteségeit.

Önkontroll

A Pentagon információi szerint a károkért sok esetben maguk az irakiak a felelősek, mivel katonai létesítményeiket vagy fegyvergyáraikat tudatosan telepítik műemlékek közelébe, vagy egyenesen a műemlékekbe.

Samara
Hangsúlyozták viszont, hogy ilyen körzetekben is csak különösen indokolt esetben indítottak támadást. Példaként hozták fel azt a két repülőgépet, amelyet az irakiak Ur, a világ egyik legrégibb városa közvetlen közelében állomásoztattak. Mivel azonban a gépeket nem vetették be, az amerikai légierő - a szakemberek információival ellentétben - eltekintett a műemlék környékére mért csapástól.

Sokak szerint a mezopotámiai emlékek túlélését az sem biztosítja, hogy azok jó részét még fel sem tárták. John Malcom Russel, a Massachusetts College of Art régésze szerint a szárazföldi hadműveletek a föld alatt is jelentős károkat okozhatnak. "Dél-Irak legmagasabb pontjai például gyakran rejtenek archeológiai értékeket. Ezeken a helyeken a katonai járművek, vagy a hadműveletekkel járó földmunka a megsemmisülésükhöz vezethet" - nyilatkozta a kutató a The Art Newspapernek.

Bagdadi tolvaj

McGuire Gibson és a The Art Newspaper cikkírója egyetértenek abban, hogy nem csak maga a háború, hanem annak utóhatásai is veszélyesek lehetnek a történelmi emlékekre. A Saddam Hussein bukását követő bizonytalan hatalmi helyzetben ugyanis felerősödhet a műkincsrablók tevékenysége, ami a műemlékekben gazdag ország esetében súlyos következményekkel járhat.

Ur
Az 1991-ben nyoma veszett például a bagdadi múzeumból biztonsági okokból elszállított, felbecsülhetetlen értékű műtárgyaknak. A központi hatalom átmeneti gyengülésével illegális ásatások sora kezdődött az országban: a feltárt műemlékek közül Ninivéből, Hatrából és Nimrudból egész szobrokat és faragásokat raboltak el. Russel beszámolója szerint 1990-ben, a részvételével kiásott ninivei szobrok mindegyike eltűnt. McGuire Gibson pedig a nemzetközi műkincspiacon egyre nagyobb számban feltűnő mezopotámiai műtárgyakról adott hírt.

Műkincs realizmus

Scott Silliman, az Egyesült Államok légierejének egykori jogásza, a Duke University jelenlegi jogászprofesszora kifejtette: elkerülhetetlen, hogy a műemlékekben gazdag területen folytatott hadműveletek során leletek sérüljenek meg. Optimizmusra adhat ugyanakkor okot, hogy országa már 1991-ben is alkalmazott olyan, az egyes tartományokat behatóan ismerő megbízottakat, akik a katonai beavatkozások körültekintő megtervezéséhez nyújtottak segítséget. "Ebből a gyakorlatból ezúttal sem fogunk engedni" - mondta a jogász a The Art Newspapernek.

A bizonytalankodókat az iraki kulturális intézmények talpraállítására kidolgozott programjával próbálja maga mellé állítani az amerikai kormány. Az Amerikai Kultúrpolitikai Tanács, amelyet a Metropolitan Museum egykori jogásza, Ashton Hawkins alapított, például az Iraki Műemléki Szolgálattal tervez együttműködést, persze csak a sikeres hadműveletet követően.

Érdekes fejlemény, hogy a Szolgálat támogatásával az utóbbi időben maga Saddam Hussein is elkötelezte magát Mezopotámia ügyben. Igaz, a némileg mégis elfogult nyugati régészközvélemény szerint az iraki vezetőt nem az archeológia iránt táplált hevülete, hanem a nemzeti érzelmek erősítésének vágya vezérli.

Rovatok