William Vandivert rejtélyes figura volt. Alig tudunk valamit az életéről, pedig történelmi pillanatokban volt nagyon fontos helyeken, ahonnan viszont mindig hirtelen és indoklás nélkül távozott.

Vegyésznek tanult a chicagói egyetemen, majd 26 évesen, 1938-ban kezdett fotózni. Egy évvel később már Angliában élt, és a harcra készülő brit csapatok mellett dolgozott, a következő hat évet pedig végig a harcmezőn töltötte haditudósítóként. Az európai harcok végéig dolgozott a Life magazinnak, majd miután legfontosabb képei bejárták a világot, kilépett a laptól, és Robert Capával, Henri Cartier-Bressonnal, George Rodgerrel, Marie Eisnerrel és feleségével, Rita Vandiverttel közösen megalapították a Magnum fotóügynökséget.

Felesége lett a Magnum New York-i irodájának vezetője, William pedig Európát és az Egyesült Államokat kapta munkaterületnek. Fontos pozícióik ellenére egy évvel később mindketten kiléptek a Magnumból, és szabadúszóként folytatták a munkát.

Érdekesség: valamin komolyan összeveszhettek a többi alapítóval, nevük ugyanis nem szerepel a Magnum oldalán, ahol minden egyes fotóst felsorolnak, akinek valaha köze volt az ügynökséghez. Nem is indokolják sehol, miért épp a két alapítótag maradt ki a felsorolásokból.

Vandivert karrierjének legfontosabb képei Berlinben készültek. Ő volt az első nyugati fotóriporter, aki a szövetséges csapatokkal együtt bejutott a porig rombolt fővárosba, és végigfotózta, mi maradt a városból a bukás után. Elsőként jutott be Hitler föld alatti bunkerébe és a németek titkos, város alatti pincerendszereibe. A Führer bázisán készített képei és feljegyzései (utóbbiak nem bizonyultak teljesen pontosnak lásd: galériánkban két bekezdéssel lejjebb) legalább akkora szenzációnak számítottak, mint Capa fotói a partraszállásról.

Nemcsak elsőként léphetett Hitler bunkerébe, de ő talált rá a Führer udvari fotósainak archívumára is. Egy Heinrich Hoffmann nevű hadifogoly amerikai cigarettáért cserébe kalauzolta le egy bunkerbe, ahol Hitler médiastábja 65 ezer negatívot és 7 ezer tekercs Leica filmet tárolt – köztük olyan képekkel, amik Hitler utolsó napjaiban készültek.

Ha a következő képre kattintanak, egy külön galériában megnézhetik Vandivert képeit Hitler bunkeréből:

Amikor április 30-án Hitler öngyilkos lett, az orosz csapatok már hetek óta kemény ostrom alatt tartották a várost, Berlin napjai pedig meg voltak számlálva. Sztálin elképesztő erőket mozgósított, hogy még a szövetséges csapatok érkezése előtt bevegye a német fővárost. Nem bízott nyugati szövetségeseiben, és korabeli hírszerzési dokumentumok szerint a német atomprogram Berlinben tárolt eredményeihez is az amerikaiak előtt akart hozzáférni.

Három tábornokát versenyeztette a dicsőségért, akik a erőltetett nyomulásban nem kímélték sem saját csapataikat, sem az ellenséget. Több mint félmillió ember halt meg néhány hét alatt alatt a város ostromában, mire a Reichstag elfoglalása után a németek végleg megadták magukat Zsukov marsallnak.

Amikor az amerikai katonák Berlinbe értek, már csak romokat találtak. Vandivert így írta le első benyomását a Life-nak, mikor megpillantotta a földdel egyenlővé tett várost:

Minden épület romokban hever. Hosszan lehet sétálni a városban anélkül, hogy bármilyen élő dolgot látnánk. Csak a halál néma csendje és elviselhetetlen bűze lengi körbe az utcákat.