A Sláger és a Danubius reggeli műsoraiban a könnyes búcsú közepette a műsorvezetőkből többször is feltört zokogva, hogy milliók ébrednek rájuk minden nap. A Slágerben többször említették, hogy Borosnak és Bochkornak 3,5 millió hallgatója van. De mégis hány ember hallgatta a két országos kereskedelmi rádiót, kik ők, és mikor kapcsoltak eddig általában a Slágerre és a Danubiusra?

Az igaz, hogy a Slágernek a Szonda Ipsos rádiós hallgatottságmérési adatai szerint 3,55 millió hallgatója van, de ez közel sem a Bumeráng hallgatottsága, sőt a rádió egyetlen műsorát sem kísérik figyelemmel ilyen sokan. Egyszerűen ekkora volt a rádió heti átlagos elérése április és szeptember között, vagyis ennyien hallgattak bele egy hét alatt a Sláger műsorába. Vagy ennyi embert képviseltek a kutatásban azok, akik legalább egyszer beírták a Sláger nevét a rádiós hallgatottságmérésre használatos naplóba.

A Bumeráng hallgatottsága ennél jóval alacsonyabb, az azon a héten kiemelkedő szeptember 24-én például 1,62 millióan hallgatták Borost és Bochkort. Ugyanaznap a Danubiuson futó Pirítóst 740 ezren figyelték. A héten átlagosan 823 ezren keltek a Danubius Pirítósára és 1 millió 615 ezren a Sláger Bumerángjára.

Egyértelműen a reggeli műsorsáv a leghallgatottabb mindkét kereskedelmi rádión, ezután apad az érdeklődés, zuhan a hallgatottság: a Slágeren futó kívánságműsort délelőtt tíztől csak 1,06 millión követték a Szona Ipsos felmérése szerint, míg ugyanekkor a Danubius zenei összeállítását 531 ezren. A két nagy rádió ráadásul évek óta nem sugároz élő műsort a délutáni műsorsávban, ezért nem meglepő, hogy délután három és hat között a Slágert szeptember 24-én például 944 ezren hallgatták, míg a Danubiust csak 737 ezren (Az átlagos heti hallgatottság a Slágernél 961 ezer, a Danubius esetében 732 ezer volt.) Ez azért is van, mert amíg reggel az emberek otthon és az autóban is hallgatnak rádiót, addig délután csak a dugóban ülve, és nem mindenkinek van autója.

A diplomások is

Hiába tűnik úgy, hogy rádiót már csak azok hallgatnak, akik még soha nem találkoztak a Shoutcasttal, a Last.fm-mel, a Blip.fm-mel, esetleg a Pandorával, de legalábbis egy torrentklienssel sem, a Danubius és a Sláger hallgatói összetétele szinte teljesen pontosan leképzi a teljes lakosságot. Leginkább éppen az alacsony iskolai végzettségűek vannak alulreprezentálva a hallgatóságban, hiszen míg a 15 évnél idősebb lakosság 8 százalékának nincs meg a nyolc általánosa, addig a Sláger és a Danubius hallgatói között is mindössze 3 százalékot tesznek ki azok, akik az általános iskolát sem végezték el. Viszont felülreprezentáltak a Sláger esetében a felsőfokú végzettséggel rendelkezők, a lakosság 13 százaléka végzett egyetemet vagy főiskolát, ellenben a rádió hallgatóinak 15 százaléka felsőfokú végzettségű.

A Sláger és a Danubius nem volt olyan népszerű a fővárosiak körében, mint a vidékieknél, de ennek valószínűleg az az oka, hogy Budapesten nagy a konkurencia. Amíg a magyar lakosság 17 százaléka fővárosban lakik, addig a Danubius hallgatóinak mindössze 13 százaléka, a Sláger közönségének pedig csak 16 százaléka. A falusiak némiképp felülreprezentáltak az országos rádiók hallgatóságában, ami szintén nem véletlen: a kisteleüléseken gyakran csak rossz minőségben lehet fogni a megyeszékhelyen működő helyi adókat. Míg Magyarországon a lakosság 32 százaléka él községekben, addig a Danubius hallgatóinak 39, a Sláger hallgatóinak 35 százaléka falusi.

Ha el nem felejtik

Ezeket a számokat a Szonda Ipsos ismerteti naplós, reprezentatív kétezer fős vizsgálat keretében. A vizsgálat nem panelvizsgálat, minden hónapban újra keresnek kétezer embert a naplók kitöltésére.

A módszert 1998-ban dolgozta ki az angol piacra az Ipsos UK, és jelenleg is használják, annak ellenére, hogy az elektronikus mérési módszerek relevánsabb eredményt adhatnak. A naplós módszer tulajdonképpen egy önkitöltős kérdőív, amibe a vizsgálat résztvevője beírja, hogy mégis mit hallgatott aznap, és mennyi ideig.

Az elektronikus mérési módszerek jelenleg azért nem terjedtek el a piacon, mert a tévézéssel ellentétben általában több helyen zajlik, ezért szinte lehetetlen a felmérésben résztvevők által hallgatott összes készülékre mérőműszert kötni. Léteznek már olyan technikai megoldások, amelyek érzékelik, hogy a vizsgálatban résztvevő környezetében éppen milyen rádióműsorok szólnak, de a hangfelismerésen alapuló, általában mobilba vagy órába épített eszközök még nem elég megbízhatóak, ráadásul túl drágák, így a magyar piacon nem éri meg az alkalmazásuk.

A naplós módszer hátránya, hogy a vizsgálatban résztvevők gyakran csak utólag töltik ki a naplót, így az adatok erősen torzíthatnak az ismert brand irányába. Vagyis egy országos adó hallgatottsága egyes vélemények szerint az adatok alapján magasabb lehet a valóságosnál.