A főleg fiatalok körében nagy sikert arató, hetente egy alakalommal jelentkező Wo Ju a városlakó kínaiak problémáival foglalkozik, éppen ezért nagy siker a sűrűn lakott urbánus centrumokban, ahol a nézők nagy többsége azonosulni tud a fikciós karakterek problémáival. Eddig nem is volt túl nagy probléma belőle, a világ többi részének mostanában emberségesebb arcát mutató kommunista birodalom fogcsikorgatva ugyan, de elnézte, hogy a sorozat szabadszájú, vagy azt, hogy a szereplők nyíltan panaszkodtak a korrupt hivatalnokokra és rendőrökre.

Azt azonban már nem vette be az állami vezetők gyomra, amikor a sorozat egyik karaktere kénytelen volt egy korrupt párttag szeretőjévé szegődni, mert egyébként kihajították volna a lakásából. A sorozatot az ország nagy részén azonnal levették a képernyőről, de bizonyos területeken állítólag továbbra is elérhető lesz - azt egyelőre nem lehet tudni, miért nem országos a tiltás.

A cenzúra nem mai találmány Kínában, a Facebook, a YouTube vagy a Twitter kínai IP-címről elérhetetlen, és a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy az internetezők csak ellenőrzött tartalmakhoz férhessenek hozzá. A Csigaház betiltása a vártnál is nagyobb port kavart, egy blogger szerint a kormány homokba dugja a fejét akkor, amikor nem akar tudomást venni róla, hogy rengeteg kínai kvázi rabszolgaként vagy prostiuáltként dolgozik, hogy lakáshitelét visszafizethesse.

Nem ez az egyetlen fórum, ahol nyíltan kritizálják a kormányt a döntésért, szinte minden nagy internetes fórum és csetszoba foglalkozik a témával, mert saját sorsukat látták viszont a realista sorozatban, mint például az a pekingi lakos, aki szerint napi hetven dollárt kell keresnie ahhoz, hogy egyáltalán élni tudjon a kínai fővárosban. A sorozat epizódjait egyelőre mintegy 1000 weboldalra töltötték fel, hogy azok is elérhessék, akik az ország távoli vidékein élnek, és nincs kábeltévéjük. Az egyik lelkes rajongó szerint a sorozat alapjául szolgáló könyv még szókimondóbb, mint a sorozat - ezt egyelőre még nem tiltották be.