Az intézményesített kukkolás a televízióban először 1948-ban jelent meg a Candid Camera (Kandi kamera) című műsorban, amiben mit sem sejtő, decens polgárokat vicceltek meg gátlástalan himpellérek. A közelben elrejtett kamerák előtt zajló eseményeket később szerkesztett, vágott formában mutatták be az ABC (majd az NBC és a CBS) műsorán. A műfaj és a nézők manipulációja tulajdonképpen egyszerre született meg,egy-egy átverést a megfelelő vágással viccesebbé vagy hatásosabb lehetett tenni már akkoriban is.

Az első olyan reality vagy valóságshow, amit a mai értelemben is annak lehet venni, 1973-ban tűnt fel Amerikában. Lehet, hogy a valóságshow-t a kereskeldemi szennymédia termékének tartó értelmiségieket meglepi, de az első igazi reality az amerikai közszolgálati televízió, a PBS műsorán volt látható, és igazán előremutató, a társadalmi problémákra érzékeny műsor volt. Az An American Family 12 részben követte egy amerikai család életét, és tízmillió néző előtt mutatta meg a tévétörténet első nyíltan meleg karakterét. (A kísérleti műsor forgatásáról az HBO készített filmet Cinema Verite címmel.) Az amerikai példát a britek egy évvel később követték, de a két műsor nem teremtett trendet, 1989-ig kellett várni a következő dokurealityre, amiben rendőrök rúgták rá az ajtót gyanútlan drogdílerekre.

A Cops születését ráadásul a kényszer szülte, mivel 1988-ban a tévés forgatókönyvírók sztrájkba kezdtek (magasabb bért akartak), a producerek pedig kénytelenek voltak olyan műsorokhoz nyúlni, amihez nem kellene írók, csak pár, a rendőrök bevetését követő kamera és egy jó vágó. A koncepció sikeresnek bizonyult, hiszen a mai napig látható, többé-kevésbé változatlan formában. A szellem ekkor szabadult ki a palackból. 1991-ben a holland tévében bemutatkozott az első bentlakásos reality, a Nummer 28, amiben átlagembereket költöztettek össze egy bekamerázott házba. Bár ebben a formátumban a résztvevőket nem zárták el a külvilágtól, nem adtak nekik idióta feladatokat, és hetente csak egy húszperces összefoglalóban mutatták meg, mi történt velük.

Az amerikaiak ezt a koncepciót vitték tovább egy évvel később a The Real World című műsorban, amit az akkor még főleg zenére szakosodott MTV készített. Charlie Booker brit tévés újságíró szerint a valóságshow-k ugrásszerű elterjedéséhez és így Alekosz 2011-es mennybemeneteléhez az is kellett, hogy 1991-ben ipari sztenderddé váljon az ún. nem lineáris, számítógépes vágórendszer, aminek köszönhetően nagy mennyiségű rögzített anyagot lehetett rövid idő alatt fogyasztható formába önteni.

Az első túléléses-szigetes realityt a svédek mutatták be Expedition Robinson címmel 1997-ben, egy évvel azután, hogy az angoloknál Changing Rooms címmel debütált egy olyan műsor, amiben a jelentkezők egymás ruhatárát cserélték le, életre hívva az önfejlesztő/átalakító show műfaját. 1999 hozta el azt a műsort, ami az igazi realityboomért felelőssé tehető, az Endemol ekkor mutatta be a Big Brothert Hollandiában. A benntlakásos realityk sokáig egyeduralkodó műsora a The Real World és a Nummer 28 koncepcióján csavart egy alaposat, a játékosokat hermetikusan elzárta a külvilágtól, és minden héten kiszavaztatta egyiküket (ezt a motívumot az Expedition Robinson ihlette mellesleg).

A kétezres évek hozták el a műfaj aranykorát. 2004-ig évente 10-12 új koncepció került adásba, a nézettségi listák élmezőnyében főleg az aránylag olcsón előállítható valóságshow-k végeztek és végeznek azóta is (az amerikai tévés évad legnézettebb műsora a 2004/05-ös évad óta az American Idol című tehetségkutató), a kisebb tévék pedig tonnaszámra gyártják a másod- és harmadosztályú vadhajtásokat. A reality televíziózás lassan helyet követelt magának a díjátadókon is, a drága sorozatokat a network tévék előszeretettel váltották ki epizódonként egymillió dollárból simán kihozható műsorokkal. A nemzetközi piac is tárt karokkal fogadta az új formátumokat, olyan ország talán nincs is, ahol ne lenne műsoron legalább egy helyi gyártású reality.

A következő nagy ugrást az internet elterjedése hozta, hirtelen lehetőség nyílt arra, hogy a kukkolás valóban 24 órán át mehessen. A luxusbörtönöknek is csúfolt házakban egymást képletesen és szó szerint is cseszegető lakók életének minden perce a nyilvánosság előtt zajlott, az interneten streamelt adásokra rákattantak a nézők, és naphosszat lógtak a neten csak azért, hogy elcsípjenek egy szaftosabb jelenetet vagy majdnem tettlegességig fajuló veszekedést. A realityk ellenzői szerint pont ez a szerkesztetlenség, a kontroll teljes hiánya az, amitől egy Big Brother vagy Való Világ veszélyessé válhat, és befolyásolhatja a fiatalkorú nézőket. Így ma már az a szabvány, hogy az élőnek nevezett adás is csak pár másodperces vagy perces késéssel látható, és ha necces helyzet alakul ki, a szerkesztők habozás nélkül lekapcsolják az adásfolyamot.

A műfaj kritikusai szerint a formátumok alapvetően tévesek, és nem szabadna a reality, azaz valóság szót ezekkel a műsorokkal kapcsolatban használni. Ha egy embert bezárnak egy bekamerázott házba, vagy kiteszik egy tengerpartra, ahol még a latrina mellett is ott hasal egy kameraman, az sok minden, csak nem a valóság, tehát nem várható el a természetes viselkedés sem. Ráadásul ahogy telnek az évek, és kerül képernyőre egyre több műsor, a jelentkezők pontosan tudják, milyen típusú személyiségeket keresnek az adott reality gyártói, és ehhez mérten készítik el bemutatkozó kisfilmjeiket és adnak válaszokat a casting során feltett kérdésekre.

A rajongókat mindez persze nem érdekli, ők kenyeret és cirkuszt akarnak, ezektől a műsoroktól pedig meg is kapják annak illúzióját. Míg egy drámai sorozat szereplőinek gesztusait begyakorolt manírnak és előre megírt reakcióknak titulálják, a valóságshow címkével ellátott termékeknél habozás nélkül elhiszik, amit látnak, és készpénznek veszik a nemegyszer gondosan megírt forgatókönyvek alapján folyó történéseket. A Való Világ és az Éden Hotel egyfajta szellemi rágógumiként funkcionál, amit az adás másnapján a munkatársakkal vagy barátokkal tovább lehet rágni. Addig, míg az átlagembert az egészségesnél nagyobb mértékben foglalkoztatja a számára elérhetetlenek tűnő hírnév, az ilyen műsorokra mindig lesz kereslet.