Index Vakbarát Hírportál

A Guardian nem adja ki informátorait

2011. szeptember 22., csütörtök 15:36

Jogi támadást tervezett a brit Guardian újságírója, Amelia Hill ellen (átvitt értelemben a sajtószabadság ellen) a Metropolitan Police. Még a konzervatív lapok is szolidaritást vállaltak a Guardiannel.

A londoni rendőrfőkapitányság bejelentette: a bírósághoz fordulva próbálja elérni, hogy a lap, illetve annak munkatársa az Official Secrets Act, a hivatali titkok kezelésére vonatkozó törvény szellemében nevezze meg a nyári lehallgatási botrány kirobbantásához segítséget nyújtó forrásait, írta a Népszabadság. A rendőr-főkapitányság arra hivatkozott, hogy a kötelékében dolgozó kiszivárogtatók azonosítása, az esetleges szabálysértések megállapítása érdekében folyamodna ehhez a drasztikus eszközhöz. A rendőr-főkapitányság elismerte: a belső információszolgáltatás és a tényfeltáró újságírás általában fontos közérdeket képvisel, ám úgy látta, erről ebben az esetben nem volt szó.

A nyilatkozat nyomban szenvedélyes reakciókat váltott ki. Alan Rusbridger, a Guardian tekintélyes főszerkesztője azonnal közölte, hogy a lap mindent el fog követni, hogy ellenálljon ennek a rendkívüli követelésnek. Tom Watson munkáspárti képviselő a hatalommal való viszszaélésnek nevezte a megfélemlítési kísérletet. A Brit Újságírók Országos Szövetsége (NUJ) hangsúlyozta, a „források megvédése olyan alapjog, amit az Európai Emberi Jogi Bíróság ismételten a sajtószabadság alappillérének nevezett”.

A baloldalhoz közel álló lappal rivalizáló konzervatív sajtó is szolidaritást vállalt: a The Daily Telegraph a „sajtószabadság elleni közvetlen támadásnak” nevezte a Metropolitan Police akcióját. A legnagyobb példányszámú országos napilap feltette a kérdést, vajon a Met „komolyan gondolta-e, hogy a lehallgatási botránnyal kapcsolatos első bírósági eljárásnak éppen azokra az emberekre kell vonatkoznia, akik a kihágásokra fényt derítettek?”.

A július elején bezárt News of the Worldhöz hasonlóan Rupert Murdoch sajtóbirodalmához tartozó The Times vezércikke a londoni rendőr-főkapitányság szemére hányta, hogy „a hivatali titokkezelésről szóló törvényt nem a közérdek védelmében használja fel, hanem önző célokat követ, és ezzel a büntetőeszközzel próbálja leállítani az újságírók oknyomozó tevékenységét”. A The Times úgy értékelte, hogy a rendőrségi kísérlet „nem pusztán a Guardian munkáját korlátozza, hanem sérti a szólásszabadság elveit és a szabadon működő sajtó működését is, illetve veszélyezteti a tényfeltáró újságírás jövőjét”. Sokak véleményét fejezte ki Hugh Grant, a világhírű filmszínész, aki a Lehallgatottak csoport nevében elmondta, mennyire reménykedtek mindazok, akik szenvedő alanyai voltak az NoW manipulációinak, hogy az újraindított vizsgálat vezetői „jó rendőrök, akik restellik elődeik és kollégáik viselkedését”.

Mindez a nyomás láthatólag túl sok volt a Metropolitan Police számára, mert kedden késő este kiadott közleményében jelezte: az Őfelsége ügyészségével folytatott konzultáció és egyéb jogi szakvélemények meghallgatása alapján, legalábbis egyelőre, eláll attól a tervtől, hogy a péntekre kitűzött bírósági ülésen a törvény erejével érje el: a Guardian nevezze meg informátorait.

Közben a Murdoch-birodalom rossz lelkiismeretének döntő bizonyítékaként a News International rekordösszeget, kétmillió, a sajtócézár személyesen pedig további egymillió fontot ajánlott fel Milly Dowler családjának. A 2002 márciusában meggyilkolt tinédzser mobiltelefonjának a rendőrségi nyomozást is gátló manipulációjáról megjelentetett tudósítás gyorsította fel a lehallgatási botrányt és vezetett napok alatt a News of the World bukásához.

Rovatok