A Fox megvette az egyik legkegyetlenebb küzdősport, az MMA jogait, és arra készül, hogy a kosárlabdához, vagy az amerikai focihoz hasonló méretű iparággá fejlessze a véres sportágat. Az első profi gálát amerikai idő szerint szombat este sugározza a konzervatívokhoz húzó csatorna, de lesz valóságshow, a harcosokból celebeket és Twitter-hősöket akarnak faragni. Pedig nem is olyan régen sokan még be akarták tiltani a sportot, ahol mindent lehet, bár mostanában már nem engedik, hogy a földön fekvőbe is belerúgjon az ellenfél.
Szombaton a Fox nagy dobásra készül: egy új amerikai sikersportágat akar kreálni, mely képes felvenni a versenyt a Négy Naggyal: a baseballal, a kosárlabdával, az amerikai focival és a hokival. A Rupert Murdoch-féle News Corporation birtokában lévő médiaóriás ráadásul pont a legbrutálisabb küzdősporttal, az MMA-val akar robbantani, és nem az euópai focival, azaz a soccerrel, pedig korábban már az európai Bajnokok Ligája közvetítési jogait is megszerezte. Közelebbről nézve azonban a választás mind a Fox imázsa, mind pedig üzleti érdekei alapján érthető.
A Fox ugyanis az Egyesült Államokban egyértelműen a konzervatív oldal televíziójának számít, a Fox Newst például sokan egyszerűen csak a Republikánus Párt szócsövének tartják. Ennek megfelelően a törzsnézői felé sugárzott „amerikai férfi” képének ápolásához is sokkal jobban illik Brock Lesnar szakálla, mint Xavi szemöldöke. Az európai focit a Fox egyébként is az NFL mellé nyomja be, az új bunyónak inkább a hanyatló profi boksz helyén maradt űrt kell betöltenie. A Fox számára biztató jel, hogy a UFC 2006 óta a pay-per-view-konstrukcióban (PPV) – ahol a nézők minden gáláért külön fizettek – folyamatosan jobban teljesít a profi bokszmeccseket közvetítő HBO-nál. És bár a legnagyobb bokszsztárok még mindig egy kicsit több fizető nézőt képesek hozni, mint a UFC bajnokai – a mai UFC on Fox gálát is úgy időzítették, hogy ne essen egybe a Pacquiao-Marquez meccsel –, de már maga a bokszpápa, a lángalakú sérójával is kultuszfigurává vált Don King is pedzegetni kezdte, hogy beszállna az MMA-bizniszbe.
A Fox Sports-szal szerződő promóciós cég, az Ultimate Fighting Championship (UFC) 1993 óta szervez MMA-meccseket, melyek a profi boxhoz hasonlóan gála-rendszerben következnek egymás után, azaz egy harcos egy este csak egy meccset bunyózik. A meccsek háromszor – címmeccseknél ötször – öt percre vannak kiírva, és ha ezalatt nem ütnek ki valakit, vagy nem kényszerítik „kopogásra” (feladásra), akkor pontozók döntenek a győztes személyéről. A UFC gyakorlatilag bármilyen eszközt engedélyez a küzdőfeleknek, legyen az szupermen-ütés, ninjarúgás, földhözvágás, vagy hátizsák-pozícióból való fojtás. A lényeg a győzelem.
Bár egy gálára tíz-tizenegy mérkőzést is ki szoktak írni, a Fox elsőre csak a gála fő attrakcióját, a mexikói világbajnok, Cain Velasquez és a brazil Junior dos Santos meccsét vállalta be. A gála többi kilenc küzdelmét a UFC Facebook-oldalán, illetve a Fox Sports honlapján lehet megnézni (magyar idő szerint vasárnap hajnali 3-kor kezdődik a mérkőzés). De a Fox nem egyéjszakás kalandban gondolkozik, a UFC-vel kötött augusztusi szerződésben ugyanis évi 100 millió dollárért hét évre megvette az összes gálát, a The Ultimate Fighter (TUF) néven már a 14. szezonját futó valóságshow-t, meg mindent, amit az UFC története során kitermelt és bekebelezett. Márpedig ez nem kevés. A valóságshow ráadásul nem is a Foxon megy, hanem egyik mellékcsatornáján, ami ugyancsak arra utal, hogy a cégnek hosszútávú tervei vannak a sportággal, és minden szóba jöhető felületen azért küzd, hogy felépítse a sportág celebjeit, és persze rajongótáborukat.
MMA-nak (Mixed Martial Arts, Kevert Harcművészet) hívják az olyan küzdelmeket, melyekben a boksz, a thai-boksz, a karate, a judo, a ju-jitsu és a birkózás fogásait vegyítik. Az MMA rendszerű viadalokon a küzdőfelek üthetnek ököllel, könyökkel, vagy alkarral; rúghatnak lábfejjel, sípcsonttal, vagy térddel. De birkózhatnak is, lecsavarhatják, megdobhatják vagy egyszerűen maga alá gyűrhetik egymást. És a földön sincs vége, ott is mehetnek az ütések, vagy jöhetnek a ju-jitsu technikái, az ízületek feszítései vagy az ellenfél fojtása. A lényeg, hogy az egyik fél feladja a küzdelmet, vagy a bíró védekezésképtelenség miatt beszüntesse a harcot.
A küzdőfelek a fogvédőn és a lágyékvédőn kívül csak egy jelzésértékű, négy unciás kesztyűt viselnek, ami igazából jobban védi az ütő ember kezét, mint amennyit tompít az ütés erején. Ez a kesztyű úgy van kialakítva, hogy fogni is lehet vele. Az MMA-rendszerű viadalokon régebben olyan extrém technikák is megengedettek voltak, mint például a herék püfölése vagy a földön fekvő taposása, de az 1997-es szabálymódosítással sportszerűbbé vált a küzdelem, ma már tilos például az ágyékra vagy a gerincre támadni, vagy ujjakat törni. A meccseket minden esetben egy puha, nyolcszögletű, hálóval borított ketrecben vívják. Ez az Oktagon, aminek van egyfajta „ketten jöttünk be, de csak egyikünk távozik a saját lábán” hangulata is.
A Las Vegas-i játékiparból érkezett testvérpár, Frank and Lorenzo Fertitta, illetve a hozzájuk társult, korábban MMA-harcosokat menedzselő Dana White szívós munkával fejlesztették a UFC-t fél-legális sokkprodukcióból komoly sportszervezetté - és nem mellesleg százmilliós üzletté. Az elmúlt években a UFC sorra bekebelezte legnagyobb riválisait – a korábban hetvenezres stadionokat megtöltő japán Pride-ot és az amerikai Strikeforcet –, és maga mögé utasította a pont idén elég csúnya véget ért K-1-et. És a cég önállósága a Fox-szal kötött szerződéssel sem szűnt meg, az üzletet továbbra is ugyanaz a menedzsment bonyolítja. Számukra a kihívás inkább az, hogy a szabad sugárzású televíziózás nagypályáján hogyan állják meg a helyüket. A tét nagyságát jól érzékelteti az a tény, hogy a UFC simán beáldoz 16 millió dollárt is a Fox jelentette nagyobb nyilvánosságért.
Az emberben joggal merülhet fel a kérdés, hogy egy ilyen véres sport felkarolása hogyhogy nem vágja ki a biztosítékot az amerikai politikai elitben – főleg a Foxhoz közel álló republikánusoknál? A kérdés jogos, de ezt a meccset a Fox helyett már kilencvenes években megvívta a UFC. Abban az időben, amikor valami homályos esztétikai és etikai koncepcióból kiindulva minden derék amerikai szenátor kötelességének tartotta, hogy vizsgálatot indítson a Wu Tang Clan ellen, akkor néhányuk a UFC-t is megtalálta. A későbbi republikánus elnökjelölt, John McCain egyenesen „emberi kakasviadalnak” (human cockfight) titulálta a UFC-t, és még 2010-ben is a betiltását követelte. De az ügy a hiphoppal ellentétben sosem vert nagy hullámokat, és a szabályok sportszerűbbé tételével - például a földön fekvő ember rúgásának betiltásával – sikerült meggyőzni a Nevadai Sport Szövetséget. Az UFC mai elfogadottságára jellemző, hogy a szombaton a világbajnoki címéért harcoló Cain Velasquezt otthona, San José lapjai „mintapolgárnak” nevezik.
Ráadásul a statisztikák alapján a UFC küzdelmei egyáltalán nem olyan veszélyesek, mint mondjuk a profi boksz, ami azért minden évben kitermeli a maga áldozatait. Egy kiadós „ground and pound” – ez a szakkifejezés földön fekvő ember verését takarja – láttán kevesen gondolnák, hogy az Oktagonban még senki nem hagyta ott a fogát, sőt az egész MMA történetében – és ebbe minden beletartozik a szentpétervári M-1-től a manusi Jungle Fightig – mindössze két dokumentált haláleset fordult elő. Az, hogy eddig nem vertek agyon senkit HD-minőségben, nem is elsősorban a versenyzőknek, hanem inkább a képzett, megbízható és rutinos bíróknak köszönhető, akik elképesztő szoros figyelemmel követik a meccseket. Amint valaki védekezésre képtelennek tűnik, a bírók azonnal közbelépnek, és ha kell, erőszakkal szedik le áldozatáról a győztest.
A UFC tehát egy komplett, professzionális sport, melyben megvan minden kellék a sikerhez: gazdag történelem, Hall of Fame-tagok, verhetetlen bajnokok, ifjú titánok, közellenségek, lúzerek, riválisok, haverok. És az UFC körül kialakult egy óriási szubkultúra is, blogokkal, twitter-háborúval, mémekkel, „staredown'-okkal, UFC Cribs-sorozattal, trükkös MMA-kivégzéseket bemutató szilinkoncicákkal, egyszóval mindennel, amiről csak egy igazi geek álmodhat. És UFC-nek az az előnye is megvan, hogy az undergroundból feltörve mindig jobban rá volt utalva a profi internetes megoldásokra, mint a mainstream sportok. Dana White például konkrétan twitterfüggő, aki a legkreatívabban twittelő bunyósoknak külön Twitter-bónuszokat osztogat.
És a UFC körüli globális őrületnek – Rio de Janeiroban a UFC Brazilra 74 perc alatt kelt el a 16 572 jegy -, valamint a The Ultimate Fighter valóságshow hazai sikerének köszönhetően a világ minden részéből tódulnak a legjobb bunyósok a szervezethez. A Zuffa a korábbi veszteségek után ma már elképesztő profitot zsebel be, ezért a harcosainak pontosan és jól fizet, és gáláin extra prémiumokat is osztogat a legjobb meccsnek, a legszebb KO-nak és így tovább. A sztrágázsik még messze elmaradnak egy Pacquiao vagy egy Klicsko szintjétől, de azért lehet hallani 4-5 milliós meccsenkénti összegekről. Dana White szerint a UFC eddig már negyven embert tett dollármiliomossá.
Azért azt ennek az üzletnek is megvannak a maga buktatói. A legnagyobb kérdés, hogyan lehet a televízióban alkalmazkodni az UFC kiszámíthatatlan műsorszerkezetéhez. Egy UFC-meccsen akár húsz másodperc alatt is ki lehet végezni az ellenfelet, de előfordul az is, hogy a két harcos ötször öt percen keresztül gyűri egymást a ketrec oldalánál, egyre jobban savasodva, egyre jobban fáradva, egyre kevesebb akcióval és látvánnyal. Egy ilyen műsor a szerkesztők és marketingesek rémálma. És persze itt vannak a sérülések, melyek már két idei UFC-gála menetrendjét is felborították. A szerdai sajtótájékoztatón Dana White-hoz intézett első kérdés nem véletlenül hangzott úgy, hogy: „Dana, most, hogy két egészséges ember ül melletted, megkönnyebbültél?”
Viccesnek tűnik, de elég nagy probléma a súly is. A versenyzők a mai dietetikai módszerekkel egy-egy meccsre képesek beteges mértékű fogyásokat produkálni, a hírek huszonnégy óra alatt 10, sőt 17 kiló leadásáról szólnak. És mérlegelés után a harcosok hiába kapnak úgy az izotóniás flakon után, mint kisgyerek a ciciért, előfordul, hogy az Oktagonban az erőveszteség miatt alig tántorognak – ami azért több hónapnyi felhajtás után elég kínosan hat.
Ezek a profi küzdősporttal együtt járó tényezők igencsak kiszámíthatatlanná teszik a sikert - és akkor még Dana White szeszélyeiről nem is szóltunk -, de így is könnyen lehet, hogy magyar idő szerint vasárnap hajnali három órakor egy új NFL születésének leszünk szemtanúi. De ha nem, akkor is mindenkinek ajánlom, hogy a mai buliból hazatámolyogva töltsön be valamilyen streamet magának, vagy másnap ne felejtsen el klikkelni egyet az összefoglalóra.