A magyar gyártású HBO-s Terápia-sorozat nagyrésze egy kanapén játszódik. Bár a magyar mozifilmek 90 százalékában ülnek, ez azonban izraeli licensz alapján lett ilyen. És még működik is. Talán mert olyan rendezőkkel forgattak, mint Enyedi Ildikó, Gigor Attila, és olyan sztárokkal, mint Mácsai Pál, Nagy Ervin, Marozsán Erika, Csákányi Eszter, és a jól kiválasztott kezdő, Sztarenki Dóra. A film Aréna Plázában tartott szűkkörű vetítése után faggattuk a jelenlévőket.
Az izraeli licensz után 2008-ban született az amerikai változat In Treatment címmel, amit Emmy és Golden Globe-díjjal jutalmaztak, és a főszereplő Gabriel Byrne is kapott pár szobrot. Azóta a régiónkban elkészült a román, a cseh és a lengyel adaptáció is, és most október 22-től a magyarított változat is műsorra kerül nyolc héten keresztül. A történet szerint Mácsai Pál egy pszichológust alakít, aki négy pácienssel beszélget, majd minden ötödik epizódban maga is elmegy a saját terapeutájához.
Hogy tud feszült lenni egy forgatás, amiben végig ülnek? - kérdeztük a vetítés után a 21 éves Sztarenki Dórát, aki balett-táncosnak tanul, és Horváth Lili castingdirektornak köszönhetően csöppent a Terápia tévésorozatba a pszichológushoz járó morózus tiniként. Őt az amerikai változatban a hasonló alkatú Mia Wasikowska alakította. „Maga a tempó volt feszült” - válaszolta. 100 forgatási nap és ugyanannyi próbanap alatt készült el ugyanis a 40 epizód (A forgatáson egyébként márciusban mi is jártunk).
Nagy Ervin sztoriját kellett a legjobban megváltoztatni az eredeti, izraeli változathoz képest. Mint mondta: „Izraelben a keddi páciens egy vadászpilóta volt, aki civileket öl egy bombával, ami itthon nem jelent semmit, rég nincs hadsereg, nem vagyunk háborúzós nép. Így egy milliárdos gyógyszergyártó család tagja lett a karakterem." Hogy milyen rendezői utasítást kapott? "Annyi talán, hogy a magabiztosság és a fölény ne pökhendiség legyen, ne legyen szimplán bicskanyitogató a figura".
"Kivételes helyzetben éreztem magam a forgatáson, és ezt nem azért mondom, mert ezt a szerződésembe belefoglalták, hanem mert Enyedi Ildikóval dolgozhattam - tette hozzá Nagy Ervin. - Ilyen színészvezetést húszoldalas monológban még nem láttam. Talán csak egy konfliktusunk volt Ildikóval, amikor egy jelenet után elküldött, hogy nem volt igazán jó, sétáljak egyet." Az idén Jászai-díjjal jutalmazott színészt mostanában főleg színházakban foglalkoztatják, mint az Esőember című darabban a Belvárosi színházban. Jelenleg a Farsangra készül a Katonában.
"Mácsainál fegyelmezettebb színészt sem láttam még - mondta még a tévés párharcaikról -, olyat, aki napi 12 órát végig így segítsen". A sorozattal kapcsolatban még kiemelte, hogy örült annak, hogy a karaktere kapcsolódik a magyar történelemhez: "a Terápiában Máté apját, míg az én családomban nagyapámat érintette a munkaszolgálat".
"Realisztikus sorozat, van happyend, de nem olyan" - vetette előre Gigor Attila is, aki amellett, hogy társrendezője a szériának, ötödmagával a forgatókönyvét is írta. A heti kétnapos rendezői munkáját így foglalta össze: "A célom annyi volt, hogy a helyzetek minél keresetlenebbek, mesterkéletlenebbek legyenek. Csak a helyzetek igazságára koncentrálni, semmi másra." Ő Sztarenkit, Mácsai Pált, Nagy Zsoltot és Szamosi Zsófiát rendezte, vagyis a szerdai, csütörtöki adásnapokat.
Mácsai Pállal a Nyomozó rendezőjeként ismert Gigor Attillának változott gyökeresen meg a viszonya a forgatás hónapjai alatt: előtte főnöke volt az Örkény István Színházban, itt pedig rendezte. "Instruálni csak az első négy epizódban kellett, aztán egy szeretetteli viszony alakult ki köztünk". Dórával kapcsolatban az volt az instrukciója Mácsaihoz, hogy maradjon nyitott vele, nyelje el a verbális ütéseket. Általában "visszafele" dolgoztak a szereplőkkel, megkeresték a csomópontot, és mindent arra következtettek vissza. "Mint egy krimiben, amiben a pszichológus Columbo, akit csak addig néznek hülyének, amíg vissza nem fordul".
"Nem az volt nehéz, hogy öt évvel fiatalabb legyek, hanem hogy végig zárt, ellenálló lányt alakítsak, mondta Sztarenki. 16 éves karakterének balesetéről azt hiszik, hogy öngyilkosság, és ezért kell elmennie a terápiára. Dórának eddig egy nagyon rövid szerepe volt Horváth Lili 56-os (Október 22 című) kisfilmjében, egyébként táncot tanult a Táncművészeti Főiskolán és most a Klasszikus balett pedagógusira jár. Külföldön élő szüleitől távol él Magyarországon, a terveiről csak annyit árult el, hogy balettet majd öregen tanítana. "A filmezés nagyon megtetszett, szívesen szerepelnék még más produkciókban is, de nem szeretném a táncot teljesen elfelejteni."
"Borderline szindróma a betegségem, de erről így szó szerint a sorozatban nem esik szó, csak annyit mondanak, hogy különböző erők mozognak a karakteremben. Az első rendezői utasítás az volt, hogy sündisznó legyek, ne legyen ott a szám szélén az a pici mosoly sem". Ő is, mint minden szereplő, Mácsaival játszik párban, és Gigor rendezte az összes jelenetét: "Féltem Mácsai Palitól forgatás előtt, de aztán nagyon megszerettem. Gigor pedig a kedvenc rendezőm lett, nem mintha lenne tapasztalatom."
Reggelente mindkét karját begipszelték, a haját copfba fogták, a herpeszét is inkább "beforgatták, mondván, simán belefér". A külsején nem változtattak, fiús, bő ruhákat adtak rá. És hogy milyen volt maga a forgatás? "Nagyon meglepett az, hogy mennyire betudja szippantani az embert ez az egész légkör, és az is, hogy mennyire hozzánő az ember a karakteréhez, és azokhoz az emberekhez akik ilyenkor körülveszik. Rossz érzés volt, mikor vége lett."
Mint köztudott, egy ilyen sorozatnál a megrendelő akaratát a rendezőnek a sajátja fölé kell rendelni. "Mivel azonban a Terápia készítését az írói szakasztól kezdve követtem, és pontosan tudtam, mi az elvárás az epizódok megvalósításakor, a forgatáson nem nagyon értek meglepetések" - tette hozzá Gigor. Az elvárást annyiban tudta összefoglalni, hogy nem kell nézőszámnak megfelelni. "Nem tartozik az HBO elszámolással, így megtehetik, hogy tényleg jót csináljanak, ne csak a tömegigény után fussanak".
"Elhúzták a mézesmadzagot előttem ezzel a sorozattal -, mondta Nagy Ervin is. - Ilyen lenne, ha működne a filmgyártás. Ha minden évben lenne egy ilyen munkám, nem gondolkodnék azon, hogy el kéne hagyni az országot. Amúgy olyan kevés filmes munka van, hogy ha nem lennének reklámok és külföldi bérmunkák miatt munkalehetőségek, a színészek lebontanák a Parlamentet -, tette hozzá. - Ilyenkor érzi csak az ember, hogy a legjobb évei egyhelyben toporgásra mennek el, amíg fent szép lassan átgondolják, hogy is legyen majd egyszer a filmfinanszírozás."