Mi volt a legnehezebb a Titanic-epizódban?

Adam Savage:  Az egy elég trükkös rész volt, de nem azért, amiért a nézők gondolnák. A költségvetésünk nem volt túl magas, de találtunk egy megfelelő méretű hajót úgy 20 000 fontért (7,2 millió forint), amit elsüllyeszthettünk. Elkezdtük keresni a megfelelő helyszínt, és meg is találtuk, de akkor kiderült, hogy a San Francisco-i öbölben tilos hajót elsüllyeszteni. Erre a tevékenységre egyszerűen nem adnak ki engedélyt. Akkor konkrétan úgy nézett ki, hogy lőttek az epizódnak, de Alice, a producerünk kitalálta, hogy mondjuk azt, hogy átmenetileg vízzel töltünk meg egy hajót, és a hatóságok erre már rábólintottak.  Találtunk egy megfelelő helyet egy szárazdokk végében, ahol volt egy daru, a hajót elsüllyesztettük, a daru kiemelte. Ha jól emlékszem, kétszer is megcsináltuk.

Milyen volt James Cameronnal forgatni?

Jamie Hyneman: Nagyszerű. Őszintén szólva kicsit idegesek voltunk az első találkozás előtt, mert egy zseniális rendezőről van szó, aki ráadásul képzett mérnök is, és jól ismertük a munkáját, és a hírét is, hogy elég nehéz ember. Erre kiderült, hogy a legkedvesebb fickó, akit csak elképzelhetünk, emellett vérprofi, és meglepően sokat tud a mérnöki hivatásról. Olyan dolgokat tett hozzá az epizódhoz, amikre mi nem is gondoltunk előtte.

Adam: Remélem fogunk még vele forgatni, és akkor még jobban belevonhatjuk a műsorba, mert egyelőre csak vendégként volt jelen az Állítólag...-ban. Az nagyon király volt tőle, hogy ingyen ideadta a Titanic pár jelenetét, és nem bánta, hogy szétszedjük a film forgatókönyvét.

Mi volt a legfurább városi legenda, amit feldolgoztatok?

Adam: Hú, nagyon sok volt, ezen el kell gondolkodnunk. A vízicsúszdás epizód talán?

Jamie: Az nagyon fura volt. Egy domb oldalát kellett kivájni, hogy ott egy bazinagy csúszdát csinálhassunk. Volt vagy hatvan méter magas.

Adam: Az egész egy internetes vírusvideóból indult. Pár fickó épített egy 60 méter magas vízicsúszdát egy domboldalba, lecsúsztak rajta, a végén pedig kirepültek, látszólag úgy 40 méterre, és egy kis gyerekmedencében landoltak. Mi is láttuk a videót, és sok nézőnk kérdezte, hogy ezt meg lehet-e csinálni, és ha már itt tartunk, miért nem próbáljuk meg. Mi úgy voltunk vele, hogy ezt nem lehet megcsinálni, de rájöttünk, hogy egy tónál talán megvalósítható. Egy bányató mellett vájtuk ki a domboldalt hozzá.

Kinek az ötlete volt az Állítólag...?

Jamie: Egy ausztrál producer dolgozta ki az ötletet. Olyan vizuális effektekkel foglalkozó szakembereket keresett, akik nemcsak beszéltek volna különféle legendákról és hiedelmekről, hanem be is mutatták volna azokat, felhasználva azokat a képességeket, amiket a szakmában is. Pár évvel ezelőtt összefutottam vele egy sajtótájékoztatón, ahol éppen a robotharcos projektemről beszéltem, és megkérdezte, hogy volna-e kedvem hozzá. Rábólintottam, és forgattunk egy pilotot. Őszintén szólva nem bíztam abban, hogy lesz is belőle valami, de aztán beindult a verkli.

Hogyan döntitek el mik azok a legendák, amikkel ti ketten foglalkoztok, és azok, amikkel a műsor többi szereplője?

Adam: Az érdeklődési körnek megfelelően. Mindenki olyan sztorit keres, ami érdekli. A stábnak is ilyeneket prezentálunk, és ők is válogathatnak, szóval nem az van, hogy az unalmas cuccokat rájuk lőcsöljük.

Mi az, amit igaznak hisztek, de nem tudtok bizonyítani? És melyik személyes kedvenceteket nem tudtátok még tesztelni?

Adam: Nagyszerű kérdés, ezt még soha nem kérdezték, komolyan. Ha a pénz nem lenne akadály, a Holdra szeretnénk elmenni, és persze visszajönni. Építenénk egy saját rakétát és visszahoznánk egy darabot valamelyik Apollo-űrhajóból, hogy bizonyíthassuk, hogy ott voltunk.  Ami az első kérdést illeti, én tutira veszem, hogy a világegyetemben van élet a Földön kívül is, de hogy ezt mikor tudjuk bizonyítani, az nem tudom. Igen önző lenne azt hinni, hogy olyan sok bolygóból csak nálunk fejlődött ki az élet.

Az nem jutott még eszetekbe, hogy egy epizód erejéig kitaláljatok egy legendát? Valami iszonyú látványosat?

Jamie: Nem, a műsorban ezt soha nem csinálnánk meg. Azon már elgondolkodtunk, hogy kitalálunk valamit, amit elhintünk az interneten, megnézzük, lesz-e belőle legenda és nyomon követjük a terjedését, de nem csináltuk meg. Nagyon szigorúan betartjuk, hogy a műsorban csak olyasmivel foglalkozunk, ami igaz, és nem hamisítunk meg semmit.

Mi volt a legmeglepőbb kísérlet és eredmény?

Adam: Sokszor meglepődünk a végeredményen, de pár éve volt egy epizód, amiben egy iszonyú részeg pasi történetéve foglalkoztunk. A fickó olyan részegre itta magát, hogy nem tudott már autóba ülni és megkérte egy haverját, hogy vigye haza. A gond csak az volt, hogy a barátja vak volt, úgy meg elég nehéz vezetni, de a részeg úgy volt vele, hogy a rendőrök úgysem tudnak vele mit csinálni, mit vesznek el tőle, ha nincs is jogsija, ugye?

Na, ezt mi is kipróbáltuk, bekötötték a szemünket, beültünk a volán mögé, és valaki hátulról adta az utasításokat. Ez nem is ment annyira rosszul. Aztán kerítettünk egy vak srácot, aki sokkal jobb volt, mit Jamie vagy én, mert látássérültként sokkal inkább hozzá volt szokva, hogyan kövessen utasításokat. Mivel a városi legenda egyik főszereplője ittas volt, Jamie berúgott, és úgy adta az utasításokat a hátsó ülésről. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy Jamie részeg útmutatására a fickó pont úgy vezetett, mint egy részeg.

Hogyan választjátok ki a legendákat? Mitől jó egy mítosz?

Jamie: Elég sok összetevője van a folyamatnak. Ami a legfontosabb, hogy olyasmivel foglalkozzunk, amit mi magunk is érdekesnek tartunk. Váratlan és szokatlan dolgokat keresünk, amik meglepő eredményt hozhatnak. Az is nagyon fontos, hogy jól érezzük magunkat, miközben forgatunk, és kell, hogy valamiféle kulturális vagy popkult vetülete is legyen a kísérletnek. Minél népszerűbb, minél többet beszélnek róla, annál jobb. Végül, ami az egyik legfontosabb: a mítoszt le lehessen tesztelni tudományos módszerekkel, és a folyamat maga érdekes legyen.

Az eddigi tíz évad alatt találkoztatok olyan mítosszal, amit nem tudtatok megmagyarázni?

Adam:  Az Állítólag... nem egy tudományos ismeretterjesztő műsor, illetve nem olyan, amilyet komoly problémák, elképzelések tesztelésére lehet használni. Ez egy tévéműsor, ami szórakoztatva magyaráz és kutat bizonyos jelenségeket, eseményeket. Az epizódok végén elhangzó következtetések a látottakon alapulnak, azokon a bizonyítékokon, amiket az epizódban összegyűjtöttünk. Ez nagyon fontos eleme a műsornak. A módszereink mellett kiállunk, de azt nem szabad elfelejteni, hogy szánalmasan kevés alkalommal teszteljük le az elképzeléseinket. Azt, hogy mindenre választ adunk, lehet vitatni - ilyen kevés kísérlet elég ahhoz, hogy valamiről bebizonyíthassuk, hogy igaz vagy hamis?

Találkoztatok olyan legendával, amiről nagyon szerettétek volna, hogy igaznak bizonyuljon?

Adam: Van egy legenda, amiben minden halász hisz: a halászhajókon, nagy viharban, a kábelek vagy sodronyok úgy megfeszülnek, hogy ha elpattannak, akár egy embert is ketté szelhetnek. És ezt minden halász elhiszi. Elkezdtünk foglalkozni azokkal a balesetekkel, amik halászhajókon történtek, átnyálaztunk egy rakás jegyzőkönyvet, és úgy gondoltuk, hogy ez akár igaz is lehet. Elkezdtük a kísérletet, a kábeleket 80 százalékosra feszítettük meg, és elvágtuk egy hidegvágóval, az útjukba pedig disznótetemeket helyeztünk, emberekkel csak nem kísérletezünk, ugye. A kábelek a bőrt sem vágták át. Igaz, összezúzták a bordákat, de nem szelték őket ketté. Megint elolvastuk a baleseti beszámolókat, és most már láttuk, hogy mind másodkézből származik, olyat senki nem látott, hogy a kábel kettészelt volna valakit, csak hallott róla. Sajnáltuk, mert jó bulinak tűnt, és ez egy érdekes kísérlet volt.

Kipróbáltátok a víz alatti biciklizést is. Milyen nehézséggel járt?

Jamie: Hát, akad pár. Az, hogy a víz alatt vagy, azt jelenti, a súlyod relatíve alacsonyabb, és hiába akasztasz magadra súlyokat, egy, a levegőnél jóval sűrűbb közegben igyekszel előre haladni, ami problémás. Mindegy, milyen felülettel próbálkozol, a tapadás állandó probléma, legyen az egy tó feneke vagy egy medence alja. Különösen akkor van baj, ha nem egyenesen kell haladni, hanem felfelé, a víz sűrűsége és a súlykülönbség nagyon megnehezíti a dolgodat. Nincs elég súrlódás, hogy felfelé kerekezhess.

Sokat foglalkoznak veletek a médiában, tévésorozatokban is emlegetik az Állítólag...-ot, ehhez mit szóltok?

Adam: A Törvény embere című krimiben és A stúdió című sitcomban is volt rólunk szó, és nem bánjuk, ha cinkelnek, vagy dicsérnek, egyszerűen jól esik, hogy foglalkoznak velünk. Én nagyon viccesnek tartom az ilyen kiszólásokat, és Jamie is fel szokott hívni ilyenkor, hogy láttad? És röhög ő is. Ez is csak azt jelenti, hogy felkerültünk a popkult palettára, hogy bármilyen kis mértékben is, de relevánsak lettünk. Tíz éve vagyunk műsoron, de erre álmunkban sem gondoltunk volna.

Hogyan lehet megújulni egy ilyen műsorban? Vannak mítosz-trendek?

Adam: Igyekszünk évadról évadra valami újat hozni. Ha valamit olyan hosszú ideje művelsz, mint mi az Állítólag...-ot, ez óhatatlan és szükséges is. Drasztikus változásokat persze nem akarunk és nem is szabad végezni, a nézők megszokta valamit, és ragaszkodnak hozzá, elriasztani nagy marhaság lenne őket valami radikális, új iránnyal. A műsor nyitányát viszont elég hamar meguntuk, és abban állandóan változtatunk valamit, tulajdonképpen annak megfelelően, éppen mi érdekel minket leginkább.

Jamie: Büszkék vagyunk arra, hogy a tudományos módszereink mennyire szigorúak és behatároltak. Iszonyú sokat tanultunk az évek során, és ezért a módszereken nem fogunk változtatni, hiszen működnek. Arra különösen büszke vagyok, hogy tulajdonképpen egy generáció nőtt fel a műsorunkon, akikben remélhetőleg felkeltettük a tudomány iránti érdeklődést. Trendek viszont nincsenek, bizonyos dolgok húsz éve pont úgy izgatták az ember fantáziáját, mint most.

Mi volt a legveszélyesebb kísérletetek?

Adam: Személy szerint nekem az, amikor egy vízbe süllyedő autóba voltam bezárva. Minden kísérletet úgy rakunk össze, hogy a lehető legbiztonságosabb legyen. Ehhez nem kell különleges képesség, csak józan paraszti ész. A víz alatti autós kísérlet viszont a kezdetektől fogva ijesztő volt, és csak azért tudtuk végig csinálni, mert nem estem pánikba, pedig, és ezt úgy mondom, hogy minden elképzelhető vészhelyzetre, szituációra nagyon alaposan felkészültünk, nem sokon múlt a tragédia. Jó tudni, hogy hol a határ, meddig lehet elmenni, de olyan közel hozzá nem akarok kerülni soha többé, mint abban az autóban.

Volt még ezen kívül halálközeli élményetek a forgatás alatt?

Adam: Az autós kaland mindkettőnket megijesztett. Az évek során valahogy kialakul az emberben, hogy mi az, amitől tartani kell. Ránézünk a forgatókönyvre, és máris tudjuk, mi az, amiből esetleg baj lehet. A legizgalmasabb az volt, amikor a Blue Angels (Kék angyalok) műrepülő kötelékkel dolgoztunk, és azt teszteltük, a hangrobbanás betöri-e egy ház ablakait. Hétszer léptük át a hangsebességet, 7,5g terhelés alatt repültünk egy F-18-as Hornetben, amiben összehánytam magam vagy nyolcszor, teszem hozzá, mielőtt Jamie megemlíti. Nem is tudtam, hogy a pilótaruhán az a sok zseb a hányászacskók miatt van ott.

Jamie: Nekem egy olyan motoros kísérlet volt a legfélelmetesebb, amit egyelőre még nem láthattak a tévében. A lényege a volt, hogy át lehet-e keni motorral egy tavon. Ehhez kaptunk egy elég erős motorbiciklit, amivel nagyon gyorsan kellett a vízfelület széléhez érni. Nem tudtuk pontosan, mi lesz, de azt igen, hogy a motor egy ponton úgyis elsüllyed majd. Na, ott benne volt a zabszem a fenekemben, bár amikor kétszázzal robogtam előre, akkor csak az adrenalin dolgozott bennem. Majd a tévéből kiderül, mi jött össze a kísérletből.

Volt olyan bizonyítás, ami után hiányérzet maradt bennetek?

Jamie: Igen, volt. Egyszer ezt vizsgáltuk, igaz-e, hogy a hídon masírozó katonák miatt az úgy berezonál, hogy előbb-utóbb leszakad. Ez is egy visszatérő téma volt mér éve óta, nagyon érdekelt minket, és rendesen meg akartuk csinálni, de a költségek miatt lehetetlen volt - nem volt annyi pénzünk soha, hogy egy valós méretű hidat építsünk, és arra ráeresszük a katonákat. A méretarányos modell bizonyos mértékig működött, de az eredménnyel elégedetlenek voltunk. Jó lenne egyszer rendesen megcsinálni.

Melyik a kedvenc leleplezett legendátok? Volt olyan, ami sokkal jobban sült el, mint terveztétek?

Adam: Erre lehetetlen válaszolni, tíz év alatt 220 órányi anyagot forgattunk, az 650 mítosz vagy legenda. Nem volt olyan, amiben nem találtunk volna valamit, ami tetszett. Tudom, hogy ez iszonyú unalmas válasz, de ez az igazság, nincs kiugró kedvencünk, mert ezek az epizódok nem az egyes történetekről szólnak, hanem a tudás megszerzéséről, a tapasztalatról, amit menet közben szerzünk, az új felismerésekről és eszközökről, amikkel még soha azelőtt nem dolgoztunk. Tényleg minden nap egy ajándék, amit a forgatáson töltünk.

Jamie: Én még annyit tennék hozzá, hogy nem feltétlenül azok a kísérletek a legizgalmasabbak, amik a képernyőn a leglátványosabbak. Mindkettőnk egyik nagy kedvence az ólomballonos epizód, azért, mert olyan sokat kellett azon agyalni, hogyan tudjuk végül repülésre bírni a ballont. Három méter átmérőjű volt, megtöltöttük héliummal és már repült is. Viszont mindezt egy ilyen gyenge és nehéz anyag esetében csak óriási körültekintéssel lehetett végrehajtani. Ez, mármint az a folyamat ahogy eljutottunk odáig, hogy sikerüljön nagyon izgalmas volt.

Találkoztatok Barack Obamával. Jó fej volt?

Adam: Nagyon rendes pasi. Furcsa volt, amikor megszólalt a telefon, és beleszólt a kezelő, hogy a Fehér Ház keres. Mivel mindketten hiszünk Obama elnök elképzeléseiben az oktatást illetően, szívesen belementünk az epizód forgatásába. Az elnök azt szeretné, ha minél több gyereket érdekelne a tudomány, a technika, a mérnöki szakma, a matek, szóval minden olyasmi, ami minket is foglalkoztat. A közös munka viszont nem volt több 16 percnél, szóval nem lógtunk egész nap az ovális irodában. Az elnök rendkívül felkészült volt, minden szövegét fejből tudta, nem rontotta el a felvételeket, sokkal ügyesebben mozgott a kamera előtt, mint mondjuk én az első évadban.

Terveztek még olyan epizódot, amiben híres politikusok szerepelnek?

Adam: Jó kérdés, ezzel még nem foglalkoztam, de lehet, kéne.

Jamie: Ha politikussal nem is, de Stephen Hawkinggal nagyon szeretnénk közösen dolgozni. Azt még nem tudjuk, hogy milyen mítosszal kapcsolatban, de kitaláljuk.

Az Állítólag... új évada keddenként este tíztől látható a Discovery Channel műsorán.