„Nap, mint nap szembesülök azzal, hogy a leghatásosabb mód érzelmeim kifejezésére az írás. Azonban akár tollal, akár gépelve vetem papírra gondolataimat, a kezeimet mindenképpen igénybe veszi a munka” – írja egy reklámszöveg részeként Karafiáth Orsolya. A hirdetés egy mosogatószert reklámoz, és az írónő nemcsak az arcát adja a termékhez, de szöveget is írt hozzá.

A fotózás során szép képek készültek Karafiáth kezéről, kékre lakkozott körmökkel, nagy gyűrűkben. Megtudjuk, hogy az írónőnek hosszúak az ujjai, szereti a könyékig érő állatmintás kesztyűket, a nagy gyűrűket, télen a piros, nyáron meg a sárga lakkot. Bár az hosszas tűnődés során sem derül ki, mi köze is van az írásnak a mosogatáshoz. Bármitől is ilyen szépek a költőnő kezei, mindenképpen üde színfolt ő a hiteltelen magyar reklámarcok között, hiszen az írók többnyire mindig kényesen ügyeltek arra, hogy távol tartsák magukat a reklámtól és a nyilvános szerepléstől. És bár Karafiáth Orsolya nem kerüli éppen a közszereplést, foglalkozását tekintve elsősorban író, ráadásul sikeres is.

Sok a szöveg

Magyarországon már a Nyugatosok is előszeretettel vitatkoztak arról a harmincas években, hogy írhat-e egy író reklámot, vagy meg kell maradni a színtiszta művészetnél. Móricz Zsigmondék 1931-ben egy nyilvános vitát is összehívtak az ügyben, hogy támogassák-e, hogy írók ugyanúgy közreműködjenek reklámokban, mint azt a képzőművészek már régóta teszik. A kérdés akkor konkrétan a gazdasági válság miatt vetődött fel, hiszen felmerült, hogy a szellemi tevékenységet űzők ezáltal segíteni tudnának a megrekedt ipar beindításában.

„Én magam utálom a reklámot. Úgy neveltettem gyermekkoromban, hogy tisztességes magyar embernek nincs szüksége a reklámra” – nyitotta meg rögtön a vitát Móricz, többször nyíltan hangoztatva, hogy ő, mint művészember lenézi a reklámot. A beszéde végére azonban félretéve álláspontját hozzátette, bár könyveket ír, azt ő sem szereti, ha könyve a raktárban porosodik, mert a reklám hiánya miatt senki nem tud róla. Majd arra a következtetésre jut, hogy szerinte létezne a reklámnak olyan formája, ami tulajdonképpen az íróknak sem lenne dehonesztáló. Kodolányi szerint ha az író meg van győződve az áltata reklámozott termék jó tulajdonságairól, akkor írhat reklámot, máskülönben azonban tevékenysége prostitúció.    

Számos, később világhírűvé vált író kezdte a pályafutását reklámszövegíróként, például Salman Rushdie, aki ráadásul igen sikeresnek is számított a szakmában. Angol nyelvterületen sok, széles körben ismertté vált szlogen az ő nevéhez fűződik. De a 22-es csapdája megírása előtt reklámügynökségnél dolgozott Joseph Heller is, és menő reklámszövegírónak számított a maga idejében F. Scott Fitzgerald is.

Van, aki büszke rá

Több író mereven elutasította, hogy reklámszövegeken dolgozzon, de számos írónk, például Karinthy Frigyes előszeretettel írt hirdetéseket. Sőt némelyik reklámversére még büszke is volt, és szerette volna, ha összegyűjtött műveiben is megjelenik. Ő akkor ugyanis úgy érezte, őszinte lelkesedéssel farigcsált rímeket a repülőről, rádióról, filmekről és egyéb dolgokról. Sőt, Karinthy még amellett is érvelt, hogy az íróknak névvel kellene ezeket a hirdetéseket megírniuk, hiszen a festők is minden további ellenérzés nélkül aláírják a megrendelésre szánt plakátjaikat. Karinthy szerint ezek a reklámplakátok sokkal szebbek, mint azok, amelyeket nem művész fest, és így lehet ez a reklámszöveggel is. Egy író, akinek ez a szakmája, valószínűleg sokkal jobb szöveget ír egy reklámszakembernél.

Így gondolja ezt Karafiáth Orsolya is, aki szerint teljesen természetes, ha egy író reklámot ír, hiszen ha valaki kreatív, az az élet minden területén kreatív. Ennek ellenére az írótársadalom nagy része még mindig távol tarja magát a reklámoktól, de vannak azért persze ellenpéldák is. Maros András például elismert író, számos sikeres könyv és színdarab szerzője, de emellett egy reklámügynökség igazgatója is.

Belefér

„Mindenhez én sem adnám a nevemet, de nekem abszolút belefér, hogy egy mosogatószer reklámban szerepeljek. Persze nagyon sok negatív kritikát kaptam érte” - mondta el Karafiáth, hozzátéve, hogy a szakma nagy része nem nézi jó szemmel ezeket a szerepléseit. Az írónő, - aki előszeretettel nevezi magát kultúrdémonnak - egyébként minden alkalmat megragad a szereplésre. Előszeretettel tűnik fel televíziós beszélgetős műsorokban, sőt szerepelt a TV2 Hal a tortán című főzős műsorában is. Nem az első alkalom, hogy arcát adja egy reklámhoz, hiszen pár éve egy fogyasztó központ honlapján vezetett naplót súlyfeleslegének lefaragásáról.

„Kígyót-békát kiabáltak rám akkor is, amikor az írónők közül elsőként egy női magazin divatrovatában szerepeltem - bár azóta bevett dolog lett szépírók között is a magazinozás. Pedig szerintem ezek a dolgok elválaszthatók az írói tevékenységemtől. A huszadik századi elitista felfogás elterjedése előtt, Petőfiék idejében például még teljesen természetes volt, ha egy író nyilvános szerepelt vállalt” –, mondja az írónő, aki úgy érzi, közéleti tevékenységeivel szembeni ellenérzés a szakmai kritikák során is visszaköszön.  

Nálunk ciki

„Én jót nevettem, amikor megláttam Orsikát abban a reklámban. Szerintem az egész egy komédia, hiszen mindannyian tudjuk, hogy még életében nem mosogatott" - mondja Grecsó Krisztián, aki szintén úgy véli, hogy a nyilvános szereplés még a nyugatosok idejében is teljesen magától értetődő volt. Móricz például olyan szórakoztató, zenés felolvasó esteket tartott, hogy több ezer jegyet adtak el rá. „Krúdy Gyula álomfejtő rovatot vezetett egy pletykalapban, ma pedig már az újságírás is ciki, nemhogy a reklám. Pedig a figyelmet az írók is áhítanák” – mondja Grecsó, aki maga is két évig volt a Nők Lapja szerkesztője, amit számos író vállalhatatlannak tartana.

„Nagyon érdekes helyzet, ami nálunk kialakult, úgy tűnik rajtunk kívül minden művészeti ág fel tudta venni a ritmust, csak mi nem. Abból a sokat emlegetett elefántcsonttoronyból nézünk lefelé, és nem értjük, hogy miért nem figyel ránk senki” – mondja Grecsó Krisztián. „Míg nyugaton már teljesen természetes, hogy az író is részt vesz a könyv promóciójában, nálunk a szerzők szereplése még mindig nem bevett dolog, és úgy tűnik az idősebb generáció nem tartja ezt testhez álló dolognak. Grecsó szerint a magyar íróknak ez az elitista elzárkózása egyértelműen Mészöly Miklós öröksége, aki hatalmas író volt, de megalkuvást nem tűrően tartotta távol magától a külvilágot, ami a mostani, nagy írógenerációra nagy hatással volt.

„Egyre többen látják, hogy az olvasóhoz közelebb kell lépni. Próbálunk felolvasó esteket tartani és a különböző művészeti ágakat ötvözni” – mondja Grecsó Krisztián, aki jelenleg Dés Andrással és Dés Lászlóval közös, Mellettem elférsz című pódiumestjével járja az országot.

Az elitista távolságtartás eltűnése és az írók közelebb kerülése az olvasókhoz a fiatalabb generációk esetében lassan megfigyelhető. Varró Dániel például ügyesen egyensúlyozik a közszereplés és az irodalom vékony határán, és bár irodalmi munkássága van előtérben, a kisfia fejlődéséről is beszámol minden héten egy női magazinban. Kukorelly Endre pedig, - bár utólag mandátumáról lemondott, - úgy érezte politikusként hozzájárulhatna a magyar irodalom népszerűsítéséhez.

Kicsit sok

A legtöbb író attól fél, hogy nehéz az egyensúlyozás a két világ között. "Amikor én a Nők Lapja után az Élet és Irodalomhoz mentem, sokan mondták, hogy a szakadék széléről tértem vissza"- mondja Grecsó Krisztián, aki szerint amit Karafiáth csinál, az valóban lehet, hogy egy kicsit már sok.

Az egyensúly megtalálása valóban nehéz, hiszen a túlzott szereplés csakugyan az írói elismertség rovására mehet. Karafiáth előtt Tisza Kata volt az aktuális írónő a médiában, akit külön egzotikussá tett arisztokrata származása. Tisza Kata rádióműsort vezetett és rendszeresen szerepelt tévéműsorokban, nem tartotta magától távol a bulvárújságokat sem, sőt még vetkőzött is. Egyik pillanatról a másikra sokallt be, és vonult ki a médiából, még a telefonszámát is megváltoztatta. Tisza Kata írói karrierje nem bírta el a médiaszereplést, nem tudta elválasztani a két dolgot egymástól, írói tevékenysége megfeneklett. Az ötkötetes szerzőnek 2008 óta nem jelet meg egyetlen könyve sem, jelenleg műfordítással foglalkozik.