A Mérték Médiaelemző Műhely a 2012. november és 2013. július között lezárult rádiós frekvenciapályázatok eredményeit tanulmányozva azt vizsgálta, hogy a frekvenciaelosztás eredményeként kialakuló tartalomkínálat mennyire biztosítja a médiapluralizmust, a sokszínű tájékozódás lehetőségét, és a pályáztatási gyakorlat mennyiben felel meg az állami frekvenciakinccsel való hatékony gazdálkodás követelményének.

Megállapításaik szerint „a pályáztatási gyakorlat alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a Médiahatóság szándéka a rádiós médiatérkép átrajzolása. A pályázati felhívások tartalma, illetve egyes frekvenciák esetében a pályázatok elmaradása, továbbá a pályázati eredmények is a régóta működő rádiók számára kedvezőtlen helyzetet teremtettek. Csak az újrapályázatott frekvenciák negyedén folytathatta a működését az adott frekvenciát korábban is használó rádió. A lejáró jogosultságok újrapályáztatása során a Médiatanács kifejezetten nem vette, és nem veszi figyelembe a kialakult piaci struktúrát”.

A Mérték úgy találta, hogy a médiahatóság „minden frekvenciát önálló jogosultságként ír ki, még akkor is, ha az korábban egy nagyobb hálózat részeként működött. Emiatt a rádióknak minden frekvenciára önálló pályázatot kell benyújtania, és újra összegyűjtögetni a korábbi piaci pozíció fenntartásához szükséges frekvenciakészletet. Ahol azonban volt hatósági szándék az adott rádió piaci pozícióinak megőrzésére, ott nem okozott problémát a korábbi frekvenciák mindegyikének megszerzése”.

Mint írják, jelentősen nőtt a közösségi rádiókra meghirdetett pályázati felhívások aránya: a pályázati felhívások fele közösségi rádió működtetésére szólt. „Ez a változás néhány, korábban is preferált szereplőnek, nevezetesen a Katolikus Rádiónak és a Lánchíd Rádiónak kedvezett. A Médiatanács e gyakorlata nemcsak a rádiós piac alapvető jellegét alakítja át, jelentősen szűkítve a gazdasági versenyt a rádiós piac egészén, hanem a közösségi rádiózást is teljesen újraértelmezi. A jogosultságot szerző rádiók a piaci verseny alól kivont, világnézeti szempontból egyértelműen elkötelezett, a helyi jelleget nélkülöző, végső soron országos lefedettségre törekvő rádiók, amelyeknek nem célja a vételkörzetben élő valamely közösség sajátos igényeinek kielégítésére.”

A tanulmány szerint a legtöbb frekvenciát a katolikus egyházhoz kapcsolódó két rádió, a Katolikus Rádió és a Szent István Rádió nyerte el. A Katolikus Rádió lefedettsége a pályázatok eredményeként tíz frekvenciával bővült, a Szent István Rádió hat pályázaton nyert. Folytatta terjeszkedését a Lánchíd Rádió is, két további frekvencia megszerzésével. A református Európa Rádió korábbi miskolci frekvenciájának újrapályáztatásán tudott nyerni. „Az eredmények egyértelmű médiapolitikai megfontolásról árulkodnak: a helyi rádiós piacon minél szélesebb körben jelenjen meg a hitéleti tematika, és a helyi frekvenciákon ne helyi tartalmakat közlő médiumok szólaljanak meg, hanem nagy vételkörzetű, egy központból sugárzó hitéleti tartalom kerüljön az éterbe” – írják.

A Mérték szerint árulkodó az is, hogy a Neo FM csődjét követően felszabadult országos frekvencia újrapályáztatását a Médiatanács nem kezdte meg. „A pályázat körüli hallgatásból arra lehet következtetni, hogy a Médiatanács nem kíván változtatni az országos rádiós piacon kialakult monopolhelyzeten, nem kíván versenytársat teremteni a jobboldali médiabirodalom részeként működő Class FM-nek. Ezzel együtt lemond az értékes frekvenciakincs hasznosításából származó közpénzről is.”

A tanulmány szerint míg a Klubrádió 2006-ban még 10 helyi frekvencián sugározta adását, addig 2013-ra ez háromra esett vissza (budapesti, debreceni, gyöngyösi), a Lánchíd Rádió viszont a kezdeti egy frekvenciáról kilencre növelhette elérhetőségét az országban.