Beindult a díjszezon Hollywoodban, az elkövetkezendő bő két hónapban átadják a legfontosabb elismeréseket, köztük az Aranyglóbuszt és az Oscar-díjakat is (a jelöltek névsorát január 16-án teszik közzé), így érthető, hogy az amerikai médiában minden a filmekről szól, nincs olyan napi- heti- vagy havilap, amiben ne lenne legalább egy, de inkább nyolc egész oldalas hirdetés valamelyik Oscar-esélyes vagy annak tartott alkotásról.

A magyar címmel egyelőre nem rendelkező, de a külföldi kritikusok szerint az év legjobb filmjének kikiáltott Inside Llewyn Davis a hipszterek megtestesült álma, hiszen egy nagyvárosban kóborló folkénekesről szól, aki olyan cuccokban jár, amilyeneket minden vastag keretes szemüvegben és nadrágtartóban zuhanyzó, szakállas fiatalember is szeretne magának, ráadásul a főszereplő olyan, mintha a Mumford and Sons teljes legénységét összegyúrták volna egy személybe.

A hirdetés, amin a soundtrackje miatt mindenképpen Oscar-esélyesnek tartott filmet promózzák, a Times saját kritikusának twitterüzenetét tartalmazza, miszerint ő most megy, és meghallgatja a film zenéjét még egyszer. A hirdetés azonban nem a teljes eredeti üzenetet tartalmazza, mivel abban Scott a film két nagy riválisát, a Wall Street farkasát és az Amerikai botrányt is megemlíti. Márpedig ezzel van egy kis probléma: az Amerikai Filmakadémia szabályzata szerint ugyanis egy gyártó nem használhatja fel más stúdiók termékét saját portékájának promótálása közben.

Ami még viccesebb az egészben, hogy úgy tűnik, Scottnak, a New York Times újságírójának gőze sem volt arról, hogy saját lapja leközli majd a twitterüzenetet, legalábbis erre következtethetünk egy nem sokkal a lapszám utcára kerülése után született újabb üzenetéből:

Viszont ha a filmet gyártó CBS Films valóban nem szólt az újságírónak, hogy promóciós célokra használja majd fel twitterfiókja tartalmát, az súlyosan sérti a Twitter felhasználói feltételeit, Scott pedog simán perelhet is érte.