A közönségmérés szerint egy átlagos magyar televíziónéző naponta 4 óra 26 percet tölt a képernyő előtt, ami három perccel több, mint a tavalyi átlag. Ha valaki egy hétköznap mondjuk az RTL-en bekapcsolja az esti Híradót, utána megnézi az Éjjel-nappal Budapestet és a Barátok köztöt, aztán csak a Celeb vagyok, ments ki innen! után kapcsolja ki a tévét, azzal pont ki is jön ez az idő.

Ahogy idősödik a közönség, úgy néz egyre több tévét: a 4-17 évesek naponta 3 óra 12 percet, a 18-49-esek 3 óra 40 percet, az 50 felettieknél pedig 5 óra 45 percet megy a tévé. Az utóbbi két korosztályban pár percet még nőtt is a szám tavaly óta, a legfiatalabb korosztályban viszont tíz percet csökkent (helyette mi az internetre és az okostelefonok elterjedésére tippelünk).

Az országos kereskedelmi tévék közönségaránya 28%, az általános szórakoztató csatornáké - ilyen például a Viasat6 vagy a Cool - 17,8%, a közszolgálati tévék pedig 16,5%-ot hasítottak ki. A kisebb szereplők (pl. a film-, a hír-, a sport- és az ismeretterjesztő csatornák) nézettsége érdemben nem változott, a gyerekcsatornák viszont csak 5,4%-os közönségarányt könyvelhetnek el. Ez nem önmagában érdekes, hanem úgy, ha hozzávesszük, hogy az előző évi megegyező negyedévhez képest közel 1%-ot estek vissza.

A Nielsen méri amúgy a reklámokban legtöbbször megjelenített termékosztályokat is: az első helyen a szeletes csokoládé áll, második a sör, harmadik a szénsavas üdítő. A puding és a tejalapú desszert a hatodik, a folteltávolítószer a tizenharmadik helyezett.

A digitális műsorszórás egyik nagy előnyét, az időeltolásos tévénézést nem igazán használjuk ki, ez a napi átlagos fogyasztásnak csupán az 1,1%-át teszi ki. A három műsorfajta, amivel a legtöbb percet eltöltjük, sorrendben a nem zenés fikció (pl. a Jóban-rosszban), a mozifilm, valamint a hír- és gazdasági műsor. Hiába a zenés tehetségkutatók a legnézettebb műsorszámok, nem férnek fel a dobogóra, mivel azokat heti egyszer vagy kétszer sugározzák.