Egy törvényjavaslat két újabb közszolgálati televíziót erőltet rá a magyarországi kábeles és műholdas szolgáltatókra, akik ennek persze annyira nem örülnek, több szempontból sem. A nagy cégek a két új must carry adó (ez a szaknyelvben az olyan csatornák elnevezése, amiket kötelező jelleggel a kínálatban kell tartani) programcsomagba szuszakolását különösebb gond nélkül élik meg - bár a kötelező HD adástovábbítás nekik sem öröm - a kisebb szolgáltatók esetében viszont a bővítés komoly anyagi terhet is jelenthet, sőt, a csőd szélére sodorhat cégeket.
A Médiatörvényhez november 27-én nyújtott be módosító javaslatot két fideszes képviselő, Dunai Mónika és Tuzson Bence. A javaslatcsomagban szerepel a jelenleg négy részre bontott közszolgálati médiabirodalom egyesítése az „egy cég, egy zseb” módszerrel, illetve egy olyan indítvány is, ami alapvetően befolyásolhatja a televíziózással foglalkozó cégek és a nézők életét is.
A javaslat, amiről ma szavaznak, és amihez Pósán László újabb módosítást nyújtott be december 9-én, két dolgot tenne kötelezővé a digitális tv-szolgáltatást nyújtó tévéknek: az eddigi négy, kötelezően továbbított közszolgálati csatorna mellé két újabbat kell a programcsomagokban szerepeltetni, illetve ezeket HD-ben kell továbbítani, és az eddigi 4 csatornával együtt az elektronikus műsorújságban az első helyekre kell sorolni. Ez annyit tesz, hogy amint a módosítás életbe lép, a tévét bekapcsolva az ember az első hat programhelyen közszolgálati televíziókat talál majd.
Az eredeti javaslat szerint ez január 1-jén történt volna meg, ami jelzi, mennyire nincsenek képben az indítványt benyújtó képviselők azzal az iparággal kapcsolatban, aminek sorsába éppen beleszólnak.
ami egyrészt elég nagy vállalás lett volna ahhoz képest, hogy egy hónap állt rendelkezésükre az átálláshoz, másrészt igen furcsán nézett volna ki két üres programhely az Itt hamarosan egy újabb tévé adása lesz látható felirattal, vagy egy monoszkóppal, hiszen a két tervezett tévé közül a korábban még nem állandó adónak, csak az m2 (jelenleg gyerekcsatorna) 18:30-kor kezdődő kiegészítő műsorának tervezett Petőfi tévé márciusban, az állami sporttelevízió pedig augusztusban kezdi meg működését.
A szakma az első körben értetlenkedve fogadta a javaslatot, hiszen őket senki nem kérdezte meg a dologról, pedig nem ártott volna, különös tekintettel a műszaki háttérre, és arra, ez milyen költségvonzattal jár. A digitális szolgáltató kitétel alá tartozó cégek között ugyanis nemcsak a nagyok (Telekom, UPC, Digi), hanem a MindigTV, és minden olyan kábeles és műholdszolgáltató (pl. a Hello HD-ból lett Austriasat) is megtalálható, amelynek van bármilyen digitális műsorterjesztése is. Egy tévhitet rögvest eloszlatunk:
hiszen náluk a két új adót nem kötelező betenni a kínálatba, és természetesen HD-ben sem kell sugározniuk.
Az NMHH legfrissebb, november 25-i jelentése szerint Magyarországon megközelítőleg 4,1 millió háztartásban több mint 3,4 millió előfizetéses televíziós szolgáltatást vesznek igénybe. A fennmaradó közel 700 ezer háztartás túlnyomó részében tető- vagy szobaantennával fogható digitális földfelszíni sugárzású adásokat néznek.
A gyorsjelentésben szereplő szolgáltatók (Magyar Telekom Nyrt., Invitel Zrt., UPC Magyarország Kft., DIGI Kft., PR-TELEKOM Zrt., Tarr Kft., ViDaNet Zrt., PARISAT Kft., UPC DTH S.ŕ.r.l., Antenna Hungária Zrt.), 2014. október végén 3,073 millió előfizetést tartottak nyilván, ennek 69,3 százaléka volt digitális, azaz a törvénymódosítás a háztartások jelentős részét érinti – a felmérés szerint az analóg szolgáltatást már csak 942 ezer háztartás veszi igénybe.
Nem nehéz kitalálni, hogy a két újabb közszolgálati televízió kötelező tétele a kereskedelmi tévék rovására a közmédiát hozza kedvezőbb helyzetbe, annak ellenére, hogy a módosító javaslatban szerepel az
kitétel, amit abban az esetben elég nehéz értelmezni, ha az ember bekapcsolja a tévét, és az első hat programhelyen csak a közmédia csatornáit találja. A januárról Pósán módosító javaslata után júliusra halasztott változtatás után nagyjából így nézhet majd ki egy átlagos digitális szolgáltató programcsomagjának eleje: 1 - m1, 2 - m2, 3 - Duna TV, 4 - Duna World, 5 - Petőfi TV, 6 - Sporttévé. Nem igazán világos tehát, hogyan nem sérül az egyenlő elbánás elve.
A kereskedelmi tévék hátrébb sorolása iparági szakértők szerint mindenképpen hátrányos helyzetbe hozza őket. Ezt az RTL Klub és a TV2 mellett a 130 000 háztartást lefedő szolgáltatókat tömörítő Nemzeti Műsorterjesztő Klaszter menedzsere, Sebestyén László mondta az Indexnek.
Márpedig azzal, hogy az általános közszolgálati feladatokat ellátó m1, a gyerekműsorokat sugárzó m2, a kulturális és rétegtartalmat, valamit a határon túli magyarságnak szóló műsorokat favorizáló Duna és Duna World mellé bekerül a könnyedebb, bulvárosabb műsorral induló Petőfi TV és a magyar érdekeltségű sportközvetítéseket favorizáló (válogatott meccsek, a jelenleg a köztévé 2 csatornájára szétszórt labdarúgó NB1, stb.) sporttévé, a közmédiabirodalom a teljes spektrumot lefedi.
Ha pedig lenne egy hírtévéjük (márpedig miért ne lenne, a nyolcvanmilliárdból futja), és mondjuk a retróműsort sugárzó m3-at is ingyenessé tennék, a 4 éves korosztálytól a 99 évesig mindenkinek tudnának alternatívát nyújtani. És ebben az a legszebb, hogy a médiatörvényben van egy olyan passzus, ami további két csatornát is felszabadíthat a köztévé számára, ha úgy szottyan kedvük.
A tévék mellett egyébként a közszolgálati rádiók is kiemelt támogatást kapnak a digitális szolgáltatóktól, hiszen az indítványcsomagban szerepel egy javaslat, miszerint az alábbi paragrafus kerüljön ki a törvényből:
73. § (5) A továbbítási kötelezettség az elsődlegesen audiovizuális médiaszolgáltatások nyilvánosság számára történő közvetítésére szolgáló műsorterjesztői hálózaton, átviteli rendszeren nem vonatkozik a rádiós médiaszolgáltatásokra.
Azaz a közszolgálati rádiókat (Kossuth, Petőfi, Bartók) is kötelező lesz a csomagok mellé pakolni, hátha akad valaki, aki lapostévén akar rádiót hallgatni.
Fejállomás: egy RF modulátorokkal ellátott professzionális műholdvevő készülék (és újabban DVB-T is). A modulok közül mindegyik különböző programokat vesz. Ez lehetővé teszi a digitális műholdas és földi programok elosztását, a már meglévő televíziók számára analóg vagy digitális formátumban való megjelenítésére.
Modulátor: az átviteli streamből (a műholdról kapott jelből) tömöríti ki az adott programot, amit majd a fejállomás oszt tovább.
Multiplexer: elosztó berendezés, ami a műholdról vett, majd kitömörített jelet minőségvesztés nélkül osztja szét.
A(z egyelőre) két plusz közszolgálati adó HD (High Definition - magas képminőségű) sugárzása többletköltséggel jár, amit értelemszerűen nem az MTVA fog állni, hanem a szolgáltatók. Egyik forrásunk szerint ennek mennyisége alapvetően attól függ, hogy az adott szolgáltató eddig hány közszolgálati HD-csatornát továbbított. Ha egyet sem, de van digitális SD (Standard Definition - sztenderd képminőségű) szolgáltatása, akkor csak 2 SD vevőkészüléket kell vennie, ami nem nagy tétel, pár tíz- vagy százezer forint. Ha viszont van HD továbbítása és eddig csak az m1-et és m2-t adta HD-ban, akkor most négy új HD vevőre, modulátorra és akár szükség szerint multiplexerre is be kell ruháznia.
A Kábelklaszter képviselője szerint júliustól, amikor megszűnik a közszolgálati tévék SD-továbbítása, és csak a műholdjelet ők is csak HD-ben kapják, csatornánként minimum 200 000 forintos befektetésre számítanak, azaz ha eddig egyetlen HD-adást sem továbbítottak a kötelezők közül, akkor hirtelen 1,2 millió forint ugrik ki a zsebükből - fejállomásonként. A kisebb szolgáltatók az ügyfeleik felé fejállomásoknak nevezett eszközökön keresztül továbbítják a jelet, amiből ideális esetben csak egyet kell működtetni, de ha valami terepakadály miatt nem tudja kihúzni a kábelt megfelelő hosszúságban (vasúti sín, vagy autópálya miatt), akkor több fejállomást kell működtetnie, márpedig a befektetés ilyenkor megsokszorozódik. Van olyan kisebb szolgáltató, amelyik öt ilyen berendezéssel dolgozik, ez hatmillió forintos egyszeri beruházást feltételez. Iparági szinten a törvénymódosítás egyébként félmilliárd forintos többletköltséget jelenthet.
A helyzetet tovább bonyolítja, ha a kábelszolgáltatónak nincs több szabad csatornahely-kapacitása. Egy-egy HD-csatornahely ugyanis 4-5 SD helyét emészti fel a több adat (képpont) miatt. Összesen tehát akár 12 SD csatornahelyet is fel kell szabadítani ehhez, amit pedig csak az analóg csatornahelyek rovására tud megtenni - digitális csatornahelyeket ugyanis csak az analóg frekvenciák helyén lehet kialakítani.
Ezt, magyarázta forrásunk, úgy kell elképzelni, hogy van egy cső, aminek átmérője állandó, variálni pedig csak azzal lehet, hogy ezt analóg jelekkel vagy digitálisakkal vagy a kettő bármilyen arányú kombinációjával töltik ki, de minden ezen a csövön folyik át, az analóg, az SD és HD tévé, az online videótár-szolgáltatás, az internet és a telefon is. Óhatatlan, hogy a szolgáltatók vagy megszüntetik az analóg csomagokat, vagy nagyon lekorlátozzák azokat, hogy legyen hely az új HD-adásoknak.
A szolgáltatók szerint a pluszköltségeken túl a legnagyobb problémát a tervezhetetlenség, a bizonytalanság, és az aránytalan mennyiségű, kötelező jelleggel HD-ben továbbítandó (és előre sorolandó) tévék jelentik, mivel ezzel beszűkülnek a piaci szereplők lehetőségei, és a szolgáltatók már nem tudják megfelelően kezelni a fogyasztói igényeket -
A nyári SD-adástovábbítás lekapcsolásával az előfizetők sem járnak annyira jól, hiszen akinek nincs HD-képes vevőkészüléke, be kell, hogy szerezzen egyet, mármint tévénként. Ez például a határon túl élő magyarok esetében komolyabb beruházást feltételez (információink szerint az itt élők legtöbbike SD-ben tévézik a mai napig). A plusz költséget a szolgáltató kénytelen lesz az ügyfeleken behajtani azzal, hogy megemeli a csomagok árát, azaz egy tollvonással sikerült mind a piaci szereplőket, mind a fogyasztókat hátrányos helyzetbe hozni.
A módosító javaslatot 2014. december 15-én az Országgyűlés elfogadta.