Dyga Zsombor egyértelműen ideges. Egy hosszú, hetvenplusz napos forgatás végén van, pár napja egy autós üldözésen volt túl, most egy olyan jelenetet fognak felvenni, amiben fegyverek dördülnek, és a végén még a TEK is berúgja az ajtót. A TEK egyébként az igazi TEK, a forgatásra meghívott kommandósok egy külön padnál ülnek az ebédnél, és annyira szoros kört zárnak, hogy eszem ágában sincsen odamenni hozzájuk és kérdezősködni. A Csepel Művek területén vagyok, és forog az HBO új, saját gyártású magyar sorozata, az Aranyélet.

Az Aranyéletről már többször is írtunk, de azért összefoglalom, miről van szó: egy már létező, finn sorozat alapján készült, és egy olyan családról szól, ahol a simlis apuka próbál lavírozni családjával a nyakában a bűnözés és a becsületes élet között. Az apukát Thuróczy Szabolcs játssza, az anyukát Ónodi Eszter, a két gyereket pedig Olasz Renátó és Döbrösi Laura. A nyolcrészes sorozatot november 8-án mutatja be az HBO.

Ottjártunkkor – legalábbis naptárilag – már közel a munka vége, de gyakorlatilag még rengeteg a teendő. A forgatás előtt, mielőtt a stábbal beszélgetnék, azt gondoltam, hogy az Aranyélet egy kamaradráma lesz, kevés szereplővel, kevés helyszínnel, sok feszült dialógussal meg szúrós nézéssel, a végén meg maximum majd eldördül egy pisztoly, vágás, stáblista, mindenki mehet haza. Közben pedig a helyszínen kiderült, hogy szinte több helyszín van, mint forgatási nap, és például a már említett TEK-esek is akciózni fognak.

Dyga Zsombor saját bevallása szerint már nagyon régóta kerülgetik egymást az HBO-val, korábban úgy volt, hogy közösen készítik az első magyar sorozatukat, a Született lúzert. Annak az első négy részét ő rendezte volna, de a produkció egy olyan gyártócsapathoz került, amellyel nem tudott volna együtt dolgozni, úgyhogy a forgatás előtt két nappal felállt az asztaltól. Ezután volt egy sikertelen HBO-s forgatókönyv-fejlesztése. Az Aranyéletre sem főrendezőnek kérték, mi úgy tudjuk, hogy a Liza, a rókatündért készítő Ujj Mészáros Károly vitte volna a sorozat oroszlánrészét, de ő kiszállt a sorozatból, a fordulat miatt Dyga lett az Aranyélet fő alkotója – ahogy ő mondja, „a fő vizionárius”.

A forgatókönyveket nem ő írja, hanem többek között az Utóélet rendezője, Zomborácz Virág is, rajta kívül pedig Mátyássy Áron (Utolsó idők, Víkend) is rendez három részt a sorozatból. Ez egyébként semmilyen fennakadást nem eredményez majd, még a forgatás előtt egy nagyon pontosan meghatározott vizuális nyelvet találtak ki és adtak át az HBO-nak, onnantól csak az volt a feladatuk, hogy ehhez következetesen tartsák magukat. Amikor a vizuális stílusról kérdezem, vagyis arról, hogy pontosan mit is adtak le a megrendelőnek, Dyga gyorsan lerázza a kérdést. Szerinte azért nehéz röviden válaszolni, mert összesen több mint 600 sor a sorozat vizuális bibliája, azaz az a kreatív dokumentum, ami meghatározza, hogyan nézzen ki.

Elkezdhetnénk most az energiák áramlásáról meg a színek használatáról beszélni.

Én speciel nagyon szívesen beszélgetnék vele erről, de sajnos fontosabb dolga akad is annál, mint hogy egy lerobbant raktárban, egy felfordított íróasztalon válaszoljon nekem a hülye bölcsész kérdéseimre. Ő elmegy dolgozni, mi meg megtaláljuk magunknak a főszereplőt.

Thuróczy Szabolcs úgy tűnik, hogy mostanában ért be. A sokáig mellékszerepekben tengődő, de azokban is baromi tehetséges és egyéni színész Till Attila Tiszta szívvel című filmje után az Aranyéletben megint főszerepet játszik, ami egyrészt azért jó hír, másrészt viszont iszonyatosan kimerítő neki. Nagy felelősség, nagy terhelés, de azt mondja, hogy ez a fajta fáradtság, ami amúgy az emberben van, pont jót tesz az Aranyéletnek, mert nem olyan karaktert kell játszania, akit a szekrényből rántottak elő, hanem akit egyre jobban meggyötörnek az élet kanyarjai. Thuróczy azt meséli, hogy már kicsit kezd besokallni, most készülő magyar filmekben is ajánlottak neki szerepeket, de azokat lemondta, mert a fejében tárolt 16 színdarab mellett nehéz még újat bevinni.

Negyven és ötven között kell a nagy dolgokat csinálni, hogy később ne kelljen!

Ő maga mondja nekem, hogy az első True Detective óta annyira magasra került a léc a sorozatokkal, zeneileg, színészileg, minden elképzelhető területen, hogy az emberek vágynak arra, hogy ilyeneket nézzenek. A második évadot akkor még nem kezdte el nézni, kíváncsi leszek, mit szól hozzá. Thuróczy is azt mondja, amit minden egyes sorozatszakértő a kilencvenes évek vége óta: ezek a fajta, felnőtt közönségnek szóló műfajok az alkotóknak és a nézőknek is tartalmasabb szórakoztatást adnak, az Aranyélet az epizódonkénti 50-55 percével a színészeknek is nagyobb lehetőséget ad a játékra, a nézőnek meg több esélyt, hogy beszívja a történet.

Thuróczy egyébként meg van elégedve mindennel az Aranyélet körül: a színészgárdával („vesszőparipám, hogy jó színészek legyenek”), a történettel („egy apa-fiú beszélgetés is lehet izgalmas”) és a látványvilággal („lehet elemezni”) is. A forgatásból keveset látunk, de azt még igen, ahogy Dyga bejárja a terepet, végigjárja a színészekkel és hirtelen nem tűnik már annyira feszültnek, mint az interjú közben. A jelenetről nem akarok semmi konkrétat mondani, mert egészen biztos, hogy spoileres, úgyhogy csak címszavakban: van benne egy félig elrohadt arcú ember, egy csomag, egy eldobott tégla, és pár pisztolydörrenés is. A TEK-esek sajnos csak később jöttek.