Mariano Rajoy miniszterelnök és konzervatív pártja (PP)mindenképpen szeretné felhozni a spanyol gyerekek nyelvtudásának szintjét a skandináv, német vagy holland színvonalra, ezért szakítanának a kényszeresen spanyolra szinkronizált külföldi tévés tartalommal: a sorozatokat, reality műsorokat és filmeket kivétel nélkül minden esetben spanyolosítják, ami a nyelvtanulásnak úgy kell, mint üveges tótnak a hanyattesés. Ez az egy rendelkezés persze nem jelentene semmit, így a miniszterelnök azt is szeretné elérni, hogy a spanyol iskolákban egyre több anyanyelvi tanár dolgozzon.

Rajoy nem szégyelli bevallani, hogy angoltudása gyatra, és külföldön a könnyed csevegések is kínszenvedést jelentenek neki (a hivatalos tárgyalásokon mindig van tolmács eleve), így saját bőrén tanulta meg, mennyire kontraproduktív a szinkron a nyelvtanulásra nézve. A spanyoloknál a szinkronizálás a Franco-rezsim alatt teljesen más funkciót töltött be, a diktátor így (is) tudta cenzúráztatni a külföldi filmeket, hiszen ki tudta, valóban mi hangzott el a vásznon, ha Franco sameszei egyszerűen átírták a dialógusokat?

Egy példa: az 1950-es években John Ford Mogambo című filmjében Grace Kelley nem egy férjes asszony, aki Clark Gable-el csalja az urát, hanem Gable húga. És vérfertőzést követ el. Mert csak. A Casablanca sem úszta meg, kivágtak minden, olyan megszólalást, amiből kiderülhetett volna, hogy Rick korábban a fasiszták ellen harcolt Spanyolországban. Egy másik diktátor, a portugál Salazar 1948-ban egyszerűen betiltotta a szinkront, azt remélve, hogy ezzel megvédi a hazai filmipart, de akaratán kívül sikerült az országot mára egész jó szintre hoznia angolból.

Nálunk sem túl rózsás a helyzet (de a spanyolokénál kicsivel jobb), hiszen a tévéműsorok és filmek közel 100 százaléka magyar szinkronnal megy. Lehet azon vitatkozni, hogy attól, hogy a Castle epizódjai angolul mennek a tévében, Marika néni még nem fog megtanulni angolul, de ártani csak nem árthat neki, ugye?