36 oldalas, színes-szagos kiadvánnyal bizonygatja a Magyar Idők a magyar kormány, és köztük Vár felújításának csodáit, Gloriett című, először megjelenő mellékletében. Az újság gyorsan összedobott egy „építészeti” mellékletet, melyben többek között azt elemzik, milyen fantasztikus dolog a várfelújítás, és hogy a Millenáris nem hogy nincs lerohadva, de egyenesen Buda zöld szíve.

A Gloriett nevű építészet mellékletben először három oldalon keresztül elemzik, milyen jó lesz, hogy újjáépítik a lovardát és az istállót a Várban, hiszen régen is volt itt istálló a 19. században. Ne izguljunk, mert minden lépés szakértők bevonásával és egyeztetésével történik, és a szakértők is úgy gondolják, hogy az istállót és a lovardát vissza kell építeni! A cikk bemutatja Potzner Ferenc építészt is, akit a Hauszmann-terv elkészítésével bíztak meg, ő az egyetlen szakértő egyébként aki megszólal a cikkben. Csak egy-két falat kell áthelyezni, meg be kell építeni ugyan néhány vasbeton merevítőt, meg boltozatot, de gyorsan meglesz, a

„visszavarázsolt épületben pedig lovasprogramokat tartanak majd,

és az istállóban 16 lovat. Arról nincs szó, hogy mennyiért.

Pontosan tudjuk viszont az árát annak a hat aranyozott ezüstpohárnak, amit a magyar állam nemrégiben megvásárolt: 6,8 millió volt. L. Simon László egy kétoldalas interjúban magyarázza el miért jó ez, na jó valójában csak egy oldal a szöveg, és van mellé egy poszter nagyságú fénykép az államtitkárról. Sajnos a 6,8 milliós poharakról nincs fotó.

Aztán még két oldal a Vár felújításról, meg a Nemzeti Hauszmann Tervről. Itt még egyszer megtudjuk, hogy a

„Várban ugyanolyan fontos lesz az átjárhatóság, mint az például, hogy a lovas funkciók újra otthonra leljenek a patinás falak között."

Ezek után a Gloriettben egy cikk következik a Millenárisról. Az egész újságban csak várakról és kastélyokról és a Forster Központról van szó, de azért valahogy belefér a koncepcióba a Millenáris is. Nemrég írtuk meg, milyen szinten le van pusztulva a Millenáris, és fű már csak mutatóban található benne. Megérkezett a megsemmisítő ellencsapás:

Három darab kép illusztrálja ezt a cikket, egyiken sem látható zöld felület, jó az egyiken némi fű foltokban. Majd egy írás a park 15 évvel ezelőtti megépítéséről. Hogy itt mit újítanak, hány milliárdért, arról nincs szó.

Nem igazán tudom felfogni, kinek íródott ez a cikk. Talán olyanoknak, akik még sohasem jártak Budapesten, nem is fognak, és azt gondolják, hogy a Székesfőváros valami felhőkön ülő, elérhetetlen csodabirodalom. Nézzük mi is a Millenáris: „egy Budapest és Európa jelentős kulturális és életmódbeli értékeit bemutató, közérdekű és üzleti rendezvényekre is alkalmas kulturális központ". Továbbá a

"a mesterséges tóra épített zenepavilon, a büfé, és a szabadtéri színpad egyaránt a szabadidő színvonalas eltöltését szolgálja".

Ezt csináljuk mi itt Budán: eltöltjük színvonalasan a szabadidőt.

És azt tudják, hogy a közösségi kertet művelők körében is népszerű a Millenáris? Ha nem, megtudhatják a cikkből! Mondjuk nincs szó arról, hogy a közösségi kertet kidobták innen, mikor a Miniszterelnökség átvette a területet, no de sebaj, az ellenkezőjét sem állítják ugyanis.

Ennyit a fővárosról, szerencsére lehet azért vannak látnivalók vidéken is! Ott van mindjárt Gödöllő:

„ez nem csupán a magyarországi Sissi-kultusz kitüntetett helyszíne, hanem szobrokban és domborművekben is gyönyörködhetnek itt a múltra kíváncsi látogatók”.

Szobrok is vannak tehát. Ha felülnek a buszra és elmennek Gödöllőre, lesznek ott szobrok. És ez

„nem csak gyönyörködtető és szórakoztató, hanem elgondolkodtató és inspirálónak is bizonyul a látogatóközönség számára”.

Aztán ott van Eszterháza, azaz miket beszélek, úgy mondjuk mi itt a szakmában, hogy a „magyar Verszália”. Vannak ott is szobrok például. Meg még van kert, nem titok: a kertrészek rekonstrukciója 12 milliárd forintba kerül, és ez még csak az egyik oldal, de ez van. Ebből a pénzből például

„a bozót és fává nőtt magoncok eltávolításával biztosították az egzótákban gazdag parki faállomány fennmaradását, jelentős cserjeállományt telepítettek,"

valamint helyzetek ki növénynévtáblácskákat is. További 1376 milliárd megy még a kastélyra is, hogy honnan, az egy kicsit homályos, ennyi a „megítélt támogatás összege”. (Nagyrészt uniós pénz egyébként.) Verszáliában mindennaposak voltak az akár három napig is tartó ünnepségek, ahol lakomákat rendeztek meg tűzijátékokat. Ez nyilván lenyűgözi önt is, látogassa meg!

Hasonló értekezés készült a keszthelyi Festetics-kastélyról, és Keszthelyről, ahol

„a partisétány, a Balaton állandóan változó színe, a szépen felújított vitorláskikötők, a móló, a pavilonsor és a hangulatos éttermek, pezsgő éjszakai élet hamisítatlan balatoni élmények színterévé teszi a parti városrészt."

De csak miután "megmártóztunk nyáridőben a Balaton hűs habjaiban." Aztán van még két cikk a Forster központról, de ezeket már nem idézem, inkább abbahagyom. Tényleg.

A Magyar Idők a Napi Gazdaság utóda, amit Liszkay Gábor azután vett meg a Századvégtől, hogy szakított Simicska Lajossal és a Magyar Nemzettel. A főszerkesztő Csermely Péter a Demokratának úgy nyilatkozott: "úgy gondolom, hogy huszonöt évvel a rendszerváltozás után ki lehet mondani, ha egy médium, egy újságíró kormánypárti."