Miért van az, hogy néha bejelented, hogy kivonulsz a médiából? Aztán persze visszatérsz. Ez volt 2010-ben, 2013-ban és idén is.

Nemcsak ilyen bejelentések voltak, hanem olyan is, hogy elmegyünk az USA-ba a komplett családdal együtt. El is mentünk. Időnként egyszerűen szükségem van arra, hogy távol legyek, kipihenhessem magam. Másrészről annyi olyan, nem újságírással összefüggő nyomást éreztem, hogy ez volt a legjobb megoldás.

Milyen nyomást?

Ahogy mondtam: nem újságírással kapcsolatos nyomást. Ez engem nagyon sokszor bántott.

Politikait? Gazdaságit?

Nem akarok politikával foglalkozni. 

Ha politikai nyomás, nem furcsa, hogy a TV2 után azon a köztévén térsz vissza, amit nem lehet a politikától függetlenül kezelni? Nem félsz, hogy ott is lesz politikai nyomás?

Nagyon hálás vagyok az MTVA-nak , hogy lehetőséget kaptam egy komplett, történelmi vonatkozású film bemutatására. Nem megrendelésre készült, hanem én megcsináltam, az MTVA és a Duna csatorna pedig felületet biztosít neki, mert feltételezem, tetszik nekik, közszolgálati csatornára valónak tartják a témája miatt. A tartalomba senki, semmilyen szinten nem szólt bele. A Duna TV-nél nem műsort vezetek, a filmjeimnek nincs aktuálpolitikai vonzata, így nem félek a nyomástól. Nincs mit nyomni.

Az első hosszabb riport-dokumentum filmemet egyébként pont a Duna TV-nek készítettem, akkor ismerkedtem meg Talán Csaba operatőrrel, akivel azóta is együtt dolgozom, 23 éve. Amikor elhagytam a TV2-t, nagyon sok megkeresést kaptam, itthonról  és külföldről is. Fontos tapasztalatokat szereztem: például a Tarr Péterrel töltött ebéd után tudtam, ha igent mondok a Hír TV nagyon tisztességes ajánlatára, akkor simicskista leszek. A Németh  Szilárddal folytatott beszélgetés végén úgy álltam fel, hogy ha az ATV-hez megyek, akkor meg balliberális. Magyarországon nagyon sok mindenen rajta van egy bélyeg, én meg ezt a bélyeget nem szeretném. És most ilyen politikai vetületekről kérdezel, én meg erről beszélek, holott én a lehető legkevésbé szeretnék a politikával foglalkozni. Nagyon sok interjút kértek tőlem, a Népszabadságtól a 168 Óráig, de nem vállaltam, mert tudtam, hogy rám sütik a bélyeget, ha meg amannak az újságnak mondok igent, akkor is  besorolnak. Ezt elég szomorúnak tartom.

Június 4-én vetítik a filmed, ez egy sorozat lesz, vagy csak egyszeri alkalom?

Szeretném, ha sorozat lenne belőle. Az első rész alcíme A könyv titka, és megvan a tervem A ház titka és A sziget titka alcímű epizódokra is. Én ezt a filmet elsősorban a közönségemnek készítettem és szánom, és nagyon köszönöm a közmédiának, hogy lehetőséget kaptam a bemutatására, és ezt nem a miniszterelnökhöz vagy az  ellenzék vezéréhez fűződő aktuális viszony határozza meg. Persze már kaptam olyan levelet, hogy mélyen csalódtak bennem, hogy én is beálltam a sorba, és kormánypárti lettem, illetve azt is  megkaptam, hogy „van az a pénz”. Ezért tartom fontosnak elmondani, hogy a filmet saját zsebből forgattam, a finanszírozását a családom állta, az utolsó fillérig mi fizettük  ki. Én vettem a repülőjegyeket, én béreltem a stábot, stb. És nagyon sokat segítettek azok a barátaim, akik ingyen vagy jelképes összegért működtek közre. Engem a politikai addig  érdekel, hogy ki Pécs polgármestere.

Hogy lehet nem politizálni a te szakmádban?

Az én filmjeimnek nem hiszem, hogy lenne politikai vetülete – az utolsó hadifogoly hazahozatalának például mi lenne? Szerintem annak mindenki örült, pártállástól függetlenül. De így is sokat beszéltünk már a politikáról. 

A trianoni békeszerződésről forgattál. Ezt is átszövi a politika, ha tetszik, ha nem.

Az ötlet nagyjából egy évvel ezelőtt született, és idén forgattunk. Akkor még szó nem volt a köztévéről, sőt, semmilyen tévéről nem volt. Ezt én tartottam fontosnak, mert a trianoni békeszerződéssel kapcsolatban olyan tévhitek keringenek, hogy az valami elképesztő, például „a franciák hullarészegek voltak, és fejjel lefelé írták alá a dokumentumot”, vagy „100 év múlva érvényét veszti", „Clemenceau azért tolt ki a magyarokkal, mert magyar menye volt, akit gyűlölt”, vagy hogy „II. János Pál pápa is elolvasta, megdöbbent és kijelentette, hogy érvényteleníteni kell”, illetve hogy „van egy titkos záradék”. És így tovább, elképesztő legendákkal van tele nagyon sokak feje. A Facebookon egy hete promózom a filmet, és a kommentek a fentieket erősítik meg, mindenki tud valamit a békéről, viszont nagyon sokaknál nem alapos a tudás, és sokan azt is  is rosszul tudják, amit tudnak. A forgatás, kutakodás arra is jó volt, hogy rájöjjek: én sem tudtam eleget, nagyon nem. 

Miről szól a film tulajdonképpen?

Megpróbálom újraértelmezni Trianont, úgy, ahogy magyar tévében még nem lehetett látni. Ez egészen biztos. Utazásos, érdekességeket felvonultató film, amiben mindenki számára lesznek újdonságok. Ezt azért merem kijelenteni, mert azok a szakértők is csak néztek, akikkel együtt dolgoztam a filmen. Hiszem, hogy a filmmel kapcsolatban elkezdődhet egy újrapozicionált, normális társadalmi vita. Ez a célom, és nem több. Nem akarom megváltani a világot.

Már így is kaptál olyan vádakat, hogy bizonyos ötleteket és témákat, sőt, konkrét beállításokat egy 2011-ben levédetett storyboardból nyúltál.

Tisztázzuk: egyrészt nem vettem el senkinek a képbeállítását, másrészt az, hogy egy történelmi témát feldolgozok, az a saját fejemből kipattant ötlet. A történelmet levédetni meg nem lehet. Én sem tiltottam, nem is tilthattam meg valakinek, hogy a világ utolsó II. világháborús hadifoglyáról riportot készítsen, és Trianon is egy olyan téma, amit bárki feldolgozhat akár utánam is, és nem tilthatom le, és mellesleg eszembe se jutna.

Milyen reakciókat váltott még ki, amikor kikerült, hogy Trianonról forgatsz?

Egészen furcsákat. Megkeresett az egyik legszélsőségesebb radikális hazai szervezet jól ismert vezéralakja, aki Isten áldását kérte rám, és felajánlotta, hogy mindenben támogatja a munkámat. Június 4-re két Trianon-emlékünnepségre kaptam felkérést, hogy mondjak beszédet. Egy rendtől is kaptam levelet, amiben az állt, hogy ha igaz, hogy én országot gyarapítok, mint annak idején Horthy, akkor az idei évben nekem ítélik oda a rend kitüntetését. 

Ezekre hogy lehet reagálni?

Egyelőre gyűjtöm őket. Nagyon jól mutatják az ilyen levelek, a több ezer hozzászólás és komment is, hogyan áll hozzá Trianonhoz a közélet most. Ez viszont komoly dolog. Anélkül támadnak, fenyegetnek vagy éppen avatnak szentté, hogy egy kockát láttak volna a filmemből. 

Miről szól tulajdonképpen a film?

Nem szeretném idő előtt elárulni a tartalmát, legyen annyi elég, hogy Franciaországban megnézhettem a békeszerződés eredeti, 524 oldalas példányát, amiből egy eredeti darab létezik, és amikor megláttam az aláírók között a magyar neveket, melyek utolsóként szerepeltek benne, akkor majdnem elsírtam magam. És tudom, hogy most majd jön a „Tvrtko és az eltúlzott érzelmek” beszólás, de nem érdekel, vállalom. Óriási hatást gyakorolt rám, ahogy az is, amikor a könyv mellékleteként kihajtották azt a térképet, amin a hazám új határai szerepeltek, és ahol Sopron még egy kelet-osztrák város, Ödenburg néven. Van, akit az ilyen nem hat meg, egy könyv, mondják, de én nem ilyen vagyok. A film arról szól, hogy mik azok, amiket ebből a könyvből meg lehet és meg is kell tudni.

Mennyibe került a film neked?

Őszintén mondom, nem tudom pontosan. Nem tettem el a számlákat, nem vezettem tételes költségelszámolást. Repülőjeggyel, szállással, kamerabérléssel, utómunkával, jogdíjakkal együtt úgy hárommillió forint körül lehet a végösszeg. De meg kell jegyeznem, hogy  sok barátom ingyen segített a munkálatokban. 

A TV2-től már eljöttél, ez egy egyszeri munka volt, másutt nincs műsorod, miből élsz?

Amikor valamelyik tévésnek megszűnik a munkája, a fél ország elkezd érte aggódni, a másik fele meg rögtön elküldi a francba. Amikor eljöttem a TV2-től, a bulvársajtó milliós fizetésről cikkezett, pedig ez elég messze van a valóságtól, havi 300 000 forint körül kaptam. Szerencsére nem ebből élek. Ezen a héten is egy biztosítótársaságnak tartok motivációs tréninget, a partnereim között vannak más biztosítók, bankok, egyéb cégek. Ezeken kívül tartok nyilvános előadásokat is, telt ház előtt, melyekre a jegyeket elkapkodják. Emellett könyveket is írok, és forgatok is, és igyekszem egyfajta szinergiát megteremteni, azaz ami történet, az film; ami film, az könyv; ami könyv, az előadás. Nem élek nagy lábon, nem kell cseréppel befedni a luxuskabriómat, mert nincsen. Puritán, de kényelmes életet élek, és megteremtettem magamnak azt az anyagi biztonságot, hogy ha egy Trianon-filmet akarok forgatni, akkor megtehetem. Soha nem kaptam közpénzt, nem finanszíroztak közpénzből, hacsak a fizetésemet nem vesszük annak, amit a Magyar Televíziónál kaptam még 1991 és 1996 között.  

Miért kérnek fel vezetői tréningekre?

Sok cég keres meg, nemrég például egy dán vállalatnál tartottam vezetői tréninget. Érdekes, de a megkeresések megszaporodtak, mióta eljöttem a TV2-ből, mert az engem felkérő cégek tudnak azonosulni az értékrendemmel. Azért kérnek fel, mert azt akarják, hogy utána úgy álljanak fel a vezetők, hogy sokkal erősebbek lettünk. Amerikai típusú motivációs tréningeket vezetek.

Megéri ezt csinálni?

Igen, de nyilvánvalóan ha nem leszek sokáig képernyőn, akkor kopik az arc, kopik a történet, hiszen nem tudom magam megmutatni. A Naplóban eltöltött 17 év nagyon jó hátteret adott ehhez.

Miért van az, hogy téged vagy nagyon szeretnek, vagy nagyon utálnak?

A nem szeretettel Facebook-bejegyzéseken kívül nem nagyon találkoztam. Nekem megvan a saját közönségem, akikkel összetartozom, van olyan hölgy, aki már 14 előadásomra ült be, és jön a 15.-re is.

Ugyanazt hallgatta végig 14 alkalommal?

Igen. De figyelj, egyszer kipróbáltam valamit. Beírtam a keresőbe olyan köztiszteletben álló emberek nevét, akikről azt gondoltam előzetesen, hogy képtelenség, hogy rosszat mondjanak rájuk. És mit találtam? Legendás olimpiai bajnok úszónő: buta, a nevét nem tudja leírni, tuti doppingolt. Az egyik legnagyszerűbb magyar színész: állatokra lövöldöző gyilkos, alkoholista. Nem találtam olyan embert, akinek ne szólnának be azonnal. És persze mindenki mindent jobban tud. Amikor Toma Andrást, az utolsó hadifoglyot hazahoztuk, azt kaptam meg, hogy egy elmegyógyintézetből szedtem elő egy embert, akit megtanítottam pár magyar szóra, és hogy ezzel már a svédek egyszer megpróbálkoztak, csak nem jött össze nekik. Innentől nincs több hozzáfűznivalóm ezekhez a véleményekhez.