Mennyiben hasonlít az Ön karaktere Az ördögűző papjára?

Nagyon régen láttam Az ördögűzőt, és direkt nem néztem újra. Sokan javasolták, hogy a YouTube-on nézzek igazi ördögűzéseket, de én nem vagyok rájuk kíváncsi. Talán majd ha befejeztük a forgatást. Addig inkább előzetes ismeretek nélkül közelítem meg a feladatot.

Inkább az amerikai tévében néztem a prédikátorokat, egészen elvarázsoltak. Emlékszem, az ágyból néztük a tévét a feleségemmel, és egy fiatal srác hirdette az igét éppen, szakadt farmerben és pólóban, tökéletesen uralta a közönséget, és arra gondoltam: ezek a fazonok rocksztárok! Keresztény rocksztárok! Ekkor értettem meg a karakteremet, Anderson ezen a pályán mozog, hatalma van és felelőssége, de nem gondolnám sarlatánnak.  

Beszélgetett lelkészekkel, hogy felkészüljön a szerepre?

Mit mondhattam volna, nézze atyám, képzelje el ezt a fickót: szeret inni, dohányozni, szerencsejátékot játszik, rocksztárnak képzeli magát — mennyire érzi magához közelinek a figurát? Van, aki szereti a felkészülési folyamatot, de ez attól is függ, kit alakít az ember. Annak idején, amikor az Élet a Marson ment, megkérdeztek, hogy hogyan készültem a szerepre: végignéztem pár hetvenes évekbeli fociműsort, és Old Spice-t locsoltam magamra, és ebben nagyjából ki is merült a felkészülésem. 

De a figura, a történet mind ott volt a papíron, és erős a sztori. Amikor a meghallgatásokat tartották, találkoztam a főszereplővel, Patrick Fugittal Los Angelesben, hogy kiderüljön, milyen köztünk a kémia, és az egész napot a különböző jelenetek gyakorlásával és a karakterek közti viszony kitárgyalásával töltöttük. 

Az ördögűzésnek egyáltalán nem is nézett utána?

Nem hiszek ebben az egészben. De ez tényleg csak egy apró elem a történetben - persze, tartunk néhány ördögűzést, de nem akartuk erre elvinni a sztorit. Valójában arról szól a sorozat, hogy Kyle birtokában van ennek az erőnek, ezért Anderson kételkedni kezd a saját hitében. Azon töpreng, vajon ennek a srácnak miért van, amikor nekem nincsen, és ez okozza a feszültséget. 

Az első epizódban van egy jelenet, amikor egy kisfiút kell fizikailag legyőznie, gyakorlatilag megverekszik vele. Milyen volt ezt leforgatni?

Már vizsgálja az ügyet a gyermekvédelmi hivatal! Amit a képernyőn látunk, az egészen más, mint ami a forgatáson volt: úgy másfél napig forgattuk azt a jelenetet, ami az első epizódban talán, ha két percet kitesz. A Josh-ot alakító Gabriel rendkívül intelligens kissrác, nagyon intuitív, egészen koravén. Nagyon jól kijöttek Patrickkel, a forgatási szünetekben állandóan egymást heccelték. Ahogy feladták rá a jelmezt, máris készen állt mindenre. Egy kaszkadőrnő volt a dublőre, ő csinálta meg a kockázatosabb jeleneteket helyette. 

Mennyire más Amerikában dolgozni Angliához képest? 

Sosem ambicionáltam különösebben, hogy sikeres legyek Amerikában, kicsik még a lányaim, úgyhogy stabil kis életet éltünk itt Londonban. De megbeszéltem a feleségemmel, aki azt mondta, talán sosem lesz még eg ilyen lehetőség, úgyhogy belevágtunk.

A munkaidő jóval tovább tart Amerikában, azt meg kell hagyni. A barátaim előzőleg figyelmeztettek erre, hogy az amerikaiak nem tudják, mikor kell abbahagyni, egyszerűen nem tudnak leállni. De egy forgatás a világon bárhol ugyanúgy zajlik, csak az akcentusok mások. 

Az Outcast műfaja horror, de nagyon más, mint Robert Kirkman másik képregénye, a Walking Dead. 

Anélkül, hogy kritikával illetném a Walking Deadet, szerintem az a sorozat a zombik miatt szürreálisabb, mint a miénk. Azokat a zombikat nem szánják teljesen realistának, ezzel szemben az Outcast a reményeink szerint azt sugallja a nézőknek, hogy ilyesmi talán tényleg megtörténhet Amerika kisvárosaiban. De nem egy szimpla horrort akartunk leforgatni, nagyon szórakoztató volt Andersont humoros helyzetekben látni, a második részben akad néhány ilyen pillanat.

Az Outcast első része igazán rémisztőre sikeredett, nem tartanak tőle, hogy a nézők elkapcsolnak egy ilyen műsorról?

Ezt én nem tudom megítélni, de egy biztos: a műsor legelső percében el kell döntened, hogy nézni fogod-e. Ezt szeretem benne, hogy nem óvatoskodik: az ember rögtön tudja, hogy hányadán áll.

Mi volt a legnehezebb a forgatáson?

Felkelni reggel. Mivel sok éjszakai jelenetet forgattunk, és csak kilenc napunk volt egy epizódra, teljesen összezavarodott a bioritmusunk. Péntekenként éjjel négyig forgattunk, aztán még egy óra, míg hazaértem a forgatásról, úgyhogy fél hat, mire ágyba kerültem. 

A sorozat egy Robert Kirkman képregényből készült, mennyire ragaszkodtak az eredeti történethez?

Én direkt nem olvastam a képregényt, nem akartam tudni, hogy mi fog történni, hogy épp annyira meglepődjek, mint a karakterem. Egész kellemes úgy játszani a jeleneteket, hogy az embernek fogalma sincs arról, mi következik most, nem gondolja túl az egészet. 

Mennyire szólt bele Robert Kirkman a sorozat készítésébe?

Az első epizódnál végig ott volt, de a sorozat egészét tekintve a háttérbe vonult, részben mivel igen elfoglalt, de főleg azért, mert ő képregényszerző, nem tévés. Hagyta, hogy a showrunner, a sorozat írói, és a színészek tegyük a dolgunkat. Minden nap megnézte persze az előző napi anyagokat, és ha valamit hiányolt, vagy másként gondolt, akkor írt nekünk egy emailt, megvitattuk és megtettük a módosításokat. De nagyon újszerű és kellemes élmény a teremtőd ilyen fokú bizalmát élvezni. "Az én feladatom a képregényírás, ha valami nem stimmel, akkor majd szólok, amúgy meg majd találkozunk a premieren" - ezt mondogatta.

Az NBC és a Lifetime is démonokról szóló projekteken dolgozik, vajon most divatba jöttek a démonok?

Démonok mindig is voltak. Gondoljunk például Scooby Doo-ra, ő is démonokra vadászott, ugyebár? Mindig ezek a nyavalyás démonok! 

Outcast, hétfőnként este 10-kor a FOX műsorán.